Szerecsenmosdatás fideszes gyökér-kefével
Nem kellett nagy tehetség sem megjövendölni, s lám, be is következett: úgy tűnik, megkezdődött az a fideszes kommunikációs offenzíva, melynek célja a Homatech-ügy mocsarából való kilábalás, és Szita Károly személyes kimosdatása. A politikusi tízparancsolat előkelő helyén szerepel: „hanem tudod megakadályozni, állj az élére”. Persze, ha valakit szűklátókörű elbizakodottsága, öntelt ostobasága megakadályoz abban, hogy időben felismerje a vesztett ügyet, úgy nehéz. Most mégis ez történik: habár egyelőre, s tudomásunk szerint csupán egy, meglehetősen nagy vitát kiváltó Facebook-posztról van szó, annak alattomosan, koncepciózusan perfid volta már a szokásos Fidesz módszert sejteti: menj olyan messzire a hazugságban, amiről már senki nem gondolja, hogy képes vagy rá…
A közösségi oldalon megjelent poszt, mely teljes terjedelmében alább olvasható, s mely a Rogán-Habony technika alapján a „tárgyilagosságra” hivatkozik, egyetlen igaz állítást sem tartalmaz. A Homatech-beruházásról szóló döntést ugyanis – leírjuk nagy betűkkel a gyengébbek és a hazugok kedvéért –
nem Szita Károly, hanem Csányi Sándor, a cég mögött álló egyszemélyi befektető vonta vissza.
Kár, hogy nincs az olimpián sajt-kiéneklés: szép egyéni teljesítmény volna. Minden szava előre megfontolt hazugság, a kérdés legfeljebb a bűnszövetség, súlyosbító körülmény a “tárgyilagosság” szó aljas indokból való felhasználása.
Ezt Szita maga ismerte el a július 22-i ülésen. A kaposvári polgármester miatt még ma is érvényben lenne a döntés, tessék megnézni a jegyzőkönyvet itt. Ennek megfelelően a posztban szereplő állítás, hogy valakik „több alkalommal is tárgyaló asztalhoz ültek a Homatech Zrt. vezetőivel és szakmai érveikkel alátámasztva következetesen kiálltak a Kaposvárra tervezett beruházást elutasító állásfoglalásuk mellett, ezzel is segítve Kaposvár polgármesterét és a képviselő testületet abban, hogy jó szándékú, de kissé elhamarkodott döntésüket korrigálhassák”,
nem egyéb ocsmány, ám annál rafináltabb és aljasabb hazugságnál.
Nem ő, és főleg nem a képviselőtestület döntött, tehát segíteni sem lehetett őket egy nem létező folyamatban: Csányi közölte a verdiktet, ők és a Homatech kicsiny stábja pedig tudomásul vették a döntést. Mit tehettek volna az oligarcha ellenében?
Ha valakinek amúgy kétségei lennének afelől, hogy Szita elment volna a végsőkig, annak ajánljuk szíves figyelmébe a június 9-i közgyűlés jegyzőkönyvét (itt látható): „nem fognak tudni összeszedni 15 ezer aláírást”. És ezzel összefüggésben még valamit, mert sajnos rettentően rövid a magyarság kollektív emlékezete: emlékszünk hírhedt nyitvatartási aláírásgyűjtésre? Ott volt annyi esze Orbánnak és stábjának, hogy még a hitelesítés előtt visszavonták a vasárnapi nyitvatartásról szóló törvényt, s így maga a kezdeményező tekintett el az aláírásgyűjtés befejezésétől. Ezt megtehette volna Szita is, hiszen már félidőben szinte biztos volt, hogy meglesz a kellő számú aláírás.
Így ha valakit hibáztatni lehet azért, hogy esetleg mégis ki kell írni a sok tízmilliónyi közpénzbe kerülő népszavazást, az csakis Szita Károly. Neki lett volna egyedül lehetősége arra, hogy időben lépjen.
Tovább is van: a posztíró másik hazugsága, hogy a Fidesz-szimpatizáns kaposváriak nélkül az ellenzék nem tudta volna összeszedni a minimális (ezt a nyomaték kedvéért stílusosan kétszer is leírja!) 13.500 aláírást. Hát persze, hogy ordas hazugság: a jelenlegi párt-támogatottsági felmérésekből világos, hogy nagyjából három szegmensre osztható a politikai mező: 29% támogatja a Fideszt, 32 azt az öt ellenzéki párti pártot, amelyek itt helyben összefogtak, és 39 százalék a bizonytalanok és a nem válaszolók aránya.
Ebből világosan látszik, hogy a kerekítve 54 ezer kaposvári választópolgárból 15 és félezer lehet a Fidesz-szimpatizáns, több, mint 17 ezer az összefogást támogatja, és 21 ezer pedig a bizonytalan, ill. nem válaszoló. Utóbbiakat összeadva több, mint 38 ezret kapunk, amelyből fényesen kijöhetett,
nem egyszer, hanem közel háromszor is a 13.500-as szám!
Ez persze a szigorúan számszaki levezetés, de talán nem áll távol a valóságtól sem: szinte biztos, hogy a 19 ezret megközelítő számú aláírás döntő többsége ebből a 38 ezres sokaságból származik. Lehet köztük akár hardcore Fidesz-támogató is: pl. annak a Gelencsér Attilának a szimpatizánsai, akik bugylibicskáikat fenve várják Szita bukását. De, hogy nem sokan voltak, az egészen nyilvánvaló, s az pedig, hogy „nélkülük nem lett volna meg” sunyi rágalom, nem egyéb.
Az Iránytű Intézet augusztusi pártpreferenciái: semmi okunk feltételezni, hogy a kaposváriaké jelentősen eltérne ettől.
Volna egy egészen egyszerű módja annak, hogy ne csak Facebook-posztokban (amelyeket majd követnek a Kaposvár Mostos félanalfabéta „bloggerek”, aztán pedig becsempészik a hivatalos városházi kommunikációba) sugalmazzák azt, hogy valójában itt a fideszesek gyűjtötték az aláírást, ők voltak többségben (mint mindig és mindenhol) és végül ők vitték sikerre a kezdeményezést:
tessék nyilvánosságra hozni annak a második, július elején készült közvélemény-kutatásnak a számait,
melyről itt olvashattak, s amelyben bőven van kérdés Szita Károly, ill. a Fidesz támogatottságáról is, és amelynek eredménye – több forrásból is megerősítve – az volt, hogy a kaposváriak nyolcvan százaléka elutasítja a gumiégetőt.
Sejtésünk szerint azért kell gondosan titkolni ezt, mert a politikai támogatásról szóló kérdésekből az derül ki, hogy a gumiégető-ügy alaposan megtépázta Szita amúgy is erősen hervadó nimbuszát, és a Fidesznek sem tett jót. Sokaknak épp ez volt az utolsó szennyes csepp a pohárban.
Abból, hogy Szita Károlynak semmi köze sem volt a döntéshez, következik amúgy a Facebook-poszt egy újabb állításának hamis volta: a fideszes „lebeszélő szakemberek” legendája.
Szimpla hazugság, hogy „kaposvári szakemberek (agrár, élelmiszer feldolgozó, jogász, környezetvédelmi, közgazdász, orvos, pedagógus és turisztikai), … több alkalommal is tárgyaló asztalhoz ültek a Homatech Zrt. vezetőivel”. Ilyen egyszerűen nem volt, ez kitaláció. Volt egy fórum, amelyről mi (és csak mi, a KAPOS-T, ezt újabban szeretik sokan elfelejteni) be is számoltunk, és amelyen a későbbi mozgalom egyik főszereplője, dr. Falussy Lajos is résztvett.
A tárgyilagos fideszes ló és az ő tárgyilagos lába: Szerecsenmosdató barátunk egész pályás letámadással vádolja az ellenzéket, holott a szerződésbontás óta lényegében semmilyen aktivitás nincs a részükről: sem közlemény, sem sajtótájékoztató, sem demonstráció. Miről beszél?
Őt és az általa megfogalmazott gondolatokat Szita Károly lesöpörte az asztalról: egyszer fogadta ugyan, és megpróbálta lebeszélni arról, hogy közzétegye művét, melyet végül a KAPOS-T hozott nyilvánosságra, majd sor került egy másik találkozóra, amelyen Pukánszky Béla akadémikus is jelen volt. Ő fogalmazta meg, hogy ez a afféle „süketek párbeszéde” , melynek a továbbiakban semmi értelme.
Megmondhattuk volna, hogy felesleges erőlködés: Szita Károllyal nem lehet partnerként tárgyalni. Ügynökmúltjából következően kétféle embert ismer: ellenségeket, akiket be kell csapni, le kell gyűrni, meg kell alázni, és alattvalókat, neki szolgáló csicskásokat, akik csak azt mondhatják, amit hallani akar, különben jaj nekik.
Az a fajta kommunikációs helyzet, amelyről a meseíró konfabulál, egyszerűen nem létezik.
Amúgy is tényszerűen tudható, hogy ilyen tárgyalásokra soha sehol, semmilyen formában nem került sor – az első, aki ezt nyilvánosságra hozta volna, az a Homatech. Volt az említett zártkörű Fidesz-gyűlésen kívül egy fórum a Kinizsi iskolában, amely után beszüntették a nyilvános fórumozást, és volt néhány másik, szintén zártkörű, pl. Szentjakabon, amelyre, mint kiderült, a korábbi rezsicsökkentéses fórumokon feliratkozókat hívták meg. Ezek egyikén sem vett részt Szita Károly, és információink szerint azon kívül, hogy néhányan a hamut is mamunak nevezték, vita sem volt.
A posztíró logikája amúgy is megdöccen, amikor azt állítja, hogy „több alkalommal is tárgyaló asztalhoz ültek a Homatech Zrt. vezetőivel”. Velük? Soha. És ugyan mire jutottak volna? Van erről egy jegyzőkönyv, vagy emlékeztető? Most akkor őket akarták lebeszélni, vagy Szita Károlyt? Mert egyiket sem sikerült:
a döntés tőlük nagyon-nagyon messze, mondhatni egymilliárd dollárnyi távolságra született.
Színtiszta (vagyis éppenséggel szennyes) legendagyártás a jó szándékú „fideszes szakemberek” története, nem egyéb – ahogy persze a többi is.
Nem kétséges, hogy az agymosó-kampány folytatódik: ha lesz népszavazás azért, hogy annak minden felelősségét az ellenzék nyakába varrják, ha nem, mindent bevetnek, hogy úgy tűnjön: a nem várt intenzitású, Kaposváron eddig ismeretlen erejű akaratnyilvánítás valójában a Fidesz érdeme.
Egy nagy túrót, és akkor még finomak voltunk.
H.I.
