Így múlik el a világ dicsősége: idősek otthona lesz az egykori „idegenforgalmi fellegvárból”, a somogyaszalói Panorámából

Tűzpiros Ferrari a parkolóban és más mesék

Látszatra hétköznapi, akár örömtelinek is nevezhető reklámfilmecske látott napvilágot nemrég a Kapos Televízió honlapján. Azt részletezi, milyen élményekben lehet része az oda költöző szépkorúaknak: lovaglás, úszómedence, ideális természeti környezet a Deseda víztározóval, ésatöbbi, az elhelyezés exkluzív körülményeiről nem is szólva. Nincs is ezzel semmi baj, csupán az kelt némi hiányérzetet, hogy az objektum idegenforgalmi céllal épült, ám ehhez a funkcióhoz úgy tűnik, Kaposvár és környéke vonzereje kevésnek bizonyult. Pedig a kilencvenes években még legendák keringtek a helyről: hatalmas bevétel, egymást érő német turistacsoportok, lovasbemutatók, no meg olajszőkítő maffiózók zártkörű tivornyái, luxuskurvák, és az egymást követő viharos tulajdonosváltások…

…melyek közül egynek – többé-kevésbé és akaratlanul – tanúja is voltam.

Tamástól, az első tulajdonostól kaptam megbízást egy imázsfilm leforgatására, s emiatt töltöttem valamelyes időt a „Panorámában”. Akkoriban készültek el a főépület mögötti különálló apartmanok és a tekintélyes méretű bár, amelyre különösen büszke volt a „főnök”: a norvég gránit padlóburkolat szikrázott a diszkófényben, impozánsnak szánt, festett ló(fej?) uralta a látványt a zenekari pódium felett,

a bárpulttól pedig egy üvegfalon át lehetett látni az istállóba a lovakhoz.

A forgatáshoz a tulaj prezentált mindent, ami az akkori turisztikai kínálatban elvárható volt. „Puszta-ötös”, tsikosch-betjarosch lovas-show, tereplovaglás, wellness, medenceparton napozó bikinis lányok, pinceszeren feszengő pirospozsgás bajor nyugdíjasok, a bárban éjszakai nagyüzem mulatós zenével, ahol már volt annyira részeg mindenki, hogy ne tűnjön fel: ugyanaz a csávó tologatja a szintin a szekvenciákat, aki délután a szőlőben még prímás volt.

Az egyik forgatási napon aztán feltűnt egy tűzpiros Ferrari Testarossa a parkolóban,

és kiszállt belőle Géza, a kilencvenes évek közismert kaposvári arca, a Los Angelesből hazaköltözött zenész és kokaindíler, aki azóta már az örök vadászmezőkön csíkozza az anyagot. Egy szót sem szólt senkihez, de vészjóslóan magabiztos képpel sétált körbe a panzióban, mint aki otthon van, miközben a tulaj, Tamás láthatóan nem tudott úrrá lenni a kézremegésén. Gézának, pontosabban a mögötte álló nehézfiúknak, amint kiderült, egy budapesti ügyvéd kínálta eladásra a panziót, aki pár nappal korábban felvásárolta Tamás összes kártyaadósságát, kamatostól.

A terepszemlét tartó Gézáról persze kiderült, hogy csak a hatás kedvéért kérte kölcsön a Ferrarit. Pár év múlva pedig egy másik kaposvári történetben lett kulcsszereplő: ő volt a fizető fél – s persze ő énekelt a rendőrségnek is – abban a vesztegetési botrányban, amikor kommandósok teperték le és vitték el bilincsben a kaposvári városházáról az aljegyzőt. Ő három és fél évet kapott, Géza viszont később – drogkereskedelemért – tizenegyet. Nem alakult jobban a volt tulaj, Tamás sorsa sem: egy másik, többmilliós kártyaadósságot úgy gondolt elintézni, hogy felbérelt két balféket, öljék meg a pénzét elnyerő vállalkozót családostól. Ők persze végrehajtás helyett annak rendje-módja szerint felnyomták – tizenkét év.

A film viszont – ez már csak így megy – forgott tovább.

Az új tulajdonosok gondosan őrizték inkognitójukat, még a nevüket sem lehetett tudni: csak üzentek, hogy minden olyan a jelenetet, ahol lányok szerepeltek, újra kell forgatni – értelemszerűen az új „áruval”.

Már épp az utómunkálatoknál tartottunk, mikor beütött a krach. Kivételesen nem a kommandósegység, hanem a világ legerősebb hadserege jött: 1995 végén megérkeztek Taszárra az IFOR boszniai békefenntartó egységei, s Kaposváron – sajátos módon ugyan – a vendéglátóipar virágzásnak indult. Újabb üzenetet kaptam a Panoráma rejtélyes tulajaitól: a panzió teli van az amerikai hadsereg tisztjeivel – áll a bál, dübörög a dolce vita, beszélték a városban –

köszönik, most már nem kell a film, nincs szükségük reklámra.

Arról barátaim határozottan lebeszéltek, hogy megpróbáljam érvényesíteni a kintlévőséget, mondván, nagy hiba lenne azt hinni, hogy én ezeknél jobban értek a pénzbehajtáshoz. Ám pár hét múlva meglepetésre egy stílszerűen szűkszavú, rosszarcú küldönc állított be hozzánk, zsebből virította a tartozást, vitte a mesterkazettát és az összes másolatot.

Hamarosan kiderült, mitől lett meg a veszett fejsze nyele:

a kaposvári vendéglátósok számára hatalmas bulinak ígérkező IFOR-misszió történetében állt be fordulat. Új parancsnok érkezett – talán Brown ezredes? – akinek az első dolga volt, hogy az összes panzióban, szállodában hentergő amerikai tisztet visszaparancsolta a reptéri sátorvárosba, mondván, hogy talán mégsem playboyok, hanem katonák volnának. Így aztán a Panoráma és új gazdái kénytelenek voltak ismét a hagyományos idegenforgalomban próbálkozni.

Hogy aztán az évtizedek alatt még hányszor cserélt gazdát

a jobb sorsra érdemes komplexum, hány, nyilván makulátlanul tisztességes, áfát-köfát-müfát az utolsó fillérig befizető vállalkozó tűnt még fel a színen, már bevallom, nem követtem. A volt Panoráma minden bizonnyal kitűnően fogja szolgálni lakóinak békés, mindazonáltal tartalmas, élménygazdag napjait: ebben a formájában jobban is illik Kaposvár lassan nagy-nagy idősotthonra emlékeztető környékéhez.

Amúgy pedig milyen szerencse, hogy ma már hírből sem ismerünk ilyen, a kilencvenes évekbeli eseteket, mint drogügylet, birtokfoglalás, kurvafuttatás, korrupció, pénzbehajtás: ezek a dolgok mostanában az aktuális pártállam, a Fidesz kebelén belül intéződnek.

H. I.


Fontos: a Facebook megváltoztatta az Ön által követett oldalak megjelenítését!

Ha tudni akar arról, amit Kaposvár vezetése és az általa uralt cselédmédia elhallgat, csupán annyit kell tennie, hogy Facebook-oldalunkon a „követés” gombra kattintás után állítsa be a „megjelenítés elsőként” opciót!

Így nem veszítjük egymást szem elől! Köszönjük!