Az önkormányzat nem töri össze magát a kárelhárításban
Péntekig több mint hatvan tonna busatetemet gyűjtöttek össze és szállítottak el a helyi sporthorgász egyesület munkatársai a somogyi megyeszékhely legkedveltebb turisztikai-rekreációs célpontjának számító Deseda-tó közel 250 hektárnyi vízfelszínéről. Az ország leghosszabb, 8 kilométeres mesterséges tava ez, amelyet 1974-től a hasonló nevű patak felduzzasztásával alakítottak ki, s mára – jelentős részben a sporthorgászatot 2011 óta haszonbérletben működtető egyesületnek köszönhetően – valódi horgászparadicsommá vált.
Írásunk május 13-án jelent meg a Magyar Narancs online-on. Az ott megjelentekhez képest annyi a változás, hogy immár hetven tonna a „termés”, s még messze nincs vége a halvésznek. A másik fejlemény, hogy ismeretlen tettes ellen természetkárosítás miatt valaki feljelentést tett, és információink szerint a hatóságok – feltehetőleg szakértők bevonásával – meg is kezdték a nyomozást.
Halász-horgászszakmai szempontból a busának, e Kínában honos folyami halfajnak hetvenes-nyolcvanas évekbeli betelepítése óriási hiba és teljes kudarc volt: a Balatonba pl. azért telepítették 1972 és ’84 között, hogy a környező nagyüzemi mezőgazdasági művelés túlzott műtrágya-felhasználása miatt a tó vizében megnőtt fito- és zoo-plankton-állományt gyérítse, és hozzájáruljon a tó vizének tisztulásához.
Az idei, soha nem látott méretű desedai halpusztulás kapcsán az 1991-es balatoni angolnapánikhoz
hasonló reakciók láttak napvilágot – csak immár a közösségi oldalakon megsokszorozva. A kommentek szinte kivétel nélkül a víz minőségét, ill. a környező mezőgazdasági kultúrák felelősségét firtatták, figyelmen kívül hagyva, hogy az elpusztult egyedek szinte kivétel nélkül busák voltak.
A közösségi média felfokozott figyelméhez képest a helyi sajtó csupán néhány,
meglehetősen visszafogott hírben számolt be a jelenségről, a tulajdonos kaposvári önkormányzat pedig meg sem nyikkant az ügyben, átadva a terepet a meglehetősen szerény erőforrásokkal rendelkező horgászegyesületnek, úgy a mentesítés, mint a kommunikáció terén.
A busa és az ő húsa. A hal kicsiny ivadék korában a környező halastavakból, vízfolyásokból is bekerülhetett a Desedába, a korábbi elhibázott telepítés mellett.
A Mindenki Magyarországa Mozgalom keretében létrejött Kaposváriak Kossuth Köre volt végül,
amely a pénteki sajtónyilvános fórumot megszervezte, s ahol az érdeklődők remélhették, hogy a haszonbérlő horgászegyesület és a tulajdonos önkormányzat álláspontját megismerhetik. A beszélgetésre stílszerűen a halőrházban került sor.
Az egyesület elnöke, Kozári Miklós és a titkár, Kovács Gábor, a halőrök vezetője igyekezett
minden részletre kiterjedő tájékoztatást adni. Megtudhattuk, hogy immár hatvan tonnára rúg az a mennyiség, amit elszállítottak, ahogy azt is, hogy a fehérjefeldolgozó, amellyel szerződésben állnak, kérte, hogy az átvétel és feldolgozás pontos költségeit kezeljék üzleti titokként.
Ehhez képest a Magyar Nemzetben megjelent cikk szerint nyolc-kilencmillió forintra teszik a mentesítés költségét. Később viszont az hangzott, el, hogy most – hatvan tonna begyűjtése után – a kaposvári polgármesteri hivatal egymillió forinttal támogatta a munkát, és egy rakodógéppel, amely a nagytestű állatok beemelését segíti a konténerekbe.
A horgászegyesület vezetői beszámoltak arról is, hogy minden tőlük telhetőt megtettek
a pusztulás okainak felderítésére: négy független laboratórium, ill. szakértő bevonásával vizsgáltatták meg a tetemeket és a vízmintákat. Sem virológiai, sem bakteriológiai fertőzést nem állapítottak meg, s a vízminőség is jobb a sokéves átlagnál: sem növényvédőszer-, sem egyéb mérgezésre utaló nyom nem található.
Hangsúlyozták azt is: a többi, őshonos halfaj egészséges, fogyasztható, ökológiai katasztrófáról nem beszélhetünk, s a haltetemek sem minősülnek biológiai veszélyes hulladéknak.
A rejtély tehát maradt, ahogyan pl. azt sem tudjuk, hogy miért lesznek időnként szó szerint öngyilkosok
egyes cetfajok és más tengeri emlősök a világ tengerpartjain. Az egyesület elnöke, Kozári Miklós szerint a nagyra nőtt, emberi kor szerint kb. hetven éves egyedek pusztulnak – más, érvényes magyarázat egyelőre nincs, csupán néhány, laikusoktól származó vad elmélet.
A hal éji éneke. Felmerülök, és kibekkelem őket.
Szóba került a lehalászás, mint az élő példányok kíméletes és gazdaságos eltávolítása:
az egyesület egy év alatt 16 tonnát termelt ki ilyen módon, némileg, szerény erőforrásaihoz képest a tavalyi 18 tonnás pusztulás után próbálták meggyorsítani a „busátlanítást”. Több hozzászóló pl. ez ügyben kifogásolta a tulajdonos önkormányzat hozzáállását: a busákat az egyesülettel való szerződés előtt telepítették a tóba, így a költségeket a tulajdonosnak kellene vállalnia.
Annál is inkább, mert a Deseda nemcsak horgász-, hanem turisztikai célpont is,
számos egyéb elvárásnak is meg kell felelnie: pl. éppen most készülnek teljesen újjáépíteni a tó melletti, egykori Siotour-kempinget a Modern Városok Program keretében. Még csak a tervezés folyik, de már egy Mészáros Lőrinc-közeli cég, a Balatontourist Camping Kft. elnyerte az üzemeltetés jogát.
Az tehát, hogy ne félméteres, harminc kilós dögöktől bűzölögjön a tó vize, elemi érdeke az egész városnak.
Ehhez képest roppant szerény támogatást nyújtottak eddig, úgy az elhullott halállomány eltávolításához, mint az élő példányok lehalászásához, melyet sokkal intenzívebben is lehetne végezni, s akkor az éves pusztulás is kezelhető mértékű lenne.
A fórumon a meghívás ellenére az önkormányzat egyetlen vezetője, ill. képviselője sem jelent meg, kivéve a városgondnokságtól Herczeg Attilát, aki csupán azt tudta megerősíteni, hogy az említett szerény segítségen kívül Kaposvártól, mely Szita Károly polgármester kedvenc szófordulatával élve „erős város”, továbbiakra ne nagyon számítsanak.
H. I.
