Kaposvár a legjobbat érdemli…
Sokakkal ellentétben mi nem vagyunk túlságosan nagy véleménnyel a kaposvári polgármester politikai képességeiről, mégsem gondoljuk, hogy csupán elbizakodottságból képes lett volna elkövetni egy olyan súlyos hibát, mint amilyen a hulladékfeldolgozó Kaposvárra telepítésének kierőszakolása volt. A történet arra viszont kiválóan alkalmas, hogy láthatóvá tegye a Magyarországon valami titokzatos okból jogállamnak csúfolt rendszer perverz módon hazug, torzszülött voltát, azt, hogy a politikai szereplők többsége csupán hitvány díszletnek tekinti a demokráciát, amely mögött önző, piszkos kis játékait kedvére játszhatja.
Ami jelen esetben igazán leleplezi a sanda szándékokat, az a kétségbeesett sietség: kevesebb, mint egy hét alatt nyélbeütötték az üzletet, és persze, hogy félreértés ne essék, a közgyűlési határozatban már benne foglaltatik, milyen célra kapta meg a Homatech a kaposvári telket.
Olyasmik történnek meg itt és most a való világban, amiről a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik-másik amerikai közönségfilmje szólt: gonosz, környezetszennyező technológiát képviselő cég teszi be orvul, a korr… khm, elvtelenül csak a saját politikai hasznát leső politikus támogatásával a lábát az álmos kisvárosba, melynek eddig legfőbb kincse érintetlen természeti környezete volt. Steven Seagal, Julia Roberts vagy George Clooney csak néznének ki a fejükből Kaposváron, mert egyszerűen nem hinnék el, hogy több mint százezer embert (ne feledjük a vonzáskörzetet sem) ilyen szánalmasan primitív, olcsó hazugságokkal meg lehet etetni.
A legótvarabb, legátlátszóbb mind közül, hogy „ez az üzem világszínvonalú”. Ki mondta ezt, hol és mikor? Végigbogarászhatjuk a teljes netet: senki más, csupáncsak ők állították magukról sűrű egymásutánban. A szomorú, hogy a cég és Szita bombasztikus dumáját szolgai módon átvette az MTI, a hvg.hu, a 444.hu, és sokan mások.
Világszínvonal, Quaestor-nyomingerek és egy másik nyomi: Pataki Attila
Csak két szerény példát hoznánk a közelmúltból arról, milyen az, amikor valaki a saját produktumát ócska ripacs, amolyan „Teleshopos” tempóban dicséri: nemrég Ibolya Tibor, a Fővárosi Főügyészség vezetője nevezte „világszínvonalúnak” a Quaestor-ügyben nyomozók munkáját. Most úgy tűnik, emiatt esetleg elbukik az egész vád, és a többszáz milliárdot sikkasztó Tarsoly Csaba és társai büntetlenek maradnak – a világszínvonalnak köszönhetően.
Az is kb. ennyire volt röhejes, ahogy az „ufós-békemenetes” Pataki Attila, Orbánné kedvenc zenésze nevezte világszínvonalúnak a saját, eddás „Kör” c. musicaljét, és akkor a Széles Gábor-féle energiacelláról még nem is ejtettünk szót. A Homatech képviselőin kívül senki, csupán a tervet a kaposvári polgárok torkán erőszakosan lenyomni akaró, minden erkölcsi és jogi normát figyelmen kívül hagyó Szita Károly használja görcsös monomániával a „világszínvonalú” kifejezést, kb. annyi joggal, mint Ibolya Tibor vagy Pataki Attila. A Homatech által megrendelt MTA-kutatóintézeti „környezeti hatáselemzésben” ez, vagy hasonló kifejezés egyáltalán nem szerepel!
Nem elég gyanúsnak lenni, annak is kell látszani
Szita Károlynak a gumifeldolgozó ügyében tanúsított viselkedése több, mint gyanús. A kétségbeesett, erőszakos sietségen túl persze más árulkodó jelek is vannak. Szerencsére rendelkezésünkre áll egy nem túl régi, s nagyon is kézenfekvő példa arra, hogy miért sejthetünk hátsó szándékot a történtek hátterében. A tavalyi, sokmilliárdos börtönberuházás ügyéről beszélünk. Létesülhetett volna egy háromszáz munkahelyet teremtő, környezeti kockázatokat nem hordozó fejlesztés, amelynek hosszú távon a kaposvári élelmiszeripar beszállítói kapacitásaira nézve is pozitív hatásai lettek volna.
Kiegészült ez azzal is, hogy kikerülhetett volna Kaposvár belvárosából, a Kossuth Lajos utcából az az oda nem illő épülettömb, mely annyi kellemetlenséget okozott már az ott lakóknak, a zeneiskolásoknak, a szülőknek. Szita Károly azt válaszolta a pályázatot firtató ellenzéki kérdésre, hogy „nem, mert őt ezért keresztre feszítik”. Természetesen ezt is, mint minden lényeges kérdést, egy személyben döntötte el, a városlakók megkérdezése nélkül. Rájuk csak a buszok színe van bízva.
Szita azonban tett egy kevés feltűnést keltő, ám annál fontosabb kijelentést is a rendkívüli közgyűlésen:
bejelentette, hogy indulni fog a következő választáson!
Azt mondta, az is garancia a Homatech-beruházás környezetbarát voltára, hogy ő még 2019-ben is ki szeretné érdemelni a kaposváriak bizalmát. Ez pedig csak egyet jelenthet: a Fidesz, ill. a Lázár-Csányi tengely (nyilván Orbán jóváhagyásával) feltételül szabta Szita Károlynak, hogy le kell nyeletni a kaposváriakkal a gumifeldolgozót, különben ejti a Párt, s jön a mumus, Gelencsér Attila, aki még életében ilyen beszédesen nem hallgatott, mint ebben a pár napban.
Szita tehát, aki szétrinyálta magát azon, hogy mi lesz a népszerűségével, ha idehozza a börtönprojektet, aggály nélkül odaáll egy ezer bűzlő sebből vérző, csupán saját állításai szerint „világszínvonalú”, „egyedülálló”, mindenhonnan közfelkiáltással kiebrudalt hulladékfeldolgozó mellé, amellyel kapcsolatban a látható jóindulattal megfogalmazott MTA-kutatócsoporti szakvélemény is egy sor kétséget és bizonytalanságot fogalmaz meg.
A Kapos Extra (vagy inkább excrementum) aktuális címlapja: hazugságok a beruházásról, rágalmak az ellenvéleményt nyilvánítókra, a Fidesz-közlemény szó szerinti idézése. Ami azonban különös: Szita Károly neve egyszer sem szerepel a cikkben. Véletlen volna, vagy megkezdődött a diszkrét kihátrálás?
Ez pedig csak egyet jelenthet: a hulladékfeldolgozó politikai alku részeként kerül Kaposvárra: valakinek nagyon fontos volt, s az illetőnek kellő hatalma volt Szita felett. Esze ágában sem lett volna ekkora konfliktust felvállalni ötven munkahelyért és egy rakás környezeti kockázatért.
Az is árulkodó – „Napi alakoskodó” c. rovatunkban is utaltunk erre – hogy a helyi csicskamédia, elsőként a Kapos Extra, megkezdték a kezdettől érzékelhető felháborodás miatt a kommunikációs offenzívát: a szokott Fidesz-tempóban tolták az ellenzéki pártokra a fellépést, ill. folyamatosan pártszimpatizánsoknak bélyegezték azokat, akik véleményt mertek nyilvánítani. Nem újdonság: ugyanezt tették Toldi-ügyben, a Kaposvári Cégszövetség fellépésekor, s számos más esetben is. A stigmatizálás, a kirekesztés és a primitív demagógia eszközével éltek, ha bármikor sanda szándékaik felsejlettek az ájtatos, „mi kaposváriak, fogjunk össze” duma mögül.
Az is látható, hogy az erőteljes – és hangos – tiltakozás kiváltotta a másik szokásos reakciót is: a lakájmédia elkezdte kivonni Szitát az első vonalból: a Kapos Extrában, a címlapon lévő – lényegében a Fidesz-közlemény köré felépített – tudósításban már nem szerepel a neve.
A sz@rt a lóba már nyilván az alpolgármestereknek kell majd visszalapátolni. Ám ez egy percig sem jelenti azt, hogy egyelőre letettek volna szándékukról, hiszen a jelszavunk:
„Kaposvár a legjobbat érdemli…”
H. I.
