„Kommunista kutyából Fidesz-szalonna”
Az utóbbi napok eseményei minden gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá tették: a KLIK maga a színtiszta elnyomás, a legkevésbé sem lopakodó diktatúra. Az a vegzatúra, amely a véleményükért kiálló tanárokat érte, akiket alig burkoltan vagy épp nyíltan megfenyegettek, akiken szülői értekezletek jegyzőkönyvét és különféle igazoló jelentéseket követeltek, nem csak emlékeztet arra, amivel a hetvenes-nyolcvanas években tanárként szembe kellett néznünk: ez színtisztán ugyanaz az elnyomó mechanizmus, amely agresszióval leplezi gyengeségét, silányságát, inkompetenciáját. És természetesen eszközeiben is a pártállam tükörképe: a Fidesz-propagandagépezet, élén Orbánnal, a kibontakozó pedagógus-ellenállás kezdetétől sulykolja, hogy „ezek” mögött „azok”, vagyis az ellenzék pártjai állnak. És ebből a kampányból a Somogyi Nép-Hírlap sem maradhatott ki: Vas András kirohanásában ugyanazt a fejlett szókincsről tanúskodó „bicskanyitogató” kifejezést használja, mint példaképe, a sokoldalú alkalmatlanságát Fidesz-szinten is bizonyító, a tiltakozó pedagógusokat gyalázó bukott államtitkár, Klinghammer István.
Klinghammer állami milliókkal kitömött zsebében a pedagógusok 25 pontját olvasva nyílt ki a bugyli, Vas András pedig az MTI, M1-M-akárhány, 888.hu, Magyar Hírlap, Pesti Srácok, Magyar Idők, Faktor.hu, Mandiner (stb., stb…) Rogán Antal és Habony Árpád utasítására elindított rágalom-fősodrához csatlakozott azzal, hogy az egész jelenségben a legfontosabbnak az ellenzéki pártok „rátelepedését” tekinti – hasonlóan a hasonszőrűekhez, s nevezi „bicskanyitogatónak” egészen eredeti, már-már irodalmi vénára utaló nyelvi leleménnyel (a hangsúly a „már-már”-on volna).
Tartsuk magunkat a „klasszikusokat csak eredetiben”-elvhez: „… de legalább ennyire bicskanyitogató, ahogyan a kabineten immáron lassan hat éve fogást sem találó, a parlamentben épkézláb javaslattal előállni nem tudó, a hatalom legdurvább döntéseihez T. Házbeli jelenlétükkel asszisztáló ellenzéki pártok megpróbálnak rátelepedni a kezdeményezésre.”
Tudjuk, hogy nem leszünk népszerűek azzal, ha a jelenlegi ellenzék, egyáltalán politikai pártok védelmében emelünk szót, de ez az ócskapiacon beszerezhető tetszés, ahogy korábban, most sem érdekel bennünket: mondjuk amit gondolunk, és igyekszünk meggyőzően, érveket, tényeket, netán az online újságírásban ma már kötelező forrásmegjelöléseket kapcsolni mondandónkhoz. Ellentétben pl. Vas Andrással, aki állításai mellé csupán harcostársa, Szűcs Tibor általunk apró ízekre szedett, mellesleg Vas állításainak homlokegyenest ellentmondó tartalmú cikkét teszi.
Nos, hogy tovább ne bonyolítsuk: szerintünk Vas András (be)állítása hamis, hazug, és csak az olcsó, a „pártellenesség” farvizén megszerezhető népszerűséget hajhássza. Az ellenzéki pártok ugyanis NEM TELEPEDTEK RÁ a pedagógusok mozgalmára. Nem, nem voltak jelen testületileg, táblákkal a tüntetésen, nem mondtak beszédeket, nem próbálták kisajátítani semmilyen módon a demonstrációt. Nem álltak oda a nyilatkozók mellé, és nem támogatták – a rágalmazó Fidesz-propagandagépezet állításaival szemben – sem anyagilag, sem más módon azt, hogy létrejöhessen az elmúlt évek egyik legimpozánsabb tömegdemonstrációja a kormány ellen.
Nem, egyiket sem tették. Elmondták viszont a rendelkezésükre álló soványka médiafelületen az üggyel kapcsolatos véleményüket, s általában azt, hogy kezdettől fogva kritizálták a KLIK létrehozását, és az első perctől „huhogtak” a KLIK, Balogh Zoltán, Hoffmann Rózsa, Czunyiné Bertalan Judit és a többiek ostoba, arrogáns, pedagógus- és gyermekellenes, láthatóan irracionális lépései miatt. Tették ezt azért, mert, ha hallgatnak, akkor a szerte az országban telepekben tenyésző „vasandrások” ezt vetették volna a szemükre. Hogy még ennyi sincs.
Ha van rajta sapka, ha nincs – mindegy. Jó ez, mert el lehet játszani, hogy kritikusak vagyunk a kormánnyal, de közben teljes erőből toljuk Orbánék szekerét, azzal, hogy sulykoljuk a Fidesz-mantrát: „nincs alternatíva”. Dupla haszon a korrupt, elveket nem ismerő, 1953 óta a mindenkori hatalom testhajlataiban tenyésző, újabb és újabb mamelukgenerációkat kinevelő Somogyi Nép-Hírlap számára, melyből olyan nagyságok virultak ki, mint a pedagógus-tüntetés főszervezőjét, Galló Istvánnét még a szélsőjobbos újságírásban is kirívóan mocskos, alávaló módszerrel támadó Bencsik András, a Békemenet főszervezője.
Nyitnikék: ha a címből még nem derülne ki, a kiemelés gondoskodik róla, hogy megtudjuk: a lényeg odaát van
Érdemes tovább is szó szerint, mert, míg a kormány és a pedagógusokat lejáratni próbáló Fidesz-propaganda számára szinte nincs is szava Vasnak, addig az ellenzék tevékenységét már-már Jókai prózájára emlékeztető módon színezi, ebben lubickol igazán: „Egymással versengve jelentik be, hogy ilyen-olyan törvény- vagy határozati javaslatként, költségvetési módosítóként nyújtják be a követeléseket a parlamentnek, indítanak konzultációt, emelnek háromszorosára bért tíz év alatt. És persze ígérnek krétát dobozszám, papírt a nyomtatóba, digitális táblát még a tornaterembe is, pénzt, paripát, fűt-fát.
Ígérnek krétát dobozszám? Digitális táblát a tornaterembe? Melyik párt közleményében tetszett ilyet olvasni? És, ha csupán a DK állított olyat, hogy tíz év alatt a háromszorosára emelné a pedagógusok (és az egészségügyben dolgozók) bérét, miért esik jól összemosni a teljes ellenzéket az amúgy egyáltalán nem irreális ajánlat alá? Csupán egy árnyalatnyival lett volna tisztességesebb elmondani, hogy minden ellenzéki pártnak van pl. oktatási programja – nyilván különböző ideológiák mentén és eltérő színvonalon – csak éppen sem a nyilvánosság, sem a törvényalkotás küszöbéig nem jutnak el: az utóbbiakat a kormánytöbbség söpri le már bizottsági szakaszban, amúgy pedig a vasandrások és czeneattilák gondoskodnak róla, hogy ne jusson el a nyilvánossághoz semmi más, mint ez a kocsmai szintű „azellenzékipártoklóf@sztsecsinálnakvagyhacsinálnakazabaj” szájtépősdi.
Mi csupán olyanokat olvastunk, hogy egyes ellenzéki pártok visszaállítanák a 18 éves korig tartó tankötelezettséget, a tanszabadságot, a tankönyvek sokszínűségét, megszüntetnék a kötelező napközit, az agymosó erkölcstant, gondoskodnának róla, hogy a GDP-arányos oktatási kiadások az európai 6%-hoz közelítsenek a mostani 3,7 helyett, s a vízfejre külügyminiszterünknél is jobban emlékeztető KLIK-et szétrúgnák, mint tyúk a töreket. Úgy tűnik, nem ugyanazt a filmet néztük.
Már csak azért sem, mert jön a kihagyhatatlan mantra, az „eeemúúúttnyócév”, figyeljünk: „Cseppet sem mellékesen úgy tesznek, mintha hat évvel ezelőtt még minden a legnagyobb rendben lett volna, s tejjel-mézzel folyó Kánaánt csapolt volna le sivataggá a kormány hat év alatt.”
Mondanánk erről néhány dolgot azzal, hogy szerintünk senki nem állította, hogy korábban minden rendben lett volna. Először álljon itt egy grafikon a mostanában sokat idézett GDP-arányos oktatási kiadások alakulásával:
Ehhez talán nem is kéne kommentár: ekkorát zuhant a felső- és a középfokú oktatásra költött pénz 2012-ben… Ez speciel tényleg bicskanyitogató.
A Nahalka István oktatáskutató blogján közzétett adatokból látható, hogy a felső- és a középiskolai oktatás is tragikus veszteségeket szenvedett el 2012-ben, míg kormánymédiára, propagandára és presztízs-, közte sportberuházásokra ezermilliárdos összegeket fordítottak. És a grafikon arról is árulkodik, hogy a 2010 előtti éveket a mai tragikus helyzethez képest ha nem is Kánaánnak, de tisztesnek nevezhetjük – épp az ilyen tények elhallgatása, a felelősség elkenése a (párt)feladata a Somogyihoz hasonló, tulajdonosuk révén a Fideszhez egyre közelebb álló lapoknak.
Másodszor talán említsük meg Vekerdy Tamás nemrég a Magyar Nemzetnek adott interjúját, amelyben az Orbán Viktor által kitalált mai rendszer tragikus hatásairól beszél, s többek közt kiemeli:
„A második Orbán-kormányt megelőző nyolc évben a magyar gyerekek értő olvasása Európában az utolsó ötödből az első ötödbe került. Bevezettek egy csomó változtatást – a lengyelek még többet vezettek be –, és javult is az iskolai eredményesség. Mi, akik nagyjából ismerjük a helyzetet, nem hittük el, hogy erről a szintről mindössze öt év alatt ennyit romolhat a magyar gyerekek teljesítménye. Azt gondoltuk, hogy ezt nem lehet ilyen rövid távon mérni. Pedig ez a helyzet. A tanárok lassan nem érnek rá tanítani, mert portfóliót írnak.”
Néminemű értő olvasásbeli jártasság szükséges: tehát elmúltnyolcév – Európában a legalsó 20%-ból a legfelső 20-ba, 2010 után öt év alatt vissza az aljára. Ezek nem az ellenzék szavai, tessék Vekerdy Tamásnál és a Magyar Nemzetnél protestálni.
Bicskanyitogató, hogy egyes popzenészek és énekesek milyen olcsó módszerekkel próbálnak a pedagógusok farvizén népszerűséget szerezni maguknak a Klinghammer elvtárs iránymutatása szerint kimondottan kerülendő kockás ing csakzértis való viselése útján!
És egy harmadik: a fideszes trollkommandó – akik közül egyébként pl. a Kocsis-Rabati „szerzőpárost” Vas András filippikája látható elégedettséggel töltötte el, s ennek megfelelőek a cikk alatti böffeneteik is – kedvenc szófordulata az, hogy „Magyar Bálint széjjelverte az oktatást”. Nos, bár Vas ezt csak sugalmazza, de, minthogy láthatóan igény van rá, akár az antiszemitizmusra, megemlítjük: a Magyar Bálint nevével összekapcsolt oktatási reformnak öt alappillére volt (más-más időpontokban bevezetve): a 18 éves korig tartó tankötelezettség, a hat éves alapkészségeket fejlesztő szakasz, a kompetencia-alapú tantervek, a kétszintű érettségi és a bolognai rendszerű felsőoktatás.
Ezek közül az első három lényegében evidenciaként épült be a követelésekbe, hisz pl. a kompetencia-alapú tanterv lényegében azt a tanszabadságot jelenti, amelyben a tanár megválaszthatja a módszert és az eszközt, pl. a tankönyvet (!), amellyel eljut egy kívánt célig. A kétszintű érettségi és a bolognai rendszer pedig a mai napig érvényben van – talán azért, mert bevált.
Jóreggelt. Akkor – hogy Fülig Jimmyt idézzük – „miről is tetszenek itten járatni az ugatásukat”?
Zárszóként csak annyit, hogy a gondolkodó kisebbség – félretéve egy másodpercre a kötelezőt – már jóval az államosítás bevezetése előtt pontról pontra elmondta, hogyan fogja agyonnyomni, megfojtani a KLIK, ez a szörnyszülött Gólem az egész magyar közoktatást. Szerénységünk még 2012-ben a hvg.hu-n, ebben a kis dolgozatban vázolta, hogy mekkora baromság is az, ha elválasztják egymástól az épületek fenntartását a benne folyó szakmai munkától, s egy mozdulattal lebénítanak egy működő rendszert. És talán az önkormányzatiság szisztematikus leépítésének előre vetítésével sem tévedtünk túl nagyot.
Mindez persze cseppet sem zavarta delikvensünket, aki 2016 elején, a KLIK agóniájának harmadik évében, a Kontrássy utcai homályzónában bolyongva, meg-megriadva Kercza Imre és Bencsik András falakra vetülő árnyaitól, hirtelen megvilágosodott: „mindenért az ellenzék, és az eeemútttnyócév a felelős!”
Nos, erre mondják, hogy tanult embernek nincs párja – bicskanyitogatásban.
H. I.
