A bosszú hidegen édes
Csak a könnyű hajnali pára, no meg a dioxin és az aromás szénhidrogének szívódnak úgy fel a levegőben, ahogy a nagyarcú Homatech-vigécek magabiztossága – no meg ők maguk is – Csányi Sándor döntése után. Utólag persze már a legelvakultabb Fidesz-mamelukok is azt bizonygatják, hogy ők kezdettől ellene voltak a tervnek, s ezért hajlandók nyilvánosan, pl. a Családok… c. Facebook-oldalon tömegek által kiröhögtetni magukat, de a végjáték már csak ilyen: a történet önmaga paródiájába megy át. Az új fejlemény csupán annyi ugyan, hogy a hatóság törölte a környezetvédelmi eljárást az érintett kérésére, de ez ahhoz képest már valami, hogy eddig mindenki bénultan, lefagyva állt a tizenkilencezres szám előtt.
Kezdettől tudhatta, aki akár egy pillanatra is képes volt józanul gondolkodni, hogy a Homatech körül nemcsak a környezeti kockázatok kérdése, hanem úgy általában semmi nincs rendben. Akár a bejelentés és Kaposvár „letámadásának” puccsszerű voltát nézzük, akár a korábban bűncselekményért jogerősen elítélt vezérigazgató, István Gábor személyét, a silány propaganda-fogásokat, amelyekkel utólag (!) próbálták győzködni a kaposvári és környékbeli polgárokat, az olcsó trükközést az ISCC-tanúsítványok körül, a göppingeni-göttingeni egyetemi hazugságáradatot, és az egész silány, tisztátalan játékot, melyet a kaposváriak bőrére és egészségére játszottak, mind ezt bizonyítja.
Persze egy pillanatra se feledjük ki ebből Kaposvár polgármesterét és a közgyűlési Fidesz-többséget, amely egy hajszállal volt sem jóhiszeműbb, sem becsületesebb, mint a Homatech. Ehhez képest a helyi Fidesz berkeiben most az a narratíva terjed, hogy a Homatechesek „balf@szok voltak”, „elcseszték”, „megkaptak tálcán minden lehetőséget, és nem voltak képesek meggyőzni a kaposváriakat”, és így tovább.
Szita: én csak épp erre jártam, nem tudok semmiről, a titkos gyűlést a Gelencsér szervezte…
A másra mutogatásban persze Szita Károly a király: jól emlékszünk még arra az áprilisi, titkos Fidesz összetartásra, melyre nem engedték be az ATV-t, így csak az utcán forgathattak. Sikerült elcsípniük Szitát, aki a találkozóra igyekezvén csak ennyit mondott: „Az országgyűlési képviselő, Gelencsér Attila szervezte, ő kérte, hogy minél előbb kezdjük meg a lakosság tájékoztatását … nem tudom, ki vannak bent, feltételezhetően fideszesek….” Már a kezdet kezdetén megpróbálta belerángatni a vele köztudomásúan rossz viszonyban lévő, az ügyről azóta egy árva szóval sem nyilatkozó Gelencsért.
Ezzel szemben a Homatech képviselői – hogy körbeérjünk – minden lehetséges fórumon elmondták: őket személyesen Szita Károly hívta ide, nyilván azzal az ígérettel, hogy itt nem kell a százhalombattaihoz hasonló ellenállással szembenézniük.
A közel egy hónapja bejelentett szerződésbontás óta a Homatech honlapjához, amely eddig minden sajtóközleményre, cikkre, hírre „érzékenyen” reagált, azóta láthatóan senki hozzá sem nyúlt. A Facebook-oldalukat törölték, emailben és telefonon elérhetetlenek. A honlapjukon még most is az olvasható, hogy állnak a népszavazás elébe, és „a kaposváriak majdani felelős döntésében bízva folytatódik a beruházás előkészítése. Jelenleg a szükséges engedélyek beszerzése és a hozzájuk elengedhetetlen dokumentumok elkészítése zajlik, amelyeken szakembereink folyamatosan dolgoznak”.
Nos, kissé átalakítva a mondást: nincs elavultabb, ez esetben nem egy tegnapi újságnál, hanem egy néhány hetes Homatech-bejegyzésnél. „A Baranya Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának Környezetvédelmi Hatósági és Komplex Engedélyezési Osztálya” ugyanis a tegnap hirdetményként nyilvánosságra került végzésében megszünteti azt az eljárást, amelyet a Homatech kérelmezett, „a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyről” a kaposvári gumihulladék-pirolizáló üzem létesítése tárgyában.
A Baranya Megyei Kormányhivatal végzése
Tehát úgy fest, hogy a lemondás végleges, és a Homatech hallgatása mögött nem egy esetleges érvénytelen népszavazásra való kivárás van, sokkal inkább a teljes zavar. Ha Kaposváron, amely eddig csupán arról volt ismert, hogy új értelmet adott a „civitas fidelissima” kifejezésnek, miszerint ez volt a Fidesz leghűségesebb fellegvára, el tudta söpörni a politikai önkény által támogatott beruházást, akkor ez az országban bárhol előfordulhat. Felesleges az erőlködés.
A Homatechnek ugyan nem kéne mást tennie, mint elegánsan kiválasztani egyet abból a harminc-egynéhány településből, ill. ajánlatból, és besétálni oda, ahol pálmaágakkal és üdvözlő transzparensekkel fogadják őket – fogalmunk sincs, hogy miért nem látjuk ennek hírét-hamvát sem.
Talán mégis folytatják majd a vesszőfutást, talán nem, ez nyilván azon múlik, hogy mekkora összeget bukik-bukott a beruházó Csányi Sándor az ügyön eddig, és sikerül-e még életben tartani a 16 milliárdos állami Eximbank-kölcsönt ennyi kudarc után.
Ha sokat, futhat még pár kört a pénze után, de a menedzsment és/vagy a cégér lecserélését mindenképpen fontosnak tartanánk a helyében.
Ezek után Kaposvár számára csupán egy kérdés marad: meg kell-e tartani a népszavazást, melybe Szita Károly polgármester szűklátókörű önkénye, arroganciája, kétszínű játéka sodorta a várost, no meg a Fidesz-kormányzat dilettáns, balf@sz, fuser jogalkotása, mely nem rendelkezett arról, hogy esetleges érdekmúlás, ill. okafogyottság miatt minden érintett beleegyezésével el lehetne állni a költséges procedúrától.
Így most az augusztus 30-i, rendkívüli közgyűlés nem dönthet másként, mint, hogy kiírja a helyi népszavazást, s majd valaki(k) ezt megtámadhatják a bíróságon, melynek döntésében az „igenre” és a „nemre” ugyanannyi az esély.
És egy a népszavazáson megnyilvánuló esetleges érdektelenség akár vezethet oda is, hogy más cégérrel, már néven ismét találkozhatunk a gumiégetővel. Soha ne feledjük a Toldi iskola esetét: úgy tartja a francia mondás, hogy a bosszú hidegen édes.
H. I.
