Répáspuszta a király!
Szinte biztosak voltunk benne: a helyi propagandaszervek hallgatásba fogják fojtani a múlt heti jeles eseményt. Pedig hovatovább ez az egyetlen fórum, ahol egyáltalán kérdezni lehet Kaposvár vezetésétől. Persze nem azok a kérdések hangzottak el, amit mi – abszolút költői szándékkal – javasoltunk, hanem csupa egyszerű, hétköznapi, ám ez is elég volt ahhoz, hogy a városházi cenzúra hírzárlatot rendeljen el. Mi azért beszámolunk egy s másról, melyek ugyan bagatell dolgok, ám az alázatos mikrofonállványokhoz szokott Szita Károly átmenetileg mégis dadogni kezdett tőlük.
Persze hogyan is várnánk el egy elvben közszolgálati médiumtól – a Kapos Tv az – vagy a helyi polgárság tárgyilagos, kiegyensúlyozott és sokszínű tájékoztatására szegődött többiektől, hogy egy helyi közéleti eseményről beszámoljanak, ha arra nem kapnak engedélyt?
Beszélnek mindenről: láthattunk pl. beszámolót a tegnapi monstre önünneplésről, a „város napjáról”, ahol sikerült kitüntetni azok helyett, akik valóban egy közösség jobblétéért dolgoznak – tisztelet a kivételnek – azokat a Szita-szuperközeli lakájokat, akiknek egyetlen életcéljuk a gazdatest politikai szolgálata.
Szekeres Alán kommunikációs tanácsadó, Nyári László „író, költő, újságíró”, s persze Rosta István nyugalmazott professzor,
Amikor a kegyetlen valóság szembejön a Somogyi főszerkesztőjével, Lengyel Jánossal: A marxista-leninista esti fejtágítón felszedett életbölcsességek emésztetlen felböfögése helyett foglalkozhatna inkább a beosztottjai szexuális jólétével.
a „Kaposvár Polgáraiért Egyesület” elnöke (ő lett a díszpolgár). Utóbbi úr szokta felkérni – nyilván tiszta, belső indíttatásból – a polgármestert az évértékelő beszéde megtartására.
Nos, a közmeghallgatást beharangozó írásunkban ironizáltunk kicsit azon, hogy „ott lesznek Répáspusztáról a répáspusztaiak”, s tényleg ott voltak. Alig várták, hogy szóhoz jussanak
Szita Károly háromnegyed órás önünneplő filippikája után.
Élcelődnünk viszont nem kellett volna, mert az egyik felszólaló hölgy – a maga módján zseniálisan – a szokásos tiszteletkörök után „nagyon szépen fejlődik a város, öröm látni a sok új épületet, satöbbi”, bizony keményen beolvasott: „meg tetszett ígérni több éve, hogy lesz egy futballpálya a gyerekeknek, aztán mégsem lett”, sőt, „játszótérről is volt szó, no meg csatornázásról, és internetről, de még egyikből sem láttunk semmit”. Sőt aszfaltozott útból is csupán egy van, és ez gáz. Ja, és gáz sincs.
Nagy-nagy respect Répáspusztának:
elvégre ők is teljes jogú kaposvári lakosok, akárcsak a zártkerti övezetekben élők.
Ők is elsorolták a panaszaikat: habár fizetnek a szemétszállításért, bizony az elmúlt év végén egy hónapig nem részesültek még a civilizáció eme szerénynek mondható jótéteményében sem, ezért legalább jóváírást várnak el a szemétdíjból.
Nos, ettől Szita Károly maradék beszédkészségét is elveszítette:
elpantomimezte a „jó király nem tud semmiről, amit gonosz alattvalói művelnek a szegény néppel” című tandrámát, és szemrehányóan pillogott a környezetvédelmi cég jelen lévő igazgató asszonyára, aki ugyan viszontpillogott, de érdemi választ adni nem tudott.
Aztán persze blattolt egy sort arról, hogy továbbra sem lenne jó belterületté minősíteni a zártkerteket, mert irdatlan mennyiségű pénzbe kerülne, ugyanakkor jogosan vetődött fel, hogy az itt lakóknak is szükségük van pl. internet-, s néhány más alapszolgáltatásra. Kérdezték azt is, hogy vajon a Kapos Televízió adását miért nem tudják fogni – nyilván a földi sugárzás 2017 év végi leállására gondoltak – bár
emiatt inkább hálát kéne adniuk a mennyekben lakozó Antenna Hungáriának.
Nos, nyilván nincs olyan város, település a világon, ahol a lakók száz százalékban elégedettek lennének, ám olyanból valószínűleg csak az illiberális rendszerekben van egyre több, ahol minderről – utasításra – hallgatniuk kell a köz tájékoztatására szegődött médiumoknak.
Egyszóval nem véletlenül tüntették ki Szekeres Alán „kommunikációs tanácsadót”, no meg Nyári Lászlót a városnapon. Körülbelül azzal szolgálták meg, amiről fentebb – legalább mi – beszámoltunk.
H. I.
