Jakó Gergely bukása
Mondhatnánk, újabb szereplő lép le a kaposvári közélet forgószínpadáról, bár a műfaj és a fajsúly egészen más. Ami már egy hete szóbeszéd tárgya volt a városban, az mára társadalmasult: napokon belül, a jövő csütörtöki, 2-i megyei közgyűlésen lemond Jakó Gergely elnök, és helyét Bíró Norbert alelnök veszi át. A Somogyi ezt közlő, két mondatos hírében, mely nem érte meglepetésként a helyi közélet ismerőit, szerepel az az információ is, amely a KAPOS-T-nak már két éve feltűnt: Somogyvár, ill. a vele szomszédos Öreglak levegőjében lehet valami, ugyanis az új elnök Bíró Norbert, Neszményi Zsolt kormánymegbízott, de Gelencsér Attila és Móring József Attila képviselők – akár egy Fidesz-kollégiumi fészekalja – mind e vidékről származnak.
A meglepetés persze ettől még meglepetés marad, s az eset háttere épp olyan tanulságos: nem sok hasonlóra emlékszünk Fidesz-körökből. Inkább az volt a jellemző – mint arra egészen közeli példát tudunk – hogy még akkor is fogták valakinek a kezét, amikor bebizonyosodott róla, hogy a legalávalóbb áruló, a kommunista erőszakszervezet besúgója volt közel egy évtizedig, és még élvezte is.
Krakus Péterről beszélünk természetesen. De, mint tudjuk, Szita nem Jakó, és fordítva.
Könnyen lehet, hogy Jakó a Gelencsér-Szita háború áldozata, de voltak olyan hírek is, hogy Szita már – rá annyira jellemző módon – sorsára hagyta a szellemiekben még fideszes szinten sem bővelkedő Jakót, aki afféle hitbizományként tekintett a megyei közgyűlési elnökségére, ahol már a kisujját sem kell mozdítania 2019-ig, legfeljebb egy-két Cey-Bert Róberthez hasonló eszelőst kell körüludvarolnia, felvenni néha a műszálas bocskait, no, meg a fizetést.
Közismert, hogy Jakó és Szita még a Munkácsyból ismerték egymást (így lett fideszes is), és – ahogy megírtuk – Gelencsér nagy veresége volt Jakó benyomása a közgyűlési elnöki székbe. Megtalálta a helyét: Gyenesei István 2011-es, szívélyes Facebook-bejegyzése szerint Jakó „már középiskolás diákként is lejáratta magát erkölcsileg”. Ez az állítás, amennyire tudni lehet, bizonyos osztálypénzekkel, ill. a Munkácsyból a Táncsicsba való áthelyezéssel függ össze.
Gyenesei István barátságos bejegyzése Jakó Gergelyről: a pálinka hatására úgy tűnik, sokaknak megered a nyelve…
Egy biztos: Jakó Gergely elnöksége, ill. a megye működése egyértelmű kudarctörténet. Ezen természetesen az sem változtat, hogy korábban, Gelencsér Attila körülbelül ugyanennyire volt sikeres, vagy még ennyire sem.
Most viszont – lehet, hogy éppen amiatt, hogy Szita Károly derekasan (gumi)padlót fogott, itt volt az ideje, hogy jólfésült Attilánk immár kemény valutára váltsa helyzeti előnyét. Nyilván segítettek ebben Jakó további csúnya kudarcai:
egyrészről a Vigasságok Terének csúfolt múzeumudvar,
amelyre sikerült elkölteni hatszáz millió forintnyi EU-s pályázati pénzt, és immár második éve áll bezárva, ahelyett, hogy tárt kapukkal fogadná a kultúrára, vigadozásra vágyó kaposváriak és turisták tömegeit. Ja, hogy az EU azért adta, hogy ott minimum tíz évig fenn kéne tartani egy kulturális szolgáltató objektumot? Ez már senkinek nem jutott eszébe, csak a könnyen megszerezhető pénz lebegett minden érintett szeme előtt. Az is elképzelhető, hogy előbb-utóbb vissza kell fizetni.
Csúnya blama a Gelencsér által elkezdett, majd Jakó által be nem fejezett költözés is:
mint azt szintén megírtuk, a megyei közgyűlés a levéltár helyére ácsingózott. Miután a kormány szerencsétlenkedése folytán először az államé, majd mégis Kaposváré lett a múzeum, Szita persze távozásra szólította fel az oda magát befészkelő Gelencsért és a megyei közgyűlés fogyatkozó apparátusát, kitúrták a levéltárt az egykori Bartók iskolába, ám a régi Rippl-Rónai téri patinás épület felújítására már nem tudtak pénzt szerezni.
“Hazug, aljas, képmutató, velejéig rothadt népség…” Félreértés ne essék, ez egy idézet a jobbról harmadikként látható szopottgombóc-fejű anyaszomorítótól, akinek a társaságára az egész díszes kompánia büszke lehet. Balról a második pozőrt mostantól majd kiretusálják a közös képekről, a háttérben szerényen meghúzódó Bíró Norbert pedig egy mezőt előre lép. És érdemes megfigyelni, kik ölelik egymást, és kik nem. (kép forrása: Gelencsér Attila Facbook-oldala)
Szerintünk a totális kudarcok közé sorolható a „megye televíziójának”, a Somogy Tv-nek a fenntartása is. Az egykor Gyenesei István által gründolt, a Kapos Tv konkurenciájának szánt fostalicska minden somogyi, kaposvári polgárt arcpirulásra kell, hogy késztessen színvonalával.
Jakó persze nem tehet arról, hogy éppen az ő elnöksége idején érett be a Fidesznek az a törekvése, hogy teljesen és végérvényesen kiüríti a megyéket, amelyeknek immár sem közjogi, sem gazdasági, sem intézményfenntartó szerepük nincs. Most mégis tőle várnák, hogy adjon valami életjelet a megye,
de erre nyilván akkor is képtelen lenne, ha nem egy egyszerű földmérőgyerek lett volna pályája legnagyobb részében.
Megírtuk továbbá, hogy Jakó Gergely fia, Richárd, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet munkatársaként egészen véletlenül az aláírója volt a Magyar Állam részről annak a szerződésnek, amellyel Mihalecz András kaposvári Fidesz-frakcióvezető (vagy valaki) csekélyke százmilliónyi kedvezményes kölcsön fejében
szép darab földhöz jutott Kaposvár határában, a Desedához közel.
Ilyenkor mindig felmerül az az opció is, amint a Csiky Gergely Színház igazgatóváltásával, ill. felújításával kapcsolatban, hogy Gelencsérnek esetleg azokra a területfejlesztési, pályázati milliárdokra fáj a foga, amelyek fölött a megye elméletileg rendelkezhet. Nem zárjuk ki, de szerintünk ők már rég csupán kibicek ez ügyben: a pénzek elosztása más csatornákon keresztül zajlik, a paranoiáig központosított rendszerben mindenről a Miniszterelnökség dönt.
A madarak röpte tehát leginkább a Szita-Gelencsér konfliktus irányába mutat, nem tagadva azt, hogy akár össze is foghattak átmenetileg Jakó ellen – ez mindkettejük jellemébe belefér. Az biztos, hogy Gelencsér most, némi gyengélkedés után erőre kapott, és például a kormányhivatalban, ahol (sokadik) földije, Neszményi Zsolt a főnök, úgy viselkedik, mintha valójában ő lenne. Dirigál, pattog, nemrég, a gumiégető elleni aláírásgyűjtés idején még maga terelte ki jót derülve a köztisztviselőket ebédidőben, hogy csak írják alá nyugodtan az íveket, „hadd szívjon a Karcsi…”
Most Attila testben-lélekben megerősödve visszatér a megyére, egyelőre csak a hatalomért:
Bíró Norbert ideális csinovnyik lesz a számára, akármi is legyen a célja. Jakóról pedig már csak a camorra miatt sem fognak megfeledkezni: valahol, a százholdas pagonyban biztosan várja egy puha fészek.
H. I.
