Gyerek, Matiné: június első hetének lepattanói a holdudvar jegyében

Levelet kaptam, lájf, ahogy a némileg divatjamúlt nóta mondja: az egzotikus nevű Matiné János úr írt nekünk, igencsak emelkedett stílusban, ahogy a mellékelt képernyőkép is mutatja. A „Baromagy!” felütésből csak sejthetjük, hogy nem bemutatkozás – bár mit lehessen tudni – s korábbi, „Vitatkozni a Jobbikkal” című írásunkban foglaltakat sérelmezi erősen. Konkrétan azt, hogy Pavics Lázárt „állítólagos” közgazdásznak tituláltuk. Nos, az 1935-ben született Pavics úr persze formailag valóban közgazdász, és önéletrajza szerint aktív éveinek tekintélyes részét a Pénzügyminisztériumban töltötte, de mi sajnos annak, aki olyan égbekiáltó ostobaságot állít, mint, hogy a magyar gazdaság egy év alatt megtermelt jövedelmének több, mint egyharmadát profitként kiviszik az országból a külföldi befektetők, csak idézőjelben tudjuk leírni a neve mellé azt, hogy „közgazdász”. Tőlünk nyugodtan végezhetett a Marx Károly Egyetemen, lehetett szak-, fő- vagy akármilyen titkos, belső, külső, középső tanácsos. Csak gondoljunk bele ép, hétköznapi ésszel: a megtermelt GDP több, mint felét vonja el az állam adók és járulékok címén. Ebből van oktatás, egészségügy, honvédelem, stadionok, zsebpénz (4 napra 2 millió) Lázár Jánosnak, stb. Hol arányos és életszerű, hülyeúr, hogy minden megtermelt 10 forintból kettő az, amiből élünk?

Ez ám a matiné, János, nem az „Amuri partizánok”!

Capture_matine_janos

Felszólít, hogy nézzem meg, kicsoda Pavics Lázár. Megnéztem, szerintem jobban járt volna, ha nem teszem. A gazdasági és adózási hiányosságom is égbe kiált: imádom, hogy a mellüket nemzeti színű féltéglával verdeső magyarok mindent tudnak, csak magyarul nem.

Azért vannak itt más problémák is: egy olyan ember a Jobbik sztárközgazdásza, aki élete legaktívabb éveit (1990-ben 55 éves, tehát már közel nyugdíjas) a kommunista tervgazdaság fellegvárában, a Tervhivatalban, és a Fekete János-féle Pénzügyminisztériumban tölti, a ’90 előtti eladósodást összehozók, a spontán avagy „rablóprivatizáció” feltételeit kidolgozók soraiban? Nyilván párttag is volt, minisztériumban vezető állást másként nem tölthetett be. Pavics 1990 után az 1994-re 37%-os inflációt, majdnem 20%-os munkanélküliséget, közel teljes körű államcsődöt gründoló MDF-KDNP-kisgazda gazdaságpolitika formálója a PM-ben.

Egészen 1999-ig, nyugdíjazásáig a Pénzügyminisztériumban maradt. „Szakmai elkötelezettség alapján 2002-ben pert indítottam az országot kifosztó Bokros-csomag ellen.” És itt szakad le az arcunk Pavics Lázár helyett: közismert, hogy a „csomag” 1995-ben indult, 1996-ban érte le tetőpontját. Ekkor Pavics még boldogan húzza a vaskos főtanácsosi fizetést a PM-ben, és alázatosan hajbókol, ha Bokros pénzügyminiszterrel találkozik a folyosón, aztán 2002-ben, az Orbán-kormány végnapjaiban, a választási kampányban „pert indít” ellene.

Összegezzük Matiné férjének: jellembajnokunk a rendszerváltás előtt az országot csődbe vivő kommunista hatalom gazdaságpolitikusa, haszonélvezője, 1990 után először az MDF, majd a Horn-féle MSZP-kormány hivatalnoka, aki, miután aktívan támogatta és kiszolgálta a Bokros-féle reformokat, feljelenti egykori főnökét – csekély hét év múlva, „véletlenül” akkor, mikor a választási kampányban úgy hozza a szükség. Ezenkívül életrajzában kétszer szerepelteti az 1990-ig tartó időszak egy részét, hogy jobban mutasson. Egyszóval tőlem hasraeshet minden jobbikos takonypóc Pavics Lázár „főtanácsos” negyven éve előtt, én egy hajbókoló sarlatánt, egy helyezkedőművészt látok, aki minden szembejövő hatalomnak alányalt, ha úgy kívánta az érdeke. És mellesleg egyetlen szám sem stimmel az „okfejtésében” – ahogyan semmi körülötte. Matiné férje még csillogtatja kicsit közgazdasági tudását: utolsó mondatként nyeffeg valamit a bevétel és a haszon különbségéről, csak úgy odavetve. A baj csak az, hogy a cikkben kizárólag nettó haszonról volt szó, bevételről sehol. Nem én állítottam, hogy a GDP harminc százalékát kiviszik az országból, hanem Pavics Lázár.

Matiné úr színvonalas levelével sikeresen megtámogatta cikkünk minden megállapítását, különösen azt, amely a Jobbikot körülvevő „szellemi holdudvar” minőségéről szólt…

Vissza az elemi iskolába, fiúk

Kuno_Klebelsberg

Folyik a Klebelsberg-kultusz erőszakos terjesztése, közben a gróf leszármazottja, örököse megtiltotta, hogy egy “pedellus-szakszervezet kisstílű végrehajtója”, a KLIK, a nevet viselje

Volt még valami a héten? Ha csak az nem, hogy kiderült: nincs túljelentkezés a kaposvári általános iskolákban. Ez önmagában nyilván senkit nem kell, hogy lázba hozzon, az viszont már inkább, hogy a KLIK helyi erői továbbra sem tudnak semmit tenni az aránytalanságok ellen. Arról ugyanis már nem szólt a sajtótájékoztató, hogy pl. a Madár utcai iskolába (Gárdonyi) mindösszesen hat kisiskolás jelentkezett eredetileg, míg a Zrínyibe a szokásos dömping, hiszen mindenki a „jó” iskolát szeretné. Protekciózás, kamu lakcímek, a szokásos könyökölés: fideszesek, orvosok előnyben. (Utóbbiakból egyre kevesebb van, azért.)

Világos, hogy az „állami” egyeniskola nem képes egyenletes színvonalat, egységes feltételeket nyújtani, s ezt a szülők pontosan látják. Pedig ez volt az egésznek az értelme, ez volt az ürügy, hogy majd kiegyenlítik a különbségeket, melyek az egyes önkormányzatok eltérő anyagi lehetőségeiből fakadtak. Most azt látjuk, hogy még egy településen belül is megmaradnak a különbségek, és nem a Pécsi utcai vagy a Rákóczi iskolát hoztuk példának, hanem a jónak „számító” Gárdonyit. Akkor mire volt jó az egész? Hogy legyen egy központ, ahol néhány száz kormánypárti kenyérpusztító vakarhatja szép pénzekért? Valószínű, ha ilyen tempóban hanyatlik a közoktatás színvonala, a nullánál fognak találkozni a trendek. Ha csak nem épp ez volt a cél, vagy egy ezzel összefüggő: várható, hogy jelentős számú iskola bezárására kerül sor hamarosan.

S, ha már itt tartunk: egy, korábban nem létező (járási) iskolairányítási szint belépése után egészen véletlenül nem vált feleslegessé a „Központi Általános Iskola” intézménye Kaposváron? Nem hisszük, hogy indokolható lenne, hogy az egyes kaposvári iskolák és a járási KLIK közé beiktassanak még egy igazgatót, legyen ő akár Szabó Zoltánné Kudomrák Zsuzsanna, vagy bárki más.

MTK-Bene Ferenc Akadémia 16-2, és előkerült egy nemi szerv is

Capture_botrany_bene

Ilyen mondat egy életben csak egyszer van.

És még szerény is, nem dicsekszik vele a honlapján, hogy június harmadikán, Budapesten ronggyá verte az U16-os csapatot az MTK hasonló korosztálya. Gyanítjuk, nem sok kellett hozzá, hogy a bíró komolytalanság miatt lefújja a meccset. A Bene Akadémia – számos más, az utánpótlásnevelésben részt vevő, pazarul kistafírozott szervezethez hasonlóan forintszázmilliókat „szakít” a TAO-ból, a látványsportokra a cégek adójából levonható összegekből, mellyel az oktatást, az egészségügyet, a szociálpolitikát rövidítik meg – legyünk egy kicsit demagógok – az ötven százaléknyi éhező gyereket.

Az amúgy inkább zűrös ügyeiről ismert „akadémia” katasztrofális eredményei ellenére most felértékelődik: a „nagy” Rákóczi ügyvezetője, kiesvén az NB I.-ből, most az azonnali feljutás garanciáját a saját utánpótlásában látja, innen akarja feltölteni a másodosztályú csapatot a szinte teljes létszámban távozó idegenlégiós gárda helyett. A 16-2, vagy a szezonban produkált 20 lőtt és kapott 123 gól tükrében életképes ötletnek tűnik. Persze, tudjuk, hogy vannak felsőbb  korosztályok, de azt hinni, hogy a “Szombathely-modell” egy szezon alatt termőre fordul majd, nagyfokú naivitás kell.

Egy viszont biztos: lehet, hogy belerokkanunk, de megérte, mert így vagy úgy, de a Bene Akadémiának köszönhetjük a magyar újságírás kétségkívül legszellemesebb mondatát: mikor az emlékezetes molesztálási ügyről tudósított a Somogyi Hírlap, a bevezető mondatban ragyogtak fel a már klasszikussá vált szavak: „…előkerült egy nemi szerv is.”

 H. I.