A Zselici Forrás utóvédharca
Aki nem továbbította azonnal a szelektív kukába, vagy nem teleportálta a szemetesvödör aljába a legutóbbi, május 18-án megjelent „városi hetilapot”, az még vethet egy pillantást a második oldalon arra a keretes kis szövegre, amely a lap alján bújik meg szerényen, s a „Helyreigazítás” címet viseli. Hosszú bírósági procedúra után, melyben a Zselici Forrás, és a Kapos Extra – Kaposvár Most szerkesztősége pénzt és energiákat nem kímélve kepesztett az igazság érvényesülése ellen, s húzta az időt, nemrég a Pécsi Ítélőtábla kimondta a jogerős verdiktet: 2016. szeptember elsejei számukban hamis színben tüntették fel a közgyűlési ellenzék valós szándékát, s így hazug módon tájékoztatták Kaposvár közvéleményét arról, hogy a gumiégetős szerződés után akartak-e okafogyottá vált népszavazást vagy sem. Vannak az ügynek tanulságai.
Mert valójában jogosan mondhatnák olvasóink azt, hogy alkalmatlan tárgyon köszörüljük a nyelvünket, és szóra sem érdemes mindaz, amit az említett propaganda-konglomerátumban leírnak. Talán így van, ugyanakkor kiválóan megmutatja: a hatalmas rakás bulvárszemét, innen-onnan, gyakran forrásmegjelölés nélkül összeszedett tartalom közt azért mindig ott vannak pl. Schenk János heti észosztó, Fidesz-magasztaló filippikái, s persze az a cikk is, amely végül rágalmazónak, ill. hazugnak bizonyult a törvény mércéjével.
Nem beszélve arról, hogy a „hetilappal” szorosan összenőtt Kaposvár Most „blogrovatában” ezoterikus baromságok mellett kizárólag a hardcore (szél)jobboldaliság esetenként velőtrázó ostobaságai sorjáznak szinte napról napra.
Mygricék, lélekállomások, nyári- és zichylászlók, schenkek: a kóros szellemi alultápláltság orvosi esetei.
A történet egyes állomásait részletesen dokumentáltuk, és kitárgyaltuk a mostani helyzet előzményeit is: kiderült, hogy Szita polgármester minden gúnyos és lekezelő kinyilatkoztatásával szemben az ellenzéki-civil összefogás példátlan sikert ért el. Közel tizenkilencezer aláírást gyűjtöttek össze a gumiégető ellen, és a beruházó mögött álló oligarcha, Csányi Sándor (és nem Szita Károly!) meghátrált, visszalépett a tervtől.
Helyreigazítás a nyomtatott Kapos Extrában is. Fogcsikorgatva, de meghunyászkodtak: közzétették, amilyen kicsiben csak lehetett – mi megtesszük nagyban, mert fontos érték és tanulság, hogy a Pécsi Ítélőtábla is az összefogásnak adott igazat.
Ekkor Szita és csapata az épelméjű és törvényes megoldást alárendelve a propaganda-érdekeknek, egy szánalmasan átlátszó, dilettáns „jogi megoldás”, a közpénzekkel való takarékosság mögé bújva próbálta elérni azt, hogy a törvénnyel szemben ne a bíróság, hanem a közgyűlés mondhassa ki, hogy nem kell népszavazást tartani Kaposváron.
Ez ellen tiltakozott az ellenzék, és mint tudjuk, száz százalékban igazuk lett: a bíróság megsemmisítette a közgyűlés döntését, és miután az önkormányzat kiírta a népszavazást, határozott arról is, hogy mégsem kell megtartani.
A törvényt amúgy a Fidesz-többségű parlament „alkotta”: ha valaki hülyeségnek tartja, ott tessék reklamálni.
Azt is jegyezzük meg azért, hogy a mostanában a demokrácia és a sajtószabadság fellegvárának beállított „régi” Somogyi Hírlap úgy tálalta az esetet, mintha Szitáék eljárása is jogos lett volna, mintha lenne kétféle törvény. A tulajdonosváltás előtt sem volt ám ott mindenki matyóhímzés, sőt: Márkus Katalin, a cikk szerzője ma már jól megérdemelt Mészáros-júdáspénzét élvezi: szerkesztővé lépett elő, míg többeket kirúgtak.
A Kaposvár Most és a Kapos Extra ennél durvább volt: az ellenzéket lejárató szándékkal, a tényeket meghamisítva tálalta az eseményeket. Az ellenzék – személyesen Pintér Attila és a közgyűlés ellenzéki tagjai közösen – szót emeltek a hazugságok ellen, s ennek hatására először a Kaposvár Moston meg is jelent egy helyreigazítás.
Ez persze „ki volt találva”: minimális időt töltött a főoldalon, így nagyon kevesen láthatták.
Emiatt tette közzé az ellenzék az akkor „Családok a gumiégető ellen”, ma már „Kapo(c)s közösség” néven ismert Facebook-oldalon a helyreigazítást, hogy azok, akik aktív tagjai, részvevői voltak az eseményeknek, képben legyenek. A visszalépést követő jogi hercehurcát ugyanis még a szimpatizánsok többsége sem tudta követni,
ezt akarták demagóg szólamaikkal kihasználni Szitáék.
A helyreigazításnak meg kellett volna jelennie a Kapos Extrában is, ám M. Schenk Tünde „szerkesztőségvezető” sértett hangú levélben utasította vissza a közlést arra hivatkozva, hogy az említett oldalon negatív kommentek jelentek meg „a gyermekét egyedül nevelő újságírónőről” (Sáska Annamária).
Nos, talán nem kellett volna hazudozni. Ezt a vérprimitív kofatempót persze nem igazolja sem sértettség, sem más: egy helyreigazítás vagy jogos, vagy nem.
Emiatt fordult a Kaposvári Törvényszékhez az ellenzék, amely első fokon a Zselici Forrás Kft., a Kapos Extra és a Kaposvár Most fenntartója, ill. a szerkesztőség javára ítélt. Ezt az ellenzék megfellebbezte: a Pécsi Ítélőtábla először új eljárásra kötelezte a Kaposvári Törvényszéket, majd, miután ott másodszor is ugyanaz az ítélet született, az ismételt fellebbezés után immár érdemben is felülbírálták az ügyet:
ennek értelmében jogerősen a Kapos Extrának is le kellett hoznia a helyreigazító közleményt arról, hogy hazudtak.
Hamis színben próbálták feltüntetni az ellenzék szándékát, mintha azok el akartak volna mindenáron költeni húszmillió forintot a kaposvári közpénzekből, és ezt akadályozta volna meg a hős, Dobó István és Zrínyi Miklós méltó utóda, Szita Károly és maroknyi csapata élete kockáztatásával.
A valóság ezzel szemben az, hogy minden fronton – így a jog és az igazság frontján is – nagyon csúnya vereséget szenvedtek, és ezt végtelenül nehéz beismerni.
H. I.
Kapcsolódó dosszié: Sajtószabadság Kaposváron: a média maga az üzenet
