Hol landolnak a Fidelitas milliárdjai?
Austerlitz, Waterloo, Solferino, Sztálingrád. A nagy vereségek persze nagy győzelmek is, s az, hogy mennyit tanulunk belőlük, nagyrészt független attól, melyik oldalon ér bennünket. Tanulság pl., hogy a legkevésbé sem volna okunk megünnepelni ennek a kiábrándító, szomorú hajcihőnek a végét, ha közben nem rázódott volna össze az ügyben egy egészen életképes össz-ellenzéki koalíció, ha rá nem ébred Kaposvár népe, hogy a civil aktivitás nemcsak Fidesz-közeli pénzmosodákat, évente egyszer a polgármestert ünneplő fantomszervezeteket jelenthet, hanem jó emberek jó ügy melletti kiállását, bátorságot, önszerveződést, egymásra figyelést, s végső soron sikert. És persze nem utolsó sorban azt, hogy Kaposvár nem „városállam”, ahogy egyszer nagyeszű vezetője mondani találta, hanem szerves egészet alkot, szó szerint „együtt lélegzik” a városkörnyékkel, azzal a térséggel, amelyet látványosan semmibe vett különösen az utóbbi években.
A siker mindig tanulás, sőt, mindig „a” tanulás. És az első számú tanulság az, hogy Kaposvár vezetői, a közgyűlési Fidesz-többség – láthatóan abból, ahogyan a döntést meghozó ülésen viselkedtek – a Bourbonokhoz hasonlóan „semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek”. Szita Károly például újfent tanúbizonyságot tett különlegesen fejlett demokrácia-érzékenységről, midőn egy előző nap (21-én) aláírt a megállapodást vitt a 22-i ülés elé. Úgy tűnik, másfajta helyzetet ennyi év után, mint, hogy kész tények elé állít mindenkit, nem tud sem elképzelni, sem kezelni.
És ezzel még messze nincs vége: adja magát kérdés, hogy valójában ki is lépett vissza?
Az előterjesztés – nyilván nem véletlenül – kétértelműen fogalmaz: egyrészt azt mondja: „a gumihulladék feldolgozó elleni népszavazási kezdeményezés támogatottságának hatására a beruházó vállalat tulajdonosa jelezte felém, hogy nem kívánja megépíteni az ipari létesítményt Kaposváron.” Tehát a döntés Csányi Sándoré, aki láthatóan fogékonyabb a kaposvári népakaratra, mint Szita Károly. (Amúgy ebben semmi meglepőt nem látunk.)
Ugyanakkor az is ott van az előterjesztésben, hogy „ezt a megosztottságot meg akarom szüntetni” … „ez egy erős közösség számára, mint amilyen a miénk, nem jó”. Tehát, ha Csányi Sándor érdeke úgy kívánja, akkor maradhat a megosztottság Kaposváron?
Az előterjesztés szövege: a második bekezdésben látható, hogy Csányi Sándoré volt a döntés, a harmadikban Szita mentegetőzése.
Értjük: ha Csányi Sándor akarja, akkor Szita Károly is akarja. Közakarat Fidesz-módra.
Ha Szita úgy próbált játszani az előterjesztés szövegével, hogy egyszerre hárítsa el a döntés felelősségét és tetszeleghessen a „békehozó” szerepében, akkor most jobban mellétrafált, mint általában: csupán annyit sikerült bizonyítania, hogy kevés, mint árvaházban a szülői értekezlet, és nincs igazi befolyása arra, ami a városban történik. A közgyűlésen nem is tudott értelmes választ adni az ezt firtató ellenzéki kérdésre: valamit dadogott arról, hogy „maradjunk abban, hogy sokat beszélgettünk”, mármint Csányival.
Úgy sejtjük, ez a beszélgetés Magyarország első számú oligarchájával kb. 25 másodpercig tartott.
Szita persze megint futott egy óvodakört a hulladékhasznosítás fontosságáról, meg, hogy mekkora lehetőséget szalajtott el Kaposvár, miután a Homatceh a „környezetipar élvonalába emelte volna”. Hát hogyne: még két szemétfeldolgozó, esetleg egy autó-, és elektromos hulladékbontó, netán veszélyes-, és sugárzóanyag-lerakó rettentő módon hiányzik innen, a város határából. Mert hát „valamit csinálni kell vele”.
Ennek az embernek fogalma sincs arról, mit jelent a környezetipar valójában.
Arroganciáért sem kell Szitának egyik szomszédba sem mennie: a június 9-i közgyűlésen pöffeszkedve, kioktatóan beszélt az ellenzékről, mondván: „nem fognak tudni összeszedni tizenötezer aláírást”. Nos, ha tizenötezret nem is, közel tizenkilencezret viszont sikerült, ami vagy hétezerrel haladja meg azt a mennyiséget, amivel ő 2014-ben polgármester lett…
Egy összeomlás szélén egyensúlyozó elme szikrái: …mert nem fognak tudni összeszedni 15 ezer aláírást … és én nem a Facebookról fogom megtudni, mi a többség.
A többi fideszes felszólaló is hozta a formáját: Mihalecz András – nyilván, hogy megszolgálja azt a kis földdarabot, amit előnyösen sikerült megszereznie nemrég a város és a Deseda közt, a 61-es út mellett – előadta kissé már leharcolt magánszámát, melyben újfent az ellenzéket vádolta azzal, hogy „a körmét köszörüli a polgármesteren. Ehhez fel lehet korbácsolni az emberek érzelmeit, félelmet kell kelteni és manipulálni őket”. Tekintsünk el most a méretes képzavartól: a magyar nyelv hagyományai szerint a nyelvét szokta köszörülni valaki valakin, és nem a körmét – ha már valaki folyvást dicső történelmi ősökkel büszkélkedik, illene a nyelvében és nem a nappalijában kiakasztott képen nagy magyarnak lenni.
De a lényeg: Mihalecz közel húszezer kaposvári polgárt sértett ismét vérig azzal, hogy infantilisnak, kiskorúnak, manipulálhatónak bélyegezte őket, ahogy Dér Tamás városi Fidesz elnök „barátja” tette korábban. Immár sokadszor, nyíltan kimondták: semmibe veszik, birkáknak, megvezethető, szeméttel etethető, akarat nélküli tömegnek tekintik a kaposváriakat, s nyilván az elmúlt évek-évtizedek választásai során is így kezelték őket.
Fékezett habzású kirohanások: Mihalecz oxigénmentes környezetben, Szép Tamás a számokkal bűvészkedik.
Mihalecztől ráadásként meghallgathattuk ismét a szokásos színvonalú „égető-nem égető” okfejtést, mire valaki a karzaton halkan megjegyezte:
„te is szeded a szádon az oxigént, András b@zmeg, közben meg égsz, mint a rongy!”
Mihalecz alakítását sikerült überelnie az okos (és) Szép Tamás donneri képviselőnek azzal, hogy kétségbe próbálta vonni a közel húszezer aláírás jelentőségét: szerinte ez még nem jelenti, hogy érvényes lett volna népszavazás, és az sem biztos, hogy mi lett volna a kimenetele. Ez legalább annyira istentől s a józan észtől elrugaszkodott marhaság volt, mint az előzők: nyilvánvaló, hogy az aláírások 99%-a protest-aláírás volt, tehát azért született, mert az illető nem akarta a gumiégetőt. Ez pedig még egy 37 ezres – 68%-os részvételű, soha nem látott – népszavazás esetén is biztosította volna a többséget!
A legsúlyosabb, egyenesen ijesztő megnyilvánulás Pintér Rómeóé volt, azért is hagytuk a végére: szerinte „nem sikerült hitelt érdemlően megcáfolni a technológia biztonságosságát”. Miért, bizonyítani sikerült? Mitől hisz jobban valaki egy jöttment, amúgy erősen kétséges múltú cégvezető állításainak, aki egy három fős, minimális alaptőkével rendelkező, korábban semmilyen tevékenységet nem végző vállalkozás élén besétál Kaposvárra, és azt állítja, hogy „világszínvonalú vagyok”?
Göppingen-Göttingen megvolt, kisgyerek? És az ISCC-tanúsítványok esete, amelyből licencadó DRON-nak a mai napig a 2015. 10. 30-án lejárt tanúsítvány van fent a honlapján, mert az ISCC-nél is nyilvántartott, érvényes csak hulladékgyűjtésre és -kezelésre vonatkozik? Magyarul nem több egy szeméttelepnél?
Rómeó azonban nem elégszik meg ennyivel, így folytatja: „és, ha később kiderül, hogy sikeres, sok milliárd forintos és társadalmi haszontól esett el a város”. Ez vajon egy elszólás volt? Kering ugyanis egy egymillió eurós sikerdíjról szóló pletyka, már nemcsak a városban, hanem országszerte – vajon erre célzott? Amúgy hol is jelentkezett volna ez a jelentős haszon? Mert, hogy bérekben, iparűzési adóban nem, az biztos.
És „ha később kiderül”, hogy az onkológiai magánrendeléseken, vagy a fuvarozó-költöztető cégeknél, akkor odaállsz majd a kaposváriak elé bocsánatot kérni?
És, ha ennyire meg van valaki győződve arról, hogy jó ez a technológia, akkor most miért szavazott ellene? Hogy ne legyen megosztottság? Mi kell még ahhoz, hogy rájöjjön Kaposvár népe: éppen a mostani kijelentéseivel bizonyította be Szita Károly és a Fidesz, hogy ők azok, akik a legmocskosabb megosztó politikát folytatják Kaposváron?
Pintér Rómeó kirohanása kísérteties hasonlóságot mutatott Szitáék Homatech-ügyi kommunikációs katasztrófájának legaljával: a Fidelitas-közleménnyel – talán nem véletlenül. Ő is annak a csipet-csapatnak a tagja, akiket mostanában Szita – utánozni próbálván Orbánt – magához emelt, mint pl. ifj. Olsovszky Árpádot, s akiket bőkezűen, havi háromszázezerrel stafíroz különböző kamufeladatokért, szénné alázva így az idősebb, sokat próbált, sokat térdelt fideszeseket, akiket használt rongyként dob félre.
Ez a gyávaság legalja: Szita már nem a Fidesszel, hanem a tekintélyes Fidelitassal adat ki közleményt, amit persze senki más, mint saját csicskamédiája közöl teljes egészében, hecckampánnyal, hazugságokkal vádolva az ellenzéket, pimaszul szemen köpve azt a közel húszezer kaposvárit, akik aláírásukkal nyilvánították ki akaratukat. Pintér Rómeóhoz hasonlóan elvesztett milliárdokról beszélnek, s hazug módon azt állítják, hogy „európai uniós és környezetvédő szervezetek is megfelelőnek minősítették a technológiát”, holott erről szó sincs.
Részlet a Átlátszó cikkéből: tessék elképzelni, a gazdálkodást igazoló dokumentumok “eláztak egy viharban”. Nyilván ezért olyan szimpatikus a Fidelitasnak a korábban okirathamisításért és hűtlen kezelésért elítélt Homatech-igazgató…
Nos, az Átlátszó tényfeltáró oldal nemrég megtalált egy keveset a Fidelitas hiányzó milliárdjaiból. Talán ezzel kéne először foglalkozni, miután a kaposvári Új Nemzedék közösségi tér vezetője ifj. Olsovszky Árpád, aki egyben Szita ifjúságpolitikai tanácsadója is. Bár, ha ilyen az új nemzedék, akkor úgyis mindegy.
Tehát tanulság van bőven, de ne legyenek illúzióink: lesz idő a feldolgozásukra, és a konfliktusoknak sem szakad vége – ezek semmit sem változtak. Szitának most provokálnia kell valamit, elsősorban befelé, hogy a sajátjainak bizonyíthassa, mennyire erős. Ennek valamiféle jelét hamarosan látni fogjuk. Nyilván változtat majd csúfosan leszerepelt propagandagépezetén, valamint forralja a bosszút az ellenzék, és a nyíltan a lázadók mellé álló Somogyi Hírlap ellen is.
A jó fideszes nem tanul, és nem felejt: erre a Toldi-ügy kapcsán mindenki emlékezhet, akit a győzelmi eufória most netán túlságos magasságokba ragadna.
H. I.
