Szandikával cölöpöt lehetne verni a szibériai talajba
Tényleg úgy gondoltuk, hogy itt a járvány idején csínján bánunk a kritikával, mert ugyan volna miről pikírtebben szólni, lássuk mindenkiben a segítő szándékot. Maradjon otthon, akinek nincs halaszthatatlan dolga, tartsa be a higiénés előírásokat, és ne morgolódjon, ha egy üzlet előtt kell sorban állnia: ugyanannyi a várakozási idő így is, viszont lehet, hogy életet ment. Ám arra nincs mentség, ha valaki a fennálló veszélyhelyzetet arra használja ki, hogy tapló, lekezelő legyen azokkal, akiknél különbnek képzeli magát – ráadásul minden alap nélkül. Régi kedvenceinknek, duplanulláéknak sikerült – már nem először:
Kiraktak egy amolyan szokásos “megúszós” szutykot az oldalukra,
amelyet kaposváriak és környékbeliek Instagram-oldalairól vadásztak össze, melyben magukat jellemzően otthoni tevékenységek közepette lefotózó, fiatalabb korosztályba tartozók láthatók – nyilvánvalóan szájbarágós, kioktató célzattal. Ezzel szemben az idősek – bizonyára szívesebben írtak volna nyuggert – szerintük céltalanul kóborolnak az utcákon, ahelyett, hogy
otthon szelfiznének, és tolnák feeefele az Instára a cuccot…
A 74nullanulla címe. Az idősek az utcákon “kóborolnak”.
Ez így szembeállítani orbitális gyökérség. Mondjuk, például azért, mert az önimádó,
exhibicionista, írástudatlan surmóknak kifejlesztett képmegosztó f@szkodás (nem az persze, csak meg akartuk mutatni, hogy mi is tudnánk intoleráns gecik lenni, ha akarnánk) nem kimondottan a hetvenpluszos korosztály játszótere. Akik amúgy az idejük nagy részét otthon töltik, s jellemzően csak a legszükségesebbekért: bevásárolni, gyógyszertárba, orvosi rendelőbe mozdulnak ki. De kénytelenek, mert a legtöbbjüknek már világgá futottak a hozzátartozói, hála a helyi hatalom birtokosainak, akiket, mikor csak teheti
a 74nullanulla amúgy rendszeres verbális kényeztetésben részesít.
Viszont jó részük már nem vezet autót, vagy, mert a nyugdíjából nem futja a fenntartásra, vagy az egészsége nem engedi, így valóban úgy tűnhet, hogy többen vannak az utcákon: leszállnak a buszról, jó részük vidéki, s a lakóhelyén nincs meg a szükséges ellátás, és gyalog (!) mennek a dolguk után. Mert Szandika, nekik is van ám dolguk. A legtöbben sokkal hasznosabb dolgokkal foglalkoztak egész életükben, mint te, kiscsillag, aki egy olyan “reklámújságnak” dolgozol, amely egy vacsiért vagy két mozijegyért bárkinek letérdel.
Tudjuk, hogy neked ismeretlen idegen szó lesz, de ezt úgy hívják:
“ageizmus”, kor szerinti kirekesztés – ezt bírtad művelni. Demagóg módon szembeállítani össze nem mérhető dolgokat, belecsempészve egy jó adag előítéletet, megbántva ezzel azokat, akiket ez a járvány a legsúlyosabban érint, s a legkevésbé képesek segítség híján betartani az ajánlásokat. Vagy, mert nincs segítségük – épp csak kialakulóban van ennek a rendszere, idiótaságok helyett inkább szállj be önkéntesnek – vagy mert nem is hallottak arról, hogy mit kellene csinálni.
Kóborolnak. Tángálódnak, lófrálnak, szambáznak, ődöngenek, csöszmörögnek, kóricálnak, ténferegnek. Vajon volt szó a szakközépben, ahová jártál, magyarórán a szavak stílusértékéről? Azért van, amire ez a fokú mélytudatlanság sem mentség. Szép jövő vár a kormánypárti médiában, Szandika.
H. I.
