A politikus, aki még soha nem vett fel jutalmat…
…és makulátlan az arcbőre. Az első részben az európai minimálbér-normák elutasítását, a COVID-halálesetek körüli maszatolást, titkolózást és Kaleta Gábor ügyét próbálta mentegetni Gelencsér képviselő, igen gyenge eredménnyel, valamint egy sokakat kiborító, provokatív Fidesz-propagandapanelbe bonyolódott bele mondván, hogy „csak a baloldal támadt rá a saját népére az elmúlt száz évben”, cseppen sem elegánsan megfeledkezve két világháborúról, haláltáborokról, a Horthy-korszak rendőr- és csendőrterrorjáról vagy a nyilas rémuralomról. A folytatás sem sikerült szívderítőbbre:
az ellenzéki önkormányzatok pénzügyi sanyargatásáról kérdezték.
A képviselő úr erre a legalja demagógiával csupán annyit válaszolt, hogy a „baloldali önkormányzatok nyakló nélkül osztogatják a több tízmilliós jutalmakat”. Valóban volt egy ilyen propagandakampánya a Fidesznek év elején, de tegyünk hozzá két apróságot: egyrészt a Népszava cikkéből pl. kiderül, hogy sokszor azért kénytelenek jutalmat adni az önkormányzati cégek vezetőinek,
mert az előző Fidesz-vezetés ilyen szerződést kötött velük.
Másrészt viszont érdemes lett volna körülnézni a kormánypárti vezetésű önkormányzatoknál is: Debrecen vezetése pl. 154 millió, cége, a debreceni vagyonkezelő 273 millió forint jutalmat fizetett ki saját embereinek, miközben Debrecen városát 5,5 milliárd forint veszteség érte a megszorítások miatt. Ezt persze nem verte nagydobra Gelencsér úr.
Ő maga – állítása szerint – soha nem vett fel jutalmat
tizenöt évnyi politizálása alatt. Még szép: a képviselőknek nem jár jutalom, viszont ne feledkezzünk meg arról, hogy ezidő alatt kicsit gyarapodott a vagyonka: lettek cégek, nem is egy, három, plusz egy kisebb siófoki társasnyaraló haszonélvezete is befigyelt. Bónusznak.
„Olyat, amit a Kövér csinál, a világon nincs, csak nálunk!” – szólt a következő komment, s a hozzászóló nyilván a rekordmagas büntetésekre: a Tordai Bencét (Párbeszéd) 8,2 millió, Jakab Pétert (Jobbik), a ficsúrozásért 10 millió forint bírsággal sújtó, s az olykor már a mentális összeomlás jeleit mutató parlamenti elnökre gondolt.
Gelencsér erre a következő példával élt, tessék figyelni: „a brit parlamentben a „simlis” kifejezésért egész napra kizártak egy képviselőt”. Eszednél vagy, ember? Hogy lehet összehasonlítani az egynapos kizárást több hónapnyi jövedelem elvonásával? Másoktól pedig – még jobb – „többször megvonták a szót”. Ez ám a büntetés – s ezek pedig a szánalmas, súlytalan párhuzamok a civilizált külvilág és
Kövér László egyre kínosabb ámokfutása között – Gelencsér képviselőtől.
„Napelemek – ez miért jó Kaposvárnak?” A válasz szerint „Magyarország az EU-n belül klímabajnoknak tekinthető” és tíz éven belül kilencven százalékban széndioxid-mentes lesz az ország energiaellátása. Most hagyjuk is azt a sunyi csúsztatást, hogy ebbe Gelencsér nyilván beleértette a paksi atomerőmű üzembe állását, mint fantasztikus klímaeredményt, a lényeget viszont megkerülte. Ugyanis Magyarországnak akkor jó egy külföldi befektető, ha fejlett technológiát, gépeket, termelési kultúrát hoz ide.
Mi valósult meg ebből a kínai napelempark esetében? Semmi.
A termőföld, amelyre telepítették, magyar, a magyar energiahálózatba kapcsolódnak, napelemeket meg a hülye is tudott volna venni a piacon, nagy tételben, napi áron. Miért kellettek ehhez a kínaiak? 32 milliárdos beruházásról van szó, ennek naponta a sokszorosát szórja el a kormány propagandára, alapítványokra, nemzeti konzultációra, balf@sz, botlábú futballisták stafírozására, lopja el válogatott módszerekkel: mit tett ehhez a kínai cég azon kívül,
hogy most legalább 25 évig zsebrevágja a hasznot belőle?
Tudjuk, van rá válasz. A konkrétumokra még egy kicsit várni kell, de dolgozunk rajta.
Az utolsó, az ellenzéki előválasztásról szóló kérdés amolyan jutalomfalat volt a derék parlamenti jegyzőnek: itt teljesedhetett ki a maga valójában fellengzős-alpári stílusa. „Bohóckodásnak gondolom az egészet” – fogalmazott, és a végére a felkapaszkodottak minden gőgjét beleadta: „a nevüket is képtelen vagyok megjegyezni”.
Nos, ne is legyen ennél nagyobb öröme, képviselő úr. Ha csak azért jegyzik meg valaki nevét, mert ő volt az Azori-szigetek hőse az azóta is sitten pihenő Mengyi Rolanddal, vagy, hogy nyolc kérdésből nyolcra kizárólag agyzsibbasztó baromságokat tud válaszolni – és még napestig sorolhatnánk dicső tetteit -, akkor az öné gránitba lesz vésve.
H. I.
