Elfújta a szél a mi lobogónkat, sej
Az itt következő történet – s van még néhány ebből a fajtából – korántsem fal-, vagy egetrengető, s legfeljebb ilyenkor, uborkaszezon táján állja meg a helyét. Arról a megállíthatatlan süllyedésről, nívótlanságról, a levakarhatatlanul ránk száradó vidékiségről szól, mely ellen már egyre kevesebbeknek van kedve, ereje harcolni ott, ahol ebből – lásd a kutyás, pörgekalapos vagy épp szamárkordés Rippl-Rónaikat – várospolitikát csinálnak. Nyilván el lehetne tekinteni az efféle apróságoktól főleg most, a gumiégetős aláírásgyűjtő győzelem súlya, jelentősége mellett, de ezek – már az emberek és a dolgok – itt is, ott is ugyanazok: a képességek híján a hatalom testhajlataiban tenyészők a csókosok, a kinevezettek, és a kezük nyomán termő kínos blamák. Nem megyünk el mellettük, csak azért sem.
Kezdésnek mindjárt egy sport- és fesztiválügyi pofára esés: habár határozottan üdítő látvány évről évre a fogyó-öregedő Kaposváron a hangos, vidám, sugárzóan életteli gyerekcsapat, az Intersport Ifjúsági Sportfesztivál mezőnye, a hasznosságáról azért megoszlanak a vélemények: a városnak jelentős támogatási összegbe kerül, a hozadéka pedig – bár épp az idén fontosnak tartotta városvezetés bizonygatni, hogy akár százmilliós bevételtöbblete is származhatott belőle a helyi vállalkozóknak – nemzeti-sport-nyelven szólva, „minimum véleményes”.
Legfeljebb – s képletesen szólva – a büfét üzemeltető, városház-közeli cégnek…
De, hogy a lényegre térjünk, a közel harminc résztvevő ország közt volt egy, amelyet mi, magyarok hosszú évtizedek óta orosz nevén Grúziának ismerünk, s akik szertelen jókedvükben elfelejtettek nemzeti lobogót hozni magukkal a megnyitó seregszemlére. A roppant agilis és a helyzetet egyfolytában uraló szervezőknek ez csupán jelentéktelen apróság volt: oda se neki gyerekek, percek alatt kerítünk egyet.
Ez adja ki a Google a Georgia keresőszóra. Csak ennyi kellett volna, ha már az illető tolmács nem tanult civilizációs ismereteket.
A baj csak az lett, hogy Grúziát, miután az országot a külhoni nyelveken, az oroszt és a sztálinista-rákosista örökséget hurcoló magyart leszámítva mindenhol Georgiának nevezik, hála az angolul folyó kommunikációnak,
összetévesztették az USA sorrendben negyedik tagállamával,
mely szintén a Georgia névre hallgat, s melyről Ray Charles híres dala szól. Így a grúz fiataloknak a saját, fehér alapon vörös keresztekkel ékesített lobogójuk helyett az USA-állam két bordó sávval, sötétkék négyzettel, s megannyi mással dekorált jelképe alatt kellett (volna) felvonulniuk a kies, az adott pillanatban a régi május elsejékre emlékeztető kaposvári sétálóutcán.
Itt viszont – fogalmazzunk így – kettéválik a szóbeszéd és a valóság: a történet úgy terjedt el, hogy a grúzok az amerikai Georgia mégoly dekoratív zászlaját a rúdra tekerve, mintegy álcázva vitték végig a Fő utcán, mintha a szél kuszálta volna össze, így lépve túl a kínos malőrön, hátha nem veszi észre senki.
A valóság azonban, ahogy az lenni szokott, kissé karcosabb: a Kaposvár Most videóján, ha csak pillanatokra is, de jól látszik: a Georgia tábla mellett valóban az USA-tagállam zászlaját lengeti vígan egy lánygyerek, ám ennél valami sokkal fontosabb is észlelhető: az, hogy az adott küldöttségből legfeljebb öten-hatan téblábolnak abban a menetben, ahol más országok esetében akár száznál is többen voltak.
A felvonulás: jól látható, hogy vígan leng a zászló, mégpedig az USA-beli Georgiáé. Az is látszik, hogy a georgiai küldöttségből (?) mindössze néhányan vonulnak.
Miután a programban nem láttuk sem a golfot, sem a teniszt, sem más egyéni, kizárólag csapatsportokat, s a grúzok női röplabdában indultak, nem tudunk másra gondolni, mint, hogy a küldöttség többsége – amúgy tökéletesen érthető módon – nem volt hajlandó egy más állam zászlaja alatt felvonulni. Még az is felmerülhet a gyanakvókban, hogy a zászlót és a Georgia táblát nem is az ország fiai-lányai vitték…
Ez így persze már súrolja a nemzetközi botrány határát, amelyen csak a jól bevált hallgatás segít. Ennél az is jobb lett volna, ha például egyáltalán nem visznek zászlót, vagy fel sem vonulnak.
Kaposvár, Hársfa u. 5. Az egykori MIR élelmiszeripari nagyvállalatból, mely 1930 körül felvette a Georgia nevet, egy gondosan kiszínezett gipsz embléma maradt. Ipari műemlék, akár a malom és a cukorgyár.
Kaposvárnak egyébként illene még az átlagnál is érzékenyebbnek lennie a Grúzia-Georgia problémára: a városban 1890-ben alapított legendás MIR (Mezőgazdasági Ipar Rt.) nevű élelmiszeripari mamutcég a múlt század harmincas éveitől Georgia Rt. néven volt ismert, ennek emlékét őrzi a Hársfa utca 5. szám alatti ház falán a cég mai szóval élve „logója”. Ez a vállalat, a magyar élelmiszeripar zászlóshajója volt a cukorgyár és a MIR-malom létrehozója, s később a Mirelit fagyasztott élelmiszer márkanévé is.
Scarlett O’Hara, az Elfújta a szél c. filmlegenda hősnője bizonyára pityergett volna egy sort a meghatottságtól, hogy a messzi Kaposváron minő respektusban van része szeretett hazájának – ellentétben kaukázusi barátainkkal, akik nyilván nem a legjobb szájízzel távoztak a fesztiválok, szökőkutak, no meg a szamarak városából.
H. I.
