Meg kell teremteni a lopás zavartalan feltételeit
Augusztus elején értesülhettek róla, elsőként a KAPOS-T olvasói – miután a cselédmédia bőszen hallgat, ha nem lehet debil vigyorral örülni, a Somogyi pedig hivatkozás nélkül követő üzemmódba kapcsolt – hogy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. két hónappal meghosszabbította a 67-es út kivitelezésére kiírt közbeszerzés határidejét. Most ugyanez történt, és immár nagyon valószínű, hogy komoly iszapbirkózás zajlik a háttérben: a határidőt szeptember 15-ről október 20-ra módosították. Ez önmagában is baljós, de a kormány folytonos trükközése miatt újabb EU-s szankciók is felmerültek, amelyek súlyosan érinthetik a Kaposvárt a jövővel összekötő vékonyka köldökzsinórt.
A határidő-módosításhoz már nem is fűznénk hozzá különösebbet: nyilván a csókos, a kiszemelt pénz-átfolyató (sejthetően a Swietelsky-Mészáros Lőrinc-Duna Aszfalt pénznyelő Bermuda-háromszög) valamit annyira elbaltázott a pályázatában, hogy a kapuk előtt álló ellenfélnek, nyilván a Közgépnek, amely most minden nagyobb közlekedésfejlesztési projekten az eddigiekhez képest súlyosan alulárazva elindul, könnyűnél is könnyebb dolga lenne a biztosra vehető eljárásban.
Ki hitte volna, hogy egyszer Simicska Lajos lesz a lopás fő akadálya…
Lázár-Mórickáék most bepróbálkoztak egy módosítással, amely szerint az aszfaltkeverő-telep építési területhez való közelsége sokkal nagyobb arányban szerepel az elbírálás szempontjai közt, mint korábban: a környezetterhelési értékhez 20%-os pontszámsúly tartozik. Ez azt jelenti, hogy könnyedén nyerhet egy jóval drágább ajánlat, ha közelebb van az aszfaltkeverője. Ezért már egyszer fizetett Magyarország bagatell 48 milliárd közpénz-forintnyi bírságot az EU-nak, de, mint az éji bogár, a nagy koppanás után ismét nekimennek a falnak, és újfent becsempészték a feltételt a kiírásokba. Most úgy, hogy szállításkor kibocsátott széndioxid mennyiségét veszik alapul, de csak az aszfaltnál, mintha egy útépítéskor nem kéne földet, törmeléket, homokot, kavicsot, kőzúzalékot, stb. el- vagy odaszállítani.
Erre mondják: nemhogy a láb, de a komplett ló is kilóg a „törvényesség” köpönyege alól…
Nos, megint megkaptuk az arcunkra: a Világgazdaság cikke szerint ismét leállt a kifizetés, most épp 700 (!) milliárd forint parkol Brüsszelben, miután felmerült a gyanú, hogy ugyanazt a versenyszabályt sikerült megszegni másodszorra is.
Kérdés tehát – és valószínűleg ezért is állnak lényegében az útépítések Magyarországon – hogy mikor és főleg mire jut egymással az EU és a kormány. Ha ugyanis a jelenlegi zavaros rendszer marad, a Közgép megjósolhatóan minden közbeszerzést megtámad, ennek pedig elhúzódó perek, álló építkezések, bírságok és kártérítések járnak majd a nyomában.
Így néz ki egy mobil aszfaltkeverő üzem, amelyből Magyarországon is számos elérhető típus van: káros, mert rontja a lopási potenciált.
A 67-es esetében számba véve az aszfaltkeverő telepeket, talán a Strabag Marcaliban lévő, a Colas kéthelyi és a Duna Aszfalt sármelléki üzeme jöhet szóba, persze, ha marad a jelenlegi rendszer. Van még kevésbé közel, Lábodon a Pentavia nevű cégnek telepe, de sokkal több nincs, miután az aszfalt 180 fok alá hűlt állapotban már nem dolgozható be minőségromlás nélkül.
Tudjuk ugyan, hogy műszaki szempontból a mobil aszfaltkeverők is alkalmazhatók lennének, de a korrupciótól bűzlő magyar szabályok szerint ezek nem vehetők figyelembe egy pályázatnál.
És nem árt emlékeztetni arra sem, miután csak a hülye nem látja, hogy ezek a jelek összefüggnek: a kormány 2017-re csupán egy töredék összeget hagyott jóvá a 67-es gyorsút építésére, mert még nincs aláírt szerződés. Ha viszont 2017-ben nem folyik majd érdemi tevékenység a közel ötven kilométer több pontján, egészen biztos, hogy nem készül el 2019-re, az állítólagos határidőre az út.
Amely már bőven, sokszorosan túlnőtt valódi jelentőségén: Kaposvár leszakadásának, a város egymást követő kormányok, elitek általi semmibe vevésének szimbólumává vált. Érdemi változást már valószínűleg nem hozna: ahhoz sokkal többre lenne szükség, miután szinte minden versenytárs rég túl van ezen a fejlődési szinten.
Viszont van mivel etetni a nagyérdeműt, hétről hétre legalább egyszer be lehet dobni a blöfföt a „kozmikus”, „történelmi”, „soha nem látott” fejlesztések megindulásáról, melyek most már tényleg kézzelfogható közelségbe hozzák a megváltást: csak még a lopás egy-két apró részletén kell finomítani.
H. I.
