…avagy az alulmúlhatatlan igénytelenség három tételben
Az a néhány tucat mazochista, aki még azzal okoz magának kéjes szenvedést, hogy Rákóczi-meccsre jár, már megszokhatta, hogy kikap a csapat. Azt is, hogy a magyarázat ehhez rendszerint az, hogy „nem érdemeltünk vereséget…”, „jobbak voltunk, de a bíró…”, és soha nem Waltner Róbert vagy baráti köre a hibás. Ám az már biztosan a vég kezdete, ha a helyi média tudósítói ki sem mennek a NER-ben kulcsfontosságú eseménynek számító „fodbalmeccsre”, hanem a másik s@ggnyalótól veszik át (nyúlják le) a tudósítást, annak összes, édes anyanyelvünk sportriporterek általi megbecstelenítésével együtt.
Tegnap este, 22.40-kor került fel a Sonline honlapjára az első gyöngyszem,
„Nem érdemeltünk vereséget, mégis kikapott a csapat” címmel, melyben először szúrt szemet a címben idézett szörnyszülött, s melyet kisvártatva a Kaposvár Most és a Kapos Tv honlapján másnap, tehát ma reggel 8.42-kor, ill. 8.48-kor viszontláttunk.
Hozzátennénk, hogy a két utóbbi csicskafajzat cikkében
még a helyesírási hiba is ugyanaz: „Az első lehetőséget Hadaró Valentin nevéhez fűződik, aki egy oldalszabadrúgást lőtt az oldalhálóba.” Egyértelműen ugyanaz a szöveg, de figyelem: ördögien trükkös módon mások a bekezdések, hogy ne tűnjön fel annak, aki épp csak átfut rajta.
A Somogyi cikkében pontról pontra ugyanazok az események szerepelnek, ugyanakkor hördült fel, ill. zúgolódott a lelátó, a Kaposvár Most és a Kapos Tv tudósítása legfeljebb néhány ponton változtat a sorrenden, ill. próbál
szegényes szókincséből más megfogalmazásokat előbányászni.
A Google csupán ezt a három találatot adja ki az “oldalszabadrúgást az oldalhálóba” címmel: napnál világosabb, hogy a lopás minősített esetéről van szó.
Mondhatja erre bárki, ugyanazt a meccset nézték:
nem, ez teljesen egyértelműen plágium, legfeljebb „meg volt beszélve”. A kérdés mindössze az, hogy mi a bánatos nyavalyáért kell a magyar – és az európai – adófizetők pénzéből évente százmilliókat három teljesen ugyanolyan, szánalomra méltóan silány minőségű produkcióra áldozni, vérlázítóan tehetségtelen, üresfejű senkik zsebének kitömésére pazarolni, ha egyszer arra sem képesek, hogy – legalább ők – kimenjenek arra nyomorult meccsre „tudósítani a drága olvasóikat”.
Mert a Somogyi éppúgy közpénz-százmilliókat nyal fel havonta
állami hirdetések formájában, melyek nélkül néhány hét alatta éhen pusztulna, és az sem titok régóta, hogy a Kaposvár Most kiadó cége, a Zselici Forrás Kft. is szépen kaszál az EU által finanszírozott beruházások – most éppen a Kaposvári Közlekedési Központ – ún. „nyilvánosság biztosítására” szánt keretéből. A Kapos Televízió költségvetésének döntő részét pedig a kaposvári adófizetők állják.
Ebből a temérdek pénzből ennyire telik, s ebben az a legfájóbb,
ami ugyanakkor törvényszerű: a cselédmédia soha nem az olvasóknak akar megfelelni, nem őket akarja mind színvonalasabban kiszolgálni, hanem urát és parancsolóját. Ők pedig lesz@rják, lenézik az olvasókat éppúgy, mint az újságírószakmát, holott Szita Károly, vagy Gelencsér Attila valószínűleg egy három mondatos közlemény épkézláb megfogalmazására sem lenne képes.
A cselédmédia, ahogy a kitartóik, egyre inkább elzüllik, elsilányul,
egyre romlottabb, cinikusabb alakok kezébe kerül: lehet, hogy szegény, szerencsétlen Rákóczi sem érdemelte meg, amit kapott, de a kaposvári olvasók sem ezt érdemelnék a pénzükért.
H. I.
