… egy szomorú világot.
Csalóköznek, így egy „l”-lel a kisgáti városrészt volt szokás nevezni régebben, miután a kétezres évek elején eső utáni gombatelepre emlékeztető módon nőttek ki ott a kaposvári viszonylatban luxusvillának számító mézeskalács házak a kopár domboldalon. Aztán persze ennek diszkrét bája is a múlté lett: a NER-lakótelepet már máshová rajzolták, a csalás szót pedig rendeletileg törölték a szótárból. Közismert, hogy ide, a kisgáti lakónegyedbe ékelődik a Klebelsberg Kunó Középiskolai Kollégium. Nemrég egy olvasónktól kaptunk kissé felkavaró levelet arról, hogy az oda vezető gyalogút hídját, mely a Virág és a Hegyi utcák találkozásánál vitt a lakópark egyik utcáján át a kollégiumhoz, valaki(k) barbár módon megrongálták: felszaggatták róla a deszkákat. Olvasónk információi szerint feltehetőleg azért, hogy a kollégista diákok ne járjanak erre.
A Klebelsberg Kollégiumról már megemlékeztünk párszor, mint az ostoba és koncepciótlan városépítészet ragyogó példájáról. Három kilométerre van a városközponttól, így a középiskolás diákok, akiknek már meglehetősen változatos napi programjuk is lehet, esetenként többször is kénytelenek oda-vissza megtenni gyalog a forgalmas, benzingőzös négysávoson az utat.
A Kisgáti-árkon átvezető híd. Régóta szolgál, de nem tudja senki, hogyan került oda. Anyaga horganyzott acél, s a deszkák egy részét láthatóan felszedték.
Az is előfordul, hogy éppen nem az iskolájukba, a Tescóba, vagy épp a belvárosba igyekeznek, hanem mondjuk a sportcsarnok környékére, ahogyan pl. környékbeli kisgyermekesek, akiknek a sportcsarnok melletti óvoda a céljuk. Ők szokták használni azt a kis gyalogutat, amely az említett Hegyi-Virág utcákhoz ér ki, s mely lényegesen rövidebb és egészségesebb, mint kimenni a főközlekedési útra. Kissé még romantikusabb is.
Erre hívta fel a figyelmünket levélírónk:
„A Virág utca-Hegyi utca kanyarjában át lehetne menni az új kollégiumhoz. Van/volt ott egy kis híd. Az önkormányzat tagadja, hogy ők tették volna oda néhány évvel ezelőtt. Sokáig remekül átkelhettek a kollégisták rajta, ha rövidebb úton akartak eljutni a Sportcsarnokhoz. Nem kellett kilométereket kerülni. Voltak anyukák kisgyerekkel is, akik a rendőrségi telep melletti óvodába juthattak el rövid sétával a hídon keresztül.”
Az út keresztezte a Kisgáti-árkot is, amelyen a patent, horganyzott acél szerkezetű (bár kétségkívül nem szabványos) kis híd átvezetett. Ez most ilyen állapotban van:
Levélírónk így fogalmaz: „Sajnos azonban valakik felszaggatták a híd deszkáit. Szándékosan rongálva meg a hidat. Nem szeretnék vádaskodni, de minden valószínűség szerint az új „rózsadombon” élő, magukat mindenek fölé helyező valakik voltak. Azért, hogy ne tudjanak állandóan rajtuk keresztül menni idegenek (kollégisták pl.).”
Ami azonban igazán felháborító, az a folytatás: „Érdeklődésre az önkormányzati képviselő (Csutor Ferenc) az mondta, hogy azért nem hozzák rendbe, valamint azért nem szórják le az oda vezető utat egy kis murvával,
mert az új lakótelepen élők nem akarják!”
Így fest mindez felülről, akárha gépen szállnánk fölébe:
A terület térképe. A kollégium és a lakópark eme részétől egy rövid sétával ki lehetett jutni a Hegyi utcára, a Kisgáti-árkon át. Valakiknek ez nem tetszett.
Attól tartunk azonban, hogy itt még mélyebbre is lehetne, kellene ásni:
A Virág-Hegyi utcák találkozása rendszeresen visszatérő témája pl. az évi „rendes” januári közmeghallgatásoknak, így volt ez az idén is: Szita Károly szokása szerint ígért, ígért, mesélt:
A 2017-es év eleji közmeghallgatás jegyzőkönyve. Szónok: Szita Károly polgármester. “Csúszik, mert olyan az aszfalt”, nagyon vicces.
Ehhez képest már az április költségvetési rendeletben módosították ezt a tételt: “valamit csináltak” ugyan, de Domján úr hamarosan ismét felteheti a kérdését, feltéve, hogy lesz egyáltalán közmeghallgatás…
Tegyük hozzá: a térképre nézve a hülye is látja, hogy a Hegyi utcát össze kéne kötni az árok túloldalán félbehagyott, a térképen Napsugár lakópark (?) útnak jelölt körút-szerűséggel, ám az ügyet már hosszú-hosszú ideje bősz sumákolás övezi. Találtunk olyan 2003-as előterjesztést, amely arról szólt, hogy a Virág utca nyomvonalát át kell vinni a Kisgáti-árok keleti oldalára.
A Hegyi-Virág utcai hajtűkanyar. Évtizedes terv volt ide egy új híd és az átvezetés, de úgy tűnik, mára lekerült a napirendről. Már nem fontos, vagy éppen az a fontos, hogy ne készüljön el.
Abban egészen biztosak vagyunk, hogy a két „szabotázs” összefügg:
a környéket lassan benépesítő, levélírónk megfogalmazása szerint „új-rózsadombi” lakosság számára sem az átmenő forgalom, sem az erre közlekedő diákság nem kívánatos. Egyesek talán szögesdróttal, sorompóval vennék körül magukat, s a legszigorúbban megszűrnék, ki léphet be.
Ezzel amúgy a legmesszebbmenőkig egyetértünk: egyik-másik épület olyan botrányosan rossz ízlésről tanúskodik, amely komolyan károsíthatja fejlődésben lévő szervezetet – akár a növésben is megállhatnak az erre járó fiatalok.
Általánosítani természetesen egy percig sem áll szándékunkban: a környéken lakók döntő többségére nyilván mindez távolról sem jellemző.
Csutor Ferenc tanácsnok úr, a körzet képviselője persze oroszlánként harcol – kiért, miért is?
Sem a megígért, a kollégiumig (no meg az egyetemig) tervezett kerékpárútból nem lett semmi, pedig csak a kollégiumi kerékpártároló népszerűsítésére hozzávágtak közel másfélmillió forintot a Kaposvár Mostot kiadó Zselici Forrásnak.
Ennek már majd’ négy éve, kerékpárút azóta sincs. És persze balesetmentes, biztonságos hajtűkanyar a Hegyi-Virág utcákban – vagy az összeköttetés a túlparttal – csak ígéret maradt. Most pedig még azt a nyomorult kis hidat is lerombolták, amelyen néhány, a város szélére száműzött kollégista át merészelt menni.
Igen ám, csak a kollégista olyan, hogy mindezt megjegyzi. Ezt is, meg a szép hosszú sétákat a „kótertől”, a nemlétező bicikliutat, a felszaggatott deszkákat, az elszabotált gyalogösvényt, a hazug ígéreteket, az újgazdag NER-lovagok pöffeszkedését, a kívánságaikat leső csutorferencek „lefelé tapos, felfelé nyal” mentalitását, azt, hogy kedves kollégiumában egy tehetségtelen, fasiszta nímand (Wass Albert) beteges kultusza veszi körül fojtogatóan.
És szépen, kihasználva, hogy megedződött a lábacskája a sok sétálásban, elmegy. Jó messzire, és lehetőleg hallani sem akarja többé Kaposvár nevét.
H. I.
