Az „56 06 Őrült lélek, vert hadak” Tóth Ilonája megszólal
Elszorul a szívünk, mikor azt olvassuk, hogy a NER tizenkettedik évében még mindig előfordul, hogy az Orbán-kurzus kedvelt színészei egzisztenciális fenyegetésnek vannak kitéve. Az egész világ az övék, mégis félniük kell? A minap Eperjes Károly adta elő sírástól remegő hangon, önmaga hatása alá kerülve, hogy bizony „valaki üzent egy másik valakin keresztül”, hogy „ezeket a fideszes g*-ket nem akarjuk látni” a filmvásznon. Szegény kis Szamóca, micsoda halált megvető bátorság kellett ahhoz, hogy megcsinálja a Magyar Passiót! Szintén nemrég pedig Gubás Gabi szörnyülködött azon egy Origo-interjúban, hogy egyes kollégáit azzal fenyegették, hogy „kiírják magukat a filmes szakmából”, ha szerepelnek az Elkxrtuk című, korszakalkotó filmeposzban. Miután a művésznővel már előfordult egyszer hasonló, éppen Kaposváron, vettük a bátorságot, hogy felidézzük az akkori eseményeket.
Bizony gyalázat, ha bármely foglalkozás képviselőjét verbális inzultus
éri hivatása gyakorlása kapcsán. Gubás a kollégáit érő állítólagos agresszióra reflektált az Origónak adott videointerjújában, ahol a mára hírhedtté vált Gyurcsány-Dobrev-filmről kérdezték, melynek negatív hősét, a 2006-os események film szerint ördögi kitervelőjét, manipulátorát, Dobrev Klárát alakítja. Az interjúban a riporter, Szilléry Éva adja fel neki a magas labdát azzal, hogy egyes, a szereplőválogatáson részt vevő színészeket „valakik” megfenyegették.
Gubás ezt elítéli, de csupán egy halvány célzást tesz a kaposvári esetre,
egyben az az érzésünk, el is határolódik akkori önmagától: „volt már példa rá, hogy megosztó személyiséget kellett alakítanom”. Gubás Gabi volt Mohácsi Jánosék 56-os darabjának, az 56 06 Őrült lélek, vert hadak egyik történetszálának hősnője, Sáry Flóra orvostanhallgató, aki sorsában emlékeztet
a forradalom utáni megtorlások egyik áldozatára, Tóth Ilonára…
…aki egyáltalán nem volt megosztó, sokkal inkább tragikus személyiség. A darabról, amelyet 2006 októberében mutattak be, nem lehet mást mondani: a rendszerváltás utáni színházcsinálás egyik, ha nem „a” mérföldköve. Az a mód, ahogyan közös, kibeszéletlen múltunkról őszintén, bátran, mégis szeretettel, empátiával és a 21. század színházi nyelvén beszélni kell/lehet. Talán éppen ezért váltott ki olyan zsigeri-dühödt reakciókat az egész jobboldalon 2006 őszének, 2007 elejének hiszterizált közhangulatában.
De a Mohácsi-testvérek darabjának egyetlen perce sem volt dokumentumdráma,
Sáry Flóra szigorló orvos fiktív alak. Semmivel sem volt több köze a Gubás Gabi alakította Sáry Flórának Tóth Ilonához, mint az Elkxrtuk-filmben Dobrev Klárához. Csakhogy a filmben Dobrevet nem titkoltan, névvel szerepeltetik, rá van kihegyezve a történet, míg az 56 06 Őrült lélek, vert hadakról hónapokig, konkrétan 2007 februárjáig mindenki, a jobboldali sajtó is csak az elismerés hangján szólt. Éppen Gubás Gabi volt az, aki adott egy rövid interjút a Metropol c. újságnak, s ebben tesz említést az általa megformált alak és Tóth Ilona hasonlóságáról – korábban senki nem beszélt erről.
A mindenben és mindenkiben ellenséget kereső, paranoid jobboldal
legalja verbális hóhérbrigádja, a kuruc.info csapott le erre a Metropol cikke után, és uszító hangvételben támadta a darabot „Tóth Ilonát kommunista propagandadarabban gyalázzák” címmel. Nyilvánosságra hozták a nyolchónapos terhes színésznő magán-telefonszámát, a színház és az alkotók mocskolódó sms-eket, emaileket kaptak, mindezt döntően úgy, hogy a darabot a gyalázkodók egyike sem látta.
Gubás Gabit a kuruc.info-n „cionista színésznőcskének” nevezték,
de nemcsak a nácoid rohamosztagosok, hanem a magukat mérsékeltnek (?) tartó jobboldaliak is akcióba léptek: Jobbágyi Gábor, a Pázmány Egyetem jogászprofesszora pl. feljelentette a színházat és az alkotókat (ezt később az ügyészség elutasította). A hisztéria hetekig nem akart csillapodni, mígnem a 2007. március 16-i előadásról az a hír kezdett terjedni, hogy a „népnemzetiek” meg akarják zavarni az előadást.
Zavarkeltés nem volt, húszperces tapsorkán viszont igen, tanúsíthatjuk.
Az előadást követő, éjszakába nyúló közönségtalálkozón egy vak hang erejéig sem támadta senki az alkotókat – a jobboldal szájhősei oda sem tolták a képüket. Tegyük hozzá: Kaposvár színházszerető közönsége kiállt az alkotók mellett. Ennek az eseménysornak azonban – akár spontán volt, akár irányított – döntő szerepe volt abban, hogy az előadás után öt nappal lezajlott igazgatóválasztó közgyűlésen Znamenák István csak egy évre kapott kinevezést,
és elkezdődött a kaposvári Csiky Gergely Színház máig tartó leépülése.
Ami ebben igazán szomorú, az Gubás Gabriella művésznő kettős mércéje. Ő akkor valódi áldozata volt egy gyűlöletvezérelt, rasszista hecckampánynak, amiről most diszkréten hallgat: már a másik térfélen játszik. Mikor a műszempilláját remegtető origós „riporter” aláteszi a fenyegetésről szóló kérdést, azt kellett volna válaszolnia:
„Tudod, mi volt az igazán fenyegető, kisanyám? Mikor az elvbarátaid, kenyéradóid, ugyanazok, akiknek dolgozol, országos hecckampányt indítottak ellenem, a „cionista színésznőcske” ellen, hívogattak, fenyegettek, szitkozódtak, mikor egy szerep miatt országos közellenségnek, közgyűlölet tárgyának kellett éreznem magam. Ezt a fenyegetős f@szságot – ki is mondta? kinek? – különben is csak a Kálomista producer találta ki, hogy becsábítson még néhány balekot a moziba. Hol volt a kaposvári eset ahhoz képest, amit ti most itt „ügyként” akartok tálalni?”
Kitalálják: nem ez hangzott el. Gubás művésznő felettébb eredeti módon
azt válaszolta a fenyegetésről szóló kérdésre, hogy „nem azt kéne keresni, ami elválaszt, hanem ami összeköt”. Kíváncsi lennék, hogy vajon hány ilyen összekötő kapcsot találhatott az Elkxrtuk című filmben. Szerintünk egyet: nyolc számjegyből állt, és sok nulla volt a végén.
H. I.
Ezt már olvasta?
