Utcai politizálás tízmillióért?
Vannak más, fajsúlyos témák, és nem fogjuk egyiket sem elfelejteni, de most a kaposvári választópolgárok egy részét érthető okokból az ellenzéki mandátumok sorsa foglalkoztatja. Miután továbbra sem tudjuk jó szívvel ajánlani senkinek, hogy akár a Kaposvár Mostból, akár a kpsvr-ből tájékozódjon ezekről az ügyekről, időről időre reagálnunk kell. Most pl. arra, ahogyan a kpsvr megindult visszafelé a damaszkuszi úton: az eddig agyongyalázott Kováts Imre (DK) utólag megdicsőül, s minden kimondott szava arannyá válik, Fejes István pedig személyesen átveszi Delphoi szibillájának szerepét: rébuszokban próbálja habosítani a semmit.
Szegény Meggyes Józsefet pedig végleg elvesztettük: az análisan fixált „blogger”, úgy tűnik, légüres térbe került, s most nem tudván, ki mögé is kéne állni jó szorosan, maradnak a hátsó fertályok.
Az viszont, amit a Kaposváriakért Egyesületről korábban leírtunk, pontról pontra beigazolódott: valóban elsősorban a kompenzációs listán elfoglalt helyek álltak az érdeklődés homlokterében. Így viszont, hogy a nézetkülönbségek Pintér Attiláék november 3-i nyilatkozatával nyilvánosságra kerültek, új helyzet állt elő. A nyilatkozatnak egyébként minden szava igaz,
ezt azóta számunkra több érintett, ill. jelenlévő tanú megerősítette.
Így rekonstruáltuk az utókornak: a visszalépések miatt megüresedett két helyről szóló szavazás előtt Fejes István KE-elnök feltette a kérdést:
– Elfogadja mindenki magára nézve kötelezőnek a szavazás végeredményét?
Mindenki igennel válaszolt, köztük Felder Frigyes is hangos „Terrrrrmészetesen!” felkiáltással, majd, miután 4-2-re vesztett, másnap rohant visszavonni azt a meghatalmazást, aminek alapján a mandátumdelegálást az összefogás intézte. Ezt nyilvánvalóan azért tette, hogy ezúton lehetetlenné tegye mandátumok felvételét. Ugyanezt tette Fejes István is.
Mit állít ezzel szemben Fejes? Őt a kpsvr-en sejthetően Felder kérdezte,
miután nincsenek aláírva a cikkek, és tudjuk, hogy a boldogtalan Bogdán Erik már lelépett. Igaz, hogy még mindig ő van megjelölve „felelős szerkesztőnek”, és „felelős kiadónak” pedig a most már soha ki nem derülő személyazonosságú Paizs Lajos – ezt a nevet szerintünk csak úgy, hasraütve beírták.
Többen vádoltak bennünket az összefogás köreiből azzal, hogy a KAPOS-T-n névtelenség mögé bújunk, pedig csak olvasni kellett volna megtanulniuk: vajon a kpsvr eljárásához mit szólnak?
Nemrég még így írt a kpsvr Kováts Imréről: “olyan magaslatról beszél, ahová soha nem sikerült felkapaszkodnia, csak oda képzeli magát”, azonkívül “hazudozik” képzeljék, ráadásul egy “ötgyerekes családapáról”, uramisten.
Fejes István kitér az egyenes válasz elől, s azt állítja, hogy „több alkalmas ember is van”, és „leadtunk egy listát, amiben konszenzus volt”. Kérdés, ha konszenzus volt, akkor miért adott be Felderrel együtt meghatalmazást visszavonó iratot a Helyi Választási Irodához?
És tényleg: ez volna a gerinces, becsületes viselkedés? Vállalok egy szavazást,
majd, ha az számomra nem kedvezően alakul, visszavonom az adott szavam? Talán, ha javasolhatnánk, erről kellene valamit mondani.
Ennél sokkal viccesebb dolgok is meglapulnak másik, Kováts Imre mennybe
menesztésével foglalkozó cikkükben, amely – minő meglepetés – szintén nincs aláírva. Arról a Kováts Imréről szól most a hozsánna, akiről korábban így írtak (lásd fentebb), s akit Fejes István konkrétan megfenyegetett.
Most fordult a kocka, s hátrafelé nyilaznak, tessék figyelni: az eddig fekete bárány
Kovátsról: „nem látszatkérdéseket tett fel, mint Pintér Attila (MSZP), hanem valóban utána járt az előterjesztéseknek”. Hogy Pintér Attila milyen „látszatkérdéseket” tett fel, azt persze homályban hagyja a költő, akárcsak saját személyazonosságát, de ez hagyján, a következő megállapítás viszi a surmóság pálmáját: „és Felder Figyessel (LMP) szemben a közgyűlési munkát nem az utcán, hanem valóban a Közgyűlésben csinálta”. Mármint Kováts.
Szóval Felder Frigyes azt állítja Felder Frigyesről, hogy azt a szerény közel tíz millió
forintot, amit az elmúlt öt év alatt, mint közgyűlési képviselő és tanácsnok felvett, azt az utcán politizálta össze? Felder? Az utcán? Mikor? Melyik utcán, és milyen tevékenységgel? Meddig kell még elviselnie a kaposvári ellenzéki érzelmű közönségnek ezt az agybajos propagandát?
Sunyin beleszövi Kováts dicséretébe azt, hogy neki (Feldernek) nem azért van csupán
minden szökőévben egy-egy kósza felszólalása a közgyűlési jegyzőkönyvekben, mert sz@rt az egész közgyűlési munkára úgy, ahogy van, (pl. a beszerzési döntőbizottság heti ülésein, amely tanácsnokoknak kötelező, öt év alatt mindössze néhányszor jelent meg) hanem, mert az „utcán csinálta”. Hihetetlen, hogy mennyire nézik hülyének az embereket.
Lassan kezdjük érteni, hogy az összefogás józanabb gondolkodású tagjai számára miért válik egyre vállalhatatlanabbá a fokozatosan elszigetelődő, kétségbeesésében már a kocsmai viták szintjére züllő páros.
H. I.
