„Gelencsér atya köszönti a híveket”
Nyilván a többséget már elérte a hír, hogy Ferenc pápa a visszavonulási kort elért Balás Béla somogyi megyéspüspök utódjául Varga Lászlót, a kaposvári Szent Imre templom plébánosát nevezte ki. A visszhangok szinte egyöntetűen azt emelték ki, hogy a köztiszteletben álló, népszerű pap, aki hitéleti tevékenysége mellett jelentős szellemi alkotómunkát is magáénak tudhat, megérdemelten nyerte el a tisztséget. Azt minden kockázat nélkül feltételezhetjük, hogy az új egyházi vezetővel új hangsúlyok jönnek, s számos dologban változás. Számunkra a legizgalmasabb kérdés, hogy Varga László hogyan viszonyul majd a jelenlegi helyi politikai szereplőkhöz, mennyire hajlandó eszközévé válni a többnyire alig leplezett befolyásszerző törekvéseknek. Ha folytatja azt a távolságtartó gyakorlatot, ami plébánosként jellemző volt rá, egy-két helyi Fidesz-nagyarcú meglepődhet.
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy elődjére, Balás Bélára sok minden jellemző volt, de, hogy kerülte volna a politikát, biztosan nem. Különösen a Somogyért Egyesületnek, a Gyenesei István személyes karrierjét egyengető kompániának környékén hosszú évekig betöltött szerepe volt közismert, de számos olyan megnyilvánulása volt, amely egy gyakorló fideszes politikusnak is „becsületére” válna.
Ilyen volt pl. az a beszéde, amelyet 2006. október 12-én a kaposvári közgyűlés megalakulásakor adott elő, s amelyet a szeptember 17-e után a Kossuth téren gyülekező hugyosbrigád vagy az MTV székházát felgyújtó csürhe is hangos ovációval fogadott volna: „Az ötven éve félbeszakadt forradalmunk legalábbis folytatásra vár. Szemben álló feleit, eszközeit, hadszínterét ma már pontosabban látjuk. A romlás és vele szemben az ellenállás a védvonalakon belülre került. Itt nem szabad tűrünk a mocskot, kicsit se, rejtve se, fent se, lent se. Amint belül rend lesz, kívül is, elkerül minden, sikerül minden. Ehhez kívánok földi erőt, égi kegyelmet mindegyikünknek.”
Még pásztorbotot is küldött az amúgy református Orbán Viktornak, akinek a képe püspöki dolgozószobája falát díszítette…
Szent emberek imára kulcsolt kézzel. Bellai Zoltán, a helyi református egyház lelkésze, Szita Károly egykori III/II-es kommunista állampárti besúgó és Balás Béla most leköszönt katolikus megyéspüspök koszorúznak a kommunizmus áldozatainak emléknapján. Kíváncsian várjuk, mi lesz a felállás jövőre…
A jeles egyházfi a közelmúltban beírta magát a jobboldal, konkrétan a migránsellenes őrjöngők aranykönyvébe: a Heti, (még a simicskagecizés előtti, tehát Orbán-hű) Válaszban közzétett egy agymenést, amely a muszlim uralom alatt álló Európáról szólt. Homokkal felszórt autópályákról, melyen tevék ügetnek, nyilvános lefejezésekről, felrobbantott kölni dómról. Ezt plagizálta aztán Gelencsér Attila, persze a maga szintjén.
A kaposvári klérus nagyobbik részéről általában is elmondható, hogy bele-belekóstol a politikába: voltak plébánosok, akik választások előtt „az ördög küldöttének” nevezték a vasárnapi prédikáción a szocialista jelöltet, de a nemrég országos potentáttá avanzsált Fábry Kornél atya sem vetette meg a jobboldali politikusok társaságát.
Ahogyan pl. Rumszauer Miklós, a Szent Margit plébánosa sem, aki nemrég, Fülöp Péter megbízott színházigazgató képeinek kiállítása kapcsán valóságos politikus-állatsimogatót rendezett a templomában: Szita Károly volt a fővédnök (l.: „védjen meg téged a Szita Karcsi!”) és Gelencsér Attila „atya” pedig „köszöntötte a híveket”.
Így mulat az elit, avagy idézet a Somogyi társasági rovatából: egyes templomokban már a politikusoké a főszerep, nem a mi Urunké: Gelencsér Attila köszönti a híveket, maholnap misézni is fog. Szita pedig a templom védőszentje lesz.
De szólhatnánk e helyen a kaposvári evangélikus vagy református egyház migránsügyi, Fidesz mellett elkötelezett állásfoglalásairól is.
Varga László atya esetében ilyen politikai deklarációknak nem találtuk nyomát – láthatóan igyekszik távolabb tartani magát a napi nyüzsgéstől. Ezt fakad nyilván abból is, hogy Ferenc pápa elkötelezett híve: a Magyar Kurírnak, a katolikusok félhivatalos lapjának adott interjújából tudható ez, s bizonyára a kinevezésében is szerepet játszott.
Hogy pontosan értsük: ez az a Ferenc pápa, akit Bayer Zsolt, a Fidesz ötös számú tagkönyvének tulajdonosa, Orbán Viktor barátja „demens vénembernek”, ill. „gazembernek” nevezett szokásos kirohanásai egyikében, menekültügyben tanúsított kiállása miatt.
A felirat, mely 2016-ban, az irgalmasság évében, s nem mellesleg a tébolyodott állami menekültellenes kampány idején díszítette a Szent Imre templom bejáratát.
Varga korábban sem volt teljesen „problémátlan” személyiség: saját bevallása szerint nyolc évig volt a Bulányi-féle Bokor közösség tagja, így tanulmányait is többször meg kellett szakítania – „listára tették”, míg végül 1982-ben szentelték pappá. Ennél jobban nem is mélyednénk el az életrajzában, aki akarja, elolvashatja itt, csupán egyet emelnénk ki:
Varga László atya valószínűleg osztja Ferenc pápa nézeteit a menekültkérdés ügyében.
A 2016-os évet ugyanis a szentatya az Irgalmasság Évének nyilvánította, talán nem véletlenül. Egyetlen kaposvári templom bejáratát sem ékesítették fel az irgalmasságról szóló tanítás szövegével, csupán a Varga László által vezetett Szent Imrét, valahogy így:
A közismert szöveg, amelynek forrása Máté evangéliuma 25: 35-36, így szól: „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
Csakhogy ennek számos fordítása, ill. értelmezése van, a fenti éppen a Károli Gáspár-féle, amelyben a „jövevény” kifejezés szerepel. Máshol „hontalan”, ismét máshol „utazó”. Az „idegen” utal a legkarakteresebben a menekültekre, de akár nevezhetjük őket „migránsoknak” is: a szóhasználatból úgy tűnik, a kaposvári papság köréből Varga László atya nézetei állnak legközelebb a közismerten befogadáspárti Ferenc pápáéhoz.
Varga László papi filozófiájában úgy tűnik, központi szerepet kap az irgalmasság: 2002-ben írta „A főparancs” című esszéjét, melyben szintén ezt helyezi a középpontba, mint a legfőbb keresztény értéket (46. old.).
Érdeklődéssel várjuk, hogy püspökként sikerül-e tovább vinnie hitvallását, mennyire hagyja magát belerángatni a politikába. Azt pedig különösen, hogy vajon a fideszes politikusok torkán mennyire akadnak meg az irgalmasság tanításai, s persze azt is, hogy az új püspöknek milyen csatákat kell megvívnia, ha kitart nézetei mellett.
H. I.
