Szabadkőműves propagandát folytat derék képviselőnk?
Nemrég megemlékeztünk Somogy megye legdaliásabb fideszes képviselőjének fotó közzététele útján elkövetett ön-tökönlövéséről, s le mertük volna fogadni, hogy ő és sleppje rátesznek egy lapáttal viszontválasz gyanánt. Ezt sajnos nem adták egyetlen fogadóirodában sem, viszont menetrendszerűen jöttek az újabb, nem kevésbé szórakoztató vizuális poénok. Kezdve azzal, hogy sikerült a magyar trikolórban a remény színét jelző fehéret átigazítani a tolvajlás és hazugság narancssárgájára, addig, hogy azzal provokálja a még nála is elvakultabb orbánistákat, hogy a Vezír egyik főideológusa által hivatalosan kiátkozott Romsics Ignác történész könyvét olvassa, vagy legalább a fotó erejéig a kezében tartja. Vajon Attilának már mindent szabad, vagy minden mindegy?
Az első fénykép ismét az általunk már szóvá tett messzenézős-ilyenszobrotszeretnék-pózolós képre épül, de most próbáltak valami okosabb szöveget rápakolni:
hogy csak a fél választókerület röhögje ki, ne az egész. Így sikerült:
Piros-narancs-zöld lenne a “magyar föld”? Egy újabb szobrász után kiáltó kép, csak most nem erős az ország, hanem családbarát lesz, ha majd megépül. A nemzeti színeket sikerült egy kicsit, amolyan Fidesz-Magyarország színűre megreformálni: a hűség fehér színét a lopás-narancssárga helyettesíti.
Elmélkedhetnénk azon is, hogy a hősi póz és a zord tekintet mennyire
hozza meg a somogyi lányok-asszonyok szülési kedvét, de a közvetlen látvány is épp elég sokkoló: „Családbarát országot építünk” hirdeti a felirat: szép piros-narancssárga-zöld mezőkbe foglalva a gyönyörű szavak. Namármost az „országot építünk”, no meg a piros-zöld színek azért – szerintünk – erősen amellett szólnának, hogy a köztes szín a fehér kéne legyen, a nemzeti lobogóban a remény színe.
Ez azért úgy adná magát, nem?
Persze lehet, hogy tévedünk, s mást jelentenek a színek: felül a vérvörös a nemzetközi munkásmozgalomé, az alsó meg a muszlim vallás alapítójának, Mohamed prófétának a színe, s közte a jól ismert narancs a kozmikus léptékű, intézményesített lopás, ipari méretű hazudozás s úgy általában
a magyar névről keserves-nehezen lemosható gyalázat jelképe.
Családbarát ország, igen: az Orbán-, a Lázár-, Mészáros-, Rogán-, s még egynéhány családé. Számosan közülük jó keresztény módra egymás után több családot is jegyeznek, sokszorozva a betömhetetlenül éhes zsebek számát.
De ne higgye a tisztelt olvasó, hogy ennyivel megúsztuk: persze úgy kell annak, ha nincs jobb dolga, mint Gelencsér Attila Facebook-oldalát nézegetni. Pihennie is kell a világjobbítás embert próbáló munkája közben, de, mintha egy korai Rákosi Mátyás-idillt dobna fel a Facebook:
Attila pihenésképpen Romsics Ignác Magyarország története c. művét olvassa.
Nem a Gőgös Gúnárt, nem Szálasi Ferenc országépítési programját (ha már az imént országépítésről meg családmodellről volt szó, felmerült bennünk), nem: képzeljék, Romsics Ignácot olvas! És mi készek lettünk volna, hogy üdvözöljük ezt a szép idillt, még, ha félünk is kicsit, hogy csak a fotó kedvéért vette kézbe.
Gelencsér Attila országépítő, “családbarát” munkálkodásának kevéske pihenőidejét saját épülésére fordítja: a szabadkőműveseket védő Romsics Ignác könyvét olvassa. Ahogy elnézzük, igencsak az elején tart: senki nem szólt neki, hogy az első fehér lapot nyugodtan átugorhatja. A súlyos, ledorongoló bírálatot, a liberális veszélyre figyelmeztető riasztócsengőt rögtön az első kommentben meg is kapja: Erdei János “esztétától”. Ráadásul ott van a vörös fonalból kötött karkötő a csuklóján, a zsidó Kabbala rontásűzője. Mi lesz így velünk, Attila?
De nem is mi akadunk fenn ezen, hanem saját elvbarátainak egyike,
mégpedig a kemény magból: Erdei János szólta meg a derék, ám – egyszerű, vidéki gyerek lévén – kissé tájékozatlan képviselőt, üzenvén, hogy Romsics Ignác a liberálisok szekértolója, a világra a felvilágosodás, a szabadság-egyenlőség-testvériség gondolatának pestisét rászabadító szabadkőművesek védelmezője.
Romsics professzorról nem akárki szedi le a keresztvizet,
amint arra a szakavatott kommentelő Erdei rámutat: maga Szakács Árpád az, a miniszterelnök és a Fidesz első számú kultúrharcosa, ideológiai bunkó(s)botja. A hitelesség kedvéért az egészet kiprinteltük, akinek kedve van, bepötyögheti innen a pártállami propaganda-vezérhajó cikkének linkjét, és elolvashatja, mit bír össze-öklendeni egy társasházkezelési ügyintézőből kultúr-inkvizítorrá vedlett médiasakál.
Ungváry Krisztián történész cikkét viszont idelinkeltem, mert nem árt vetni egy pillantást arra, akit Erdei János „esztéta”, aki amúgy a néhai
Kaposvári Egyetemen is megfordult óraadóként, mértékadó forrásként idéz.
Nyilván azt gondolja – némi alappal – a tisztelt olvasó, hogy mi megint kissé túlgondoltuk ezt a dolgot: Attilánknak úgy en bloc fogalma sincs arról, hogy ki is valójában Romsics Ignác, vagy, hogy mit mondott róla Szakács Árpád, aki, miután nem a Somogyvár-Osztopán kultúrkörből való, szintén nem ösmerős neki.
Nos, talán éppen ez az: hogy még mindig, annyi év és ilyen képek után sem tudjuk nem túlgondolni szegényt.
H. I.
Címkép: a szabadkőművesség szimbólumai
