Helyreigazítást kért Móring József Attila ügyvédje: a képviselő nem „lakodalmas zenebohóc” és nem is „fejlesztési biztos…”

…viszont állítása szerint rendelkezik a szükséges kompetenciákkal

Levélben kéri Móring József Attila ügyvédje, hogy igazítsuk helyre a KAPOS-T augusztus 7-én megjelent, „Már látótávolságban sincs a béka hátsója…” c. írás két megállapítását, melynek, bár a törvény szerint csupán tényállításokat lehet helyreigazítani, véleményeket, minősítéseket nem, örömmel eleget teszünk: úgy gondoljuk, a Dél-Dunántúl fejlődése van olyan fontos kérdés, hogy amennyire csak lehetséges, mindent tudjunk róla, s a levélben foglaltak szerintünk gazdagítják a képet.

A hitelesség kedvéért a teljes, helyreigazítást kérő levelet közzétesszük, benne a valótlannak tekintett állításokkal és azok – a képviselő úr által igaznak vélt – cáfolatával, íme:

A Móring József Attila megbízásából készült, helyreigazítást kérő levél

 

Néhány dolgot – praktikus okokból, magyarázatképpen – azért hozzáfűznénk a fentiekhez:

A „lakodalmas zenebohóc” kifejezést „sértőnek és becsmérlőnek” tekinti a képviselő úr, mi ellenben úgy véljük, hogy nem léptük át a közszereplőkre vonatkozó, a véleménynyilvánítás szabadságát szélesebb körben meghúzott törvényi határt. Annál is inkább, mert számos ténybeli bizonyíték van arra, hogy Móring József Attila képviselő szabadidejében – szórakozásból vagy jövedelemkiegészítésként – lakodalmi zenészként is aktív. A „zenebohóc” kifejezést természetesen jelképesen értettük, utalva arra, hogy a korábbi és jelenlegi zenekarának nevei, a „Vaklárma” és a „retROkonok” egyaránt vidámságot, tréfás hangulatot árasztanak, de ide sorolhatjuk a képviselő úr miatt elhíresült „szamárfüles” csoportképet (címképünk), melyet szintén némi bukolikus derű leng körül.

Nem hisszük amúgy, hogy szükséges lenne példákat hozni arra, hogy a kormánypárti sajtóban hányszor nevezték az ellenzéki politikusokat „bohócnak”.

A nézés meg a járás: lakodalmas zenész lesz a Dél-Dunántúl fejlesztési kormánybiztosa…

A levél ama veretes mondatához, hogy „Móring József Attila nem „fejlesztési biztos”, hanem a Dél-Dunántúl régió fejlődéséért felelős kormánybiztos”, hiba lenne részünkről bármit is hozzáfűzni: eszerint valótlan állítás volna Móring József Attilát „fejlesztési biztosnak” nevezni? A cikk másik, vitatott – hangsúlyozzuk, kétséget kizáróan csak véleményként értelmezhető – megállapításának cáfolata

szintén próbára teszi az olvasó szövegértelmezési képességeit:

Mára mindannyian kikászálódtak az „alacsony-jövedelem, magas fejlettségicsapda-kockázat” helyzetből, egyedül a Dél-Dunántúl ragadt benne, hála azoknak a nagyszerű helyi politikusoknak, akiknek a tevékenysége – különösen az uniós felzárkóztatási pénzek megindulása után – valódi szakmai-tudományos háttér, koncepció, következetesség és persze politikai elkötelezettség híján üres fecsegésben, ötletelésben, no meg leginkább a mértéktelen lenyúlásokban merült ki.

Ezzel szemben a képviselő úr szerinti valóság:

„…a minden bizonnyal Móring József Attilára is értett helyi politikusi tevékenység nem nélkülözi a valódi szakmai-tudományos hátteret, koncepciót, következetességet, és a legkevésbé sincs semmi köze semmilyen lenyúláshoz.”

Ez nagyon jó hír, és nyilván sokan meg fogják köszönni Móring úrnak

a méltató szavakat, köztük a néhai Toller László szellemi örökösei, vagy épp Gyenesei István, Lamperth Mónika, Kolber István, csak, hogy a közelmúlt ismertebb dél-dunántúli baloldali politikusaiból válogassunk – köztük az utolsó három dél-dunántúli miniszter, talán nem is volt több. A szövegösszefüggésből ugyanis világosan kiderül, hogy általában, politikai oldaltól függetlenül az elmúlt évtizedek

régiós politikusairól beszéltünk, nem kifejezetten a Fidesz-KDNP-sekről.

Eszerint azt a bizonyos, a képviselő úr által meglévőnek mondott szakmai-tudományos hátteret nem ártana némi olvasás-szövegértési kompetenciával kibővíteni. Hozzátennék még, hogy a „lenyúlás” kifejezést sem kellett volna magára vennie, ugyanis azt is általánosságban értettük, főleg amiatt, hogy tapasztalatunk szerint nagyon gyakran a régión belül egyik vagy másik „erősebb kutya” nyúlta le a fejlesztési pénzeket a politikailag gyengébbek elől.

Móring József Attila „Dél-Dunántúl régió fejlődéséért felelős kormánybiztoskénti” debütálása egyelőre – nekünk legalábbis úgy tűnik – nem áll túl jól. Volt nemrég egy tétova kísérlet arra, hogy privatizálják a taszári repteret, melyben sajtóhírek szerint Móringnak része volt, oly módon, hogy ugyanaz az SGF Silu Global Fund Holding nevű – azóta tulajdonosváltáson átesett – cég vette volna meg,

amely az Újpest labdarúgócsapatát is, ahol Móring szintén próbált segédkezni.

Mindkét ügylet úgy tűnik, kútba esett, ezt néhány elkeseredett Újpest-szurkoló Móring József Attila szemére is vetette Facebook-kommentben.

 

Hozzászólás Móring József Attila képviselői Facebook-oldaláról

 

Aktuálisan tehát ez volna a mérleg, ami a felkészültséget, politikai befolyást, kapcsolati tőkét, rátermettséget s az egyéb, „felelős kormánybiztosi” kompetenciákat illeti. És ez a pofás kis öngól, helyreigazítás formájában.

H. I.


Ezt olvasta már?

Pár hét után már le is cserélték az eredeti tulajdonosokat a taszári reptér megvásárlására kijelölt cégben