Nem volt nagy kaland arra fogadni, hogy ki vezeti majd a következő öt évben a kaposvári Csiky Gergely Színházat: Rátóti Zoltánt a többek között Molnár Piroskával és Jordán Tamással megerősített pályázati bíráló bizottság alkalmasnak találta a színház vezetésére, és, mivel több pályázó amúgy sem volt, természetesen a közgyűlés is egyhangúan(lag) megszavazta. Rátóti és a Csiky négy évét a színházi szakma minimum ellentmondásosan ítéli meg: a kritika levegőnek nézi, öt hosszú év után csak úgy került be egy előadással, ráadásul a pécsi színházzal közös produkcióval a POSZT-ra, hogy a jobboldali, Vidnyánszky-féle Magyar Teátrumi Társaság bevásárolta magát a magyar színházi élet legrangosabb seregszemléjére. A színház büdzséje közel a felére csökkent, a színházépület romokban, szinte minden jelentős művész távozott, és most Rátóti Zoltán előrukkolt a nagy ötlettel: épüljön Kaposváron egy újabb színházépület, a londoni Globe hasonmása. Háromszoros hurrá.
Az ötlet persze nem új és nem Rátótié – meg is lepődtünk volna – hanem Sárkány Sándor díszlettervezőé, az enyhén szólva is vitákat és ellenérzéseket kiváltott – mondjuk ki: szörnyszülött –, a milánói világkiállításra készülő magyar pavilon megálmodójáé. Sárkány hosszú évek óta házal ötletével, mely szerint épüljön fel Shakespeare színházának, a Globe-nak a pontos mása Magyarországon, és játsszák benne a mester darabjait. Azt tudjuk, hogy elsősorban a Balaton környékén próbálkozott: Bogláron élből elhajtották, Révfülöpön viszont egy darabig foglalkoztak az ötletével, s a fellengzős tervek szerint már 2013-ban játszani is lehetett volna benne. Ám végül a projektet – fogalmazzunk stílszerűen – elvitte a víz.
Sárkány Sándor szörnyszülöttje. A vesztes pályázatból Szőcs Géza kormánybiztos döntése alapján lett befutó Forrás: MTI
Most pedig, bár annak tűnik, nem tréfa: Rátóti Zoltán – más, „ütős” ötlet híján – beemelte öt évre szóló igazgatói pályázatába a hosszú évek óta keringő, leharcolt és amúgy meglehetősen fantáziátlan tervet: miután a Csiky gyakorlatilag az összedőlés határára került, és felújításával kapcsolatban már többedszerre marad hazugságban Szita Károly polgármester, a régi-új színigazgató a meglévő romhalmaz mellé egy új színházat is tervez, erős realitásérzékről téve tanúbizonyságot.
Nem tudjuk, hogy mennyire kidolgozottak az elképelés gazdasági alapjai, mert a közgyűlésen az erre vonatkozó, Pintér Attila MSZP-s tanácsnok által feltett kérdésre, Rátóti Zoltán nem válaszolhatott: Szita Károly beléjük fojtotta a szót, mondván: „ezt majd megbeszéljük”. Így megy ez Kaposváron.
Ilyen lenne a kaposvári Globe. Miből, kinek, miért? Ezekről semmit nem tudunk. Forrás: szinhaz.hu
Rátóti a „Globe-ját” pótlólagos játszóhelynek képzeli el, mely vagy a „a piac és a színház közötti parkban” lenne, vagy a Városligetben. Adunk a direktor úrnak egy kis helyismereti leckét: az első helyszínt a kaposváriak úgy hívják: Színház park, már majdnem száz éve. A második, a Tesco áruház, a vásártér és a fűtőmű által határolt, gyakorlatilag Szita Károly hobbikertjének tekinthető füves terület néhány éve viseli ezt a nevet, kevéssé méltó módon a budapestihez. Azt is elfelejtette elegánsan, hogy a Kaposvári Egyetemnek van egy belvárosi, minden igényt kielégítő, felújított színházterme (a volt „Latinka” épületében), mely a legkézenfekvőbb játszóhely lehetne a felújítás idejére.
A számok beszélnek. Forrás: Rátóti Zoltán nyilvános pályázata
Néhány apróságot azért megjegyeznénk a pályázattal kapcsolatban: nem kapott sem itt, sem a közgyűlési megvitatáson hangot az a tény, hogy nagyon komoly leépítésekre került sor az elmúlt időszakban: nemcsak meghatározó társulati tagok, színészek és rendezők távoztak, hanem a műszaki személyzetből is számosan: öltöztetők, díszletesek, fodrászok. A színház vezetése kihasználta a Munka Törvénykönyvének azt a változását, hogy ma már korlátlanul be lehet osztani a munkavállalót ünnepeken, nem kell számolni kötelezően kiadandó szabadnapokkal. Nem esett szó arról sem, hogy – amint mellékelt ábra mutatja – a színház költségvetése a 2010-es 832 millió forintról visszaesett 665 millióra, habár már a 2010-es is messze van a Schwajda-éra több mint egymilliárdjától.
Más szóval: a nagyszerű, csodálatos, mindennél és mindenkinél jobban teljesítő Orbán-kormány idején a Csiky Gergely Színház költségvetése alig több mint fele az elátkozott-agyonköpködött baloldali kormányokhoz képest. És ehhez a korábban folytonosan követelőző, óbégató Fidesz-önkormányzatnak nem volt egyetlen szava sem.
Az a nehézség, hogy mintha nem egyeznének a számok. És nem is nőttek az égig, a nehézség esne beléjük. Forrás: u. a.
Említsük meg azt is, hogy a pályázat az előző négy év vonatkozásában meglehetően érdekes számokat tartalmaz: látható például, hogy a jegybevétel több mint a felével, 57 millióról 24 millióra esett vissza, amire semmilyen magyarázat nem született. Ahogy arra sem, hogy a bérletbevételek miért csak tízmillióval emelkedtek, mikor az eladott bérletek száma negyven százalékkal, 7521-ről 13.516-ra növekedett. Eszerint a bérletek átlagára 6651 Ft-ról 4483 Ft-ra csökkent négy év alatt, az összbevétel pedig 107 millióról 85 millióra. A mélypont egyébként 2012 volt 75 millióval.
Tegyük hozzá: Rátóti pályázatának grafikonos kimutatása durván eltér a táblázatban szereplőktől, nem tudni, miért.
Talán ez, ezek a költségvetési számok és az a szellemiség, amely ma már egyeduralkodó Kaposváron, és amely a magyar (európai) színházi élvonalhoz tartozó alkotók, Mohácsi János, Znamenák István, Rusznyák Gábor, Réthly Attila, Kocsis Pál, Csapó Virág és mások távozásához vezettek, ez az oka annak, hogy az egykor legendás színház ma Rátóti Zoltánon kívül nem hoz lázba senkit Magyarországon.
Azért az ereit ne vágja fel senki ennyi blődség hallatán: ha nem megy a foci, játszunk máshol
Még az is lehet, hogy őt sem, ezért próbálta feldobni egy-két kisebb, enyhén ironikus javaslattal meglehetősen szürke kis dolgozatát. Nem viccelünk: Zoli a Fő utca üres kirakataiba kirakatszínházat, Taszárra pedig hangárszínház-at tervez. Nem is olyan rossz arc, igaz? Folytassuk: a 67-es el nem készült szakaszán lehetne egy zöldmezős „67-es színház”, a Donnerben egy „gettó-színház”, jöhetne a Toldi, a Füredi laktanya, isteni díszlet lenne a félbehagyott kisgáti áruház, a város szívében szégyenkező Tesco.
Színház lesz az egész Kaposvár, úgy, ahogy van. És mindenhol „Az ügynök halála” című zenés népszínmű megy majd, persze „happy end” átiratban.
H. I.
