Új rovattal és műfajjal bővítjük a KAPOS-T kínálatát: a HÉTFOGÁS ezentúl kiemel néhányat a hét érdekes, tanulságos eseményei, szólásai vagy beszólásai közül, esetleg meg is kíséreljük értelmezni egyiket-másikat. Hogy mindig sikerül majd, azt nem ígérjük – ne feledjük, hogy továbbra is Kaposvár a helyszín, ahol régóta a „hamunkavanmindenvan”, „kaposvárerősebbmintvalaha”, „mertlakóihisznekegymásban”, „történelmiléptékűútfelújítás” -hurkatöltelék képezi a közbeszédet – közmegelégedésre. Heti témáinkról most rendre a legendás Patyomkin miniszter áldásos tevékenysége jutott eszünkbe.
Persze, hogy fűzünk majd szubjektív megjegyzéseket is a hírekhez, ha egyáltalán jelent még ez bármit egy olyan országban, ahol a hivatalos hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda és a vele etikátlanul összefércelt közmédia a legjelentősebb hazudozó. Veselkedjünk is neki egy példának, ahogy boldogult Kiss Zoltán kolléga szokta indítani az óráit a Táncsicsban: nemrég adta hírül sugárzó arccal a helyi „közszolgálati”, hogy 35 év alatti vállalkozókat támogat Kaposvár – régóta üresen álló, Fő utcai üzlethelyiségeket ad nekik bérbe 100 Ft/m2 áron. Elsőre nem rossz, egy 100 m2-es üzletért tízezer forint havonta három-négyszázezer helyett, s lehet bólogathatni: „lám, Kaposvár erősebb, mint valaha…”
Fő utcai díszletek: cifra nyomorúság
A lejátszott díszletek közt alkalmasint elő lehetne adni a járókelőknek a “Kaposvár jobban teljesít” című darabot
Az igazság azonban az, hogy a helyi ellenzékből a két fős MSZP „nemfrakció” már régóta szorgalmazta, hogy az üresen szégyenkező üzletek kihasználására megoldást kellene találni, pl. a bérleti díj csökkentésével, vagy éppen kedvezményekkel – s ezt már mi tesszük hozzá –, amennyiben a bérlő netán kevésbé jövedelmező, ámde közösségi értelemben hasznos tevékenységet kívánna végezni ott, ahol ma – idézzünk klasszikusokat – „Közép-Európa legdrágább színházi díszlet- és jelmezraktára van”. Pl. feltámaszthatná a város – ha már Rippl-Rónai városának nevezi magát – a Képcsarnokot, ezt az igényes, képző- és iparművészeti alkotásokat forgalmazó galériahálózatot, mely más városokban azóta is kiválóan működik. Vagy bioboltot, esetleg más, az egészséges életmódhoz, életminőség-javításhoz kapcsolódó termékeket árusító üzletet.
A Fidesz-többség Szita Károly vezényletével persze mindig lesöpörte az asztalról a javaslatokat, hogy most – némi agyament módosítással – a sajátjaként adja elő azt. Ez az új Kaposvár-modell… Nyilvánvaló, hogy nem a vállalkozó életkorát kellene figyelembe venni, hanem azt, hogy miféle terméket árul, tevékenysége mennyire jövedelmező, és mennyire hasznos társadalmilag. De úgysem ez a lényeg, hanem az, hogy az ellenzéknek nem lehet igaza. S persze az, hogy a helyi sajtó még véletlenül se kapcsolja össze néhány héttel ezelőtti javaslataikkal Szita polgármester mostani nagyszerű, önálló, kreatív gondolatát, melynek nyomán újabb csúcsokat dönt városunkban a jólét és az elégedettség.
Doktor Kolláth és a díszletdemokrácia
Kolláth Györgynek jöhet bármi: gazdaság, foci, csak vadász ne jöjjön
A Fő utcai díszletraktárakat személyesen is megtekinthette Kolláth György, a rettenetes csokornyakkendőiről és izgága stílusáról közismert alkotmányjogász. A Somogyi Vállalkozói Szalon vendége volt, személyével némi meglepetést okozva. A „szalon” ugyanis, melyet az amúgy tőlünk teljesen idegen rosszmájúsággal a Somogyi Hírlap és a Somogy Takarék szimpla „húzzunk le vállalkozókat” -akciójának is nevezhetnénk, eddig – és úgy tűnik ezután is – nagy bátran kormánypárti előadókat hívott ill. hív meg: Csepreghy Nándor (volt) fejlesztési államtitkár, Mellár Tamás pécsi közgazdászprofesszor, aki ugyan az utóbbi időben óvatosan bírálja az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját, viszont 2006-ban Fidesz-színben (narancssárga) pécsi önkormányzati képviselő volt. Az idei meghívottak közt is többségben lesznek a Fidesztől nem túl távoli „guruk”: Sárközi Tamás jogászprofesszor még határeset, de Barcza György, a Századvég elemzője és Kovács Árpád a Költségvetési Tanács elnöke viszont Orbán és Matolcsy legelszántabb rohamosztagosai.
Kolláth doktor kakukktojás, nyilván tévedésből hívták meg, s ő, ahogyan az ATV-ben szokta, most sem tett hangfogót: alaposan leszedte a keresztvizet Orbánról, a Fideszről, a magyar jogbiztonságról, s azt sem félt kimondani: Magyarország már csak látszat-, amolyan Patyomkin-demokrácia.
Mint a színházi kellékekkel telirakott üzletek a Fő utcán.
Dér Tamás, az új díszletes
Idézet az 1984 című regényből: “…a futball, sör és főleg kártya töltötte ki életüket. Nem volt nehéz ellenőrzés alatt tartani őket.”
Lassan vége az egész szezonban hitehagyottan tébláboló, tökutolsó Kaposvári Rákóczi agóniájának: ezt abból lehet szinte biztosra venni, hogy lelépett a színről Illés János, aki az eddigi sikerek kovácsát, Horváth Miklóst váltotta tavaly, és új elnököt választottak a Fidesz önkormányzati képviselője, Dér Tamás személyében, akit mindig akkor szednek elő, amikor vissza kéne lapátolni a sz.rt a lóba. Pajzsra emelése alkalmából nagyívű, történelmi léptékű székfoglalót tartott, amelynek súlyát még az elfoglalt szék is nehezen bírta.
Beszédében csak arra az apróságra nem tért ki, hogy hogyan és miből tudna hosszú távon egy, adóerő-képességében és polgárainak átlagjövedelmét tekintve is a megyei jogú városok közt az egyik leggyengébb teljesítményt nyújtó Kaposvár eltartani négy élvonalbeli klubot. Tudjuk, hogy a Fidesz-féle hatalomgyakorlás a csapat- ill. látványsportra, mint afféle Patyomkin-falura tekint, mellyel jótékonyan el lehet terelni a figyelmet némely problémákról, s ezért dönti beléjük a TAO-pénzt, mellyel az állami bevételeket csapolja meg, de mi van, ha már díszletekre sem futja?
Update: Főleg, ha, egyesek szabadjára engedik a szépérzéküket, mint pl. pénteken éjjel az az ittas sofőr, aki lerombolta Kaposvár egyik ékkövét, az Arany János téri szökőkutat…
H. I.
