Kétfarkúak versus töketlenek
Legyünk őszinték: Szita Károly soha nem is volt más, mint egy középszerű, ásatag nézeteket valló, félműveltnek is alig nevezhető komcsi pártkáder az érett hetvenes évekből, ahol szocializálódott. Amúgy éppen ez a sikerének titka, ügynök volta csak hab ezen a gyanús állagú tortán. Ha valakinek – persze az imádókon és az egzisztenciálisan tőle függőkön kívül – efelől kétségei volnának, elég, ha vet egy pillantást – s ebben jelen írásunk rengeteget segít – arra az országosan is egyedülálló, tragikomikus háborúskodásra, amelyet a Kétfarkú Kutya Párt kaposvári szervezete ellen vív az önkormányzat többnyire egy ország szánakozó mosolya által kísérve. Ehhez képest más városokban: Szegeden, Pécsen, Kecskeméten semmiféle vegzatúrának nincsenek kitéve a viccpárt akciói. A kérdés csupán az, hogy kinek és mit akar bizonyítani a kiérdemesült besúgó azzal, hogy rendeletet kreál, ügyészt, rendőrt ugraszt: miután a helyi médiában teljes csend övezi a fejleményeket, nem tudunk másra gondolni, mint, hogy saját belső köreinek mutogatja bicepszét.
Mielőtt a friss, virágültetős akció tanulságait kezdenénk boncolgatni, néhány szó a hatóságok által „folyamatba tett” ügyekről: emlékezetes, hogy kétfarkúéknak két jelentősebb járdafestő akciójuk volt a városban, melyekről mi is beszámoltunk: a március 10-i eset kapcsán, amely a Nemzetőr sor és a Damjanich utca sarkán zajlott késő este, még úgy gondoltuk, Kaposvár talán pozitív példa lesz. Az történt ugyanis, hogy, bár volt igazoltatás, helyszínelés, tényálladék-felvétel,
de hivatalos érdeklődésünkre a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya azt válaszolta, hogy „igazoltatás volt, de eljárás nem indult”.
Aztán kiderült, hogy mégis: az ügyészség ugyanis felülbírálta a rendőrség döntését, és kezdeményezte a szabálysértési eljárás megindítását.
Nem tudjuk, milyen megfontolásból, ahogy azt sem, hogy ez a döntés még az ominózus önkormányzati rendeletalkotás előtt született, vagy azt követően, netán – erre még gondolni sem nagyon merünk – koordinált akció zajlik. A második nagyobb, április utolsó napjára időzített járdafestési dzsembori után ugyanis a rendőrség már – kissé következetlenül korábbi önmagához – megindította a szabálysértési eljárást.
Kihallgatások voltak, jegyzőkönyvek, tényállások, drága órák, napok munkája. A hozzánk eljutott információk szerint a rendőrök maguk is szánakoznak, vagy kínjukban röhögnek az egész hajcihőn. Szitáék erőlködése pont olyan nevetséges pöcsmutogatás, mint a korábbi, utcabútor-rendelet: ha valaki elmegy pl. az Iszák utca felé, láthatja, hogy az ott lakók ugyanúgy kirakják a műanyag székeket az utcára, mint eddig. Ők ugyanis fémhulladék-gyűjtésből élnek, és nem azért rakják ki a székeket a járdára, hogy sütkérezzenek, hanem az utánfutókra felpakolt szerzeményüket őrzik.
A bátor közterületesek pedig – bilinccsel, gumibottal és gázspray-vel felszerelve – széles ívben elkerülik a környéket.
A Kétfarkú járdafestésben résztvevő aktivistáinak kihallgatása során kiderült pl., hogy a feljelentő önkormányzat esetenként nyolcvanezer forintban próbálta megjelölni a járdafestés során keletkezett kárt, nyilvánvalóan azért, hogy meghaladja a bűncselekményi értékhatárt.
Ám a rendőrség által felkért építéshatósági szakértő a festés eltávolításának költségeit információink szerint tízezer forintban határozta meg. Pofára esés, sokadik felvonás.
A járdafestési rendelet életbe lépése után a Kétfarkú Kutya Párt újabb, a nagyvárosokban gerillakertészetnek nevezett akcióba kezdett: miután amúgy is virágosítási kampány volt a városban, telepítettek néhány virággruppot a Bajcsy-Zsilinszky utcába, a postával szembeni füves területre. Az önkormányzat szélsebesen intézkedett, és – veszélyes hulladéknak minősítve a kihelyezett abroncsokat – eltávolította az illegális virágokat abroncsostul.
Nyilván – és jogosan – gúnyos utalásnak vették a tavalyi gumiégetős blama emlékére a színes gumiabroncs-dekorációt. Szita Károly tavaly óta legszívesebben lánctalpas járművel közlekedne…
Csakhogy – mint Kaposváron sokadszor – megint érvényesült a kettős mérce: van, akinek elnézik a belvárosban a közterületen a színes gumiabroncsokba ültetett virágokat, és van, akinek nem. Ha egy potenciális politikai ellenfélről van szó, ugrik a közterületes, rendőr, ügyész, míg ugyanezt másnak simán elnézik, amint József Attila utcában készült fotóink bizonyítják:
Érdemi városfejlesztés helyett pitiáner önkényeskedés : ilyen szépségek díszítik a belvárost, a József Attila utca elejét. Ez nem számít veszélyes hulladéknak, mert mi azt mondjuk. Sőt ez egyenesen szép, s legalább annyira ízléses, mint egy Experidance-előadás.
Úgy tűnik, az itt lakók kiváltságokat élveznek: ők – hasonlóan néhány önkormányzati fenntartású gyermekintézményhez – elhelyezhetnek „veszélyes hulladéknak” minősülő anyagokat közterületen.
Mint arról a párt Facebook-oldala, s ennek nyomán a Szabad Pécs cikke beszámolt, az eltávolított gumiabroncsokat az önkormányzat Gilice utcai telephelyén találták meg, s, miután a párt lopás miatt feljelentést tett, a rendőrség lefoglalta, majd kisvártatva visszaszolgáltatta a tulajdonosnak.
Ja, hogy tanulság is kéne? Nos, egyrészt még nincs vége: talán lesz szabálysértési tárgyalás. Ám annyit már biztosan tudhatunk, hogy a rendőrség, az ügyészség, s a közterület-felügyelet egyre drágább és erősen korlátozott erőforrásait, munkaidejét és -erejét felesleges ostobaságokra, egy önmagával mit kezdeni nem tudó, üresfejű figura hatalom-fitogató, öncélú játékaira pazarolják.
H. I.
Kapcsolódó dosszié: Rossz hírünk a világban: kínos elszólások, leszereplések, blamák – Kaposvárról
