Aki még a Lokálból, a bulvármédia legaljából is kilóg
Alig két hete írtunk Albert László kaposvári, „festőművésznek” csupán a fantázia világában létező Louvre-beli kiállításáról, mely évek óta kedvelt témája a helyi sajtónak, s már akkor is biztosak voltunk benne, hogy lesz a történetnek folytatása. Szigorúan csak – és stílszerűen – a legtágabb keretben, mint társadalmi jelenség érdekel bennünket Albert úr „művészete”, amúgy természetesen mindenki úgy boldogul az életben: olyan terméket ad el, olyan marketing-hátteret teremt a dolgainak, amilyet csak akar. Nekünk pedig engedtessék meg, hogy a Somogyi Hírlap és a többi helyi médium nyálcsorgató lelkendezésével szemben megfogalmazzunk némi kételyt. Ha pl. a világhírű zenész, Dögös Robi azzal állítana be a Kontrássy utcai szerkesztőségbe, hogy a Londoni Szimfonikusokkal lépett fel, nyilván azt is simán megírnák.
Arra azonban, ami a közeli napokban történt, mi sem számítottunk, ám ehhez két lépést hátrébb kell lépnünk, hogy a kellő perspektívából láthassuk a dolgokat: már Kaposváron is szórják a Fidesz-Orbán-Rogán-Habony média-gőzhenger legújabb csodafegyverét, a Lokál Extrát. Bedobálós, ahogy kell, mint kistesója, a Kapos Extra, hiszen állami pénzből finanszírozzák. Van neki kaposvári „mutációja” is, ahogy egy rendes mutánsnak lenni szokott. Végül is a vidék beterítése a cél, innen a név, a Lokál, és a szlogen: „helyben vagyunk”.
Nos, itt jelent meg legutóbb néhány figyelemre méltó dolog Albert László „munkásságával” kapcsolatban.
A kormánypárti bulvár valódi csodafegyver, mert nemcsak a primer politikai célokat, a göbbelsi agymosást szolgálja, hanem az állami pénzek magánzsebekbe irányítását is. A Fidesz nevű pártállam soha nem látott mennyiségű, százmilliárdos nagyságrendű pénzt költ propagandára, a kritikai hangok elhallgattatására, s ennek a Faktor, Ripost, 888, Pesti Srácok, Magyar Hírlap, Origo, TV2, s felsorolni sem tudnánk hirtelen, még hány csatornáján folyik az agymosás mellett a pénzmosás.
A Habony-recept nagyjából ugyanaz mindenhol: bulvárhírekbe kell „csomagolni” a politikai üzenetet, amely többnyire, mint legutoljára Vona Gábor Jobbik-elnök homoszexualitással való gyanúsítása esetében, nettó lejáratási kísérlet, karaktergyilkosság. A sokszor pornógyanús tartalmak, mások, különösen celebek magánéletében való kurkászás pedig vonzza a tömegeket: nő a kattintásszám az internetes oldalakon, közben pedig a legelemibb szégyenérzet nélkül lehet rágalmazni, mocskolni a politikai ellenfelet.
Megtalálták a méltó közegüket: bulvártakonyban lubickol a teljes Fidesz-holdudvar, s láthatóan boldogok.
A „pozitív” bulvárhírek színvonala nyilván semmivel sem különb, mint a rágalmazóké, és a termék (hogy mégse használjuk a „hetilap” vagy az „újság” szót) meglehetősen gyengén teljesít a helyi hírekben is: a november 10-i számban pl. jellemzően hetekkel korábbi, jórészt teljesen érdektelen, lejárt szavatosságú helyi információk találhatók.
Albert Lászlóval két alkalommal is foglalkozott már a Lokál: két héttel ezelőtt, november 3-i számukban – nyilván az október 30-án a Somogyiban megjelent Louvre-s cikk nyomán, erről később – de már idén június 7-én is. A cikk – nyugodtan kijelenthetjük – stílusában, hangvételében, tartalmában tökéletesen illeszkedik mindahhoz, amit fentebb a Lokálról, és amit korábbi írásunkban Albert Lászlóról elmondtunk:
Ez már azért enyhén kóros: Rippl-Rónai műtermében és pózában, világhírtől övezve…
Látható, hogy Albertet a Virág Márton nevű szerző a címben amúgy „ohne zsenír”, csak úgy „világhírű festőművésznek” nevezi. Ez volt a pont, amelynél azt hittük, nem éri durvább behatás a rekeszizmunkat, de már itt is csak kérdezni tudunk:
mennyire kell ahhoz idiótának lenni, hogy ezt valaki leírja, vagy elhiggye?
A cikkhez mellékelt kép pedig egyszerűen ordenáré: Albert László a Rippl-Rónai villában, a festő műtermében, állványa és képe előtt, palettájával, hasonló kalapban, Kaposvár valóban világhírű festőjét imitálva pózol. Ő az új, a 21. századi Rippl-Rónai József, b@zmeg.
Ekkora pimaszság minősítéséhez még mi sem nagyon találunk szalonképes fordulatokat. És még messze nincs vége: az ifjú titán még a cikk bevezetőjében azt állítja, hogy „Albert László néhány éve még egy lakópark építkezésén állt a betonkeverő mellett, ma pedig New Yorktól Dubain át Párizsig kapkodják a kiállítók kisebb vagyont érő képeit.”
Kisebb vagyont, igen. Nyilván vannak egészen kicsi vagyonok is. És, hogy mennyire kapkodnak a kiállítók utána, arról korábbi cikkünkben már tettünk említést: aki kifizeti a kilencszáz eurót, a Louvre mellett található Caroussel Plazában kaphat pár négyzetméternyi falat, bármilyen célra.
Akár oda is hányhat, hogy rosszabbat ne mondjunk.
Nem, nincs vége, folytatódik, „akár a mesében: a szegény fiú elindul szerencsét próbálni, és hazaérve lába előtt hever a világ”. A világ. A lába előtt hever. A cikkből ugyanis az derül ki, hogy Albert kiment Franciaországba építőipari segédmunkásnak, ahol ebédszünetben rajzolgatott, és a főnöke – akár a mesében – meglátván ezt, azonnal elvitte Cannes-ba két festőművész barátjához, aki felkarolták a tehetséges fiút, stb. stb.
És jön az atombomba: „a Columbus újraértelmezése című képemet Amerikában a szakemberek beválasztották a világ száz legjobb kortárs festménye közé – meséli László. – Idén ősszel már harmadszor megyek Párizsba, a Louvre-ban a kortárs művészek csarnokában mutatják be a képeimet”.
A fideszes politikai üzenetek célba juttatására szolgáló bulvármédia boldogan leírja a legordítóbb agyatlanságot is: a riportalany és szerzője megérdemlik egymást. Itt minimális újságírói igényességet, színvonalat senki nem kér számon.
Szakemberek beválasztották a világ száz legjobb kortárs festménye közé. Nos, ha ráeresztjük a Google-t arra, hogy „albert laszlo columbus reloaded” (ez ugyanis a kép címe), mindösszesen két (kettő) darab találatot kapunk: az egyik egy „behance.net” című ingyenes képző- és iparművészeti portfólió-bemutató oldal, amelyre regisztráció után bárki feltöltheti a képeit, és a Hetek című, közismerten a Hit Gyülekezetéhez közel álló hetilap cikkét.
Ha megtekintjük az ide feltett gyűjteményt (bennünket egyáltalán nem zavar, hogy ezzel netán reklámot csinálunk neki – nézze csak, akinek nincs jobb dolga), látható, hogy a képeinél, melyek közel másfél éve, 2015. májusa óta láthatók itt, jellemzően nulla lájkot és 5-6-7 megtekintést regisztrált a rendszer. Összehasonlításképpen a főoldalon szép számmal találhatunk több ezres lájkszámmal és több tízezres megtekintéssel bíró alkotásokat.
Kijelenthetjük azt is, hogy a nyilván a Mátrix c. film ihlette „Columbus reloaded” című képről a keresőrendszerek az égvilágon semmit nem tartanak nyilván: mintha nem is létezne. Így nehezen elképzelhető, hogy bármilyen ragsorba, vagy válogatásba bekerült volna.
„És valóban, László festőművész-karrierje dübörög, képeit a legnevesebb hazai és külföldi gyűjtők vásárolják kisebb vagyonokért” zárja cikkét a műértő Lokál-munkatárs. Agyrém és esti tűz.
És itt vesz mesés történetünk nem várt fordulatot:
A november 3-i számban persze, ahogy korábban, visszhangozza a Lokál Extra kaposvári mutánsa a Somogyi cikkében foglaltakat a Louvre-beli kiállításról, ám, úgy tűnik, közben a KAPOS-T-t is olvasgatja valaki, mert a következő, 10-i számban viszont már egy kis eldugott közlemény található a következő szöveggel:
Ritka madár a fideszes médiában a helyreigazítás: pénzük mint a pelyva, ügyvédeik a végsőkig elmennek. Valaki úgy látszik, olvassa a KAPOS-T-t, és ez már nekik is túl kínos volt.
Nocsak, elhatárolódunk, elhatárolódunk? Még a Lokál című fideszes szellemi és erkölcsi dögkútban is van annyi tartás és jó érzés, hogy a maga kifacsart módján tudassa az olvasókkal, hogy mennyire volt korrekt dolog emésztetlenül visszaböfögni Albert László hazugságait – a Somogyiban nincs, ők ennyire tartják, és így tisztelik az olvasóikat.
Donald Trump győzelme után egyre szélesebb körben terjed az a nézet, hogy eljött az „igazság utáni korszak” (a „post-truth” lett az év szava), ahol csak a mese számít, a sztori, a felfelé kerekítés, a tények nem játszanak szerepet.
Bagatell: Kaposváron ennek már évtizedes múltja van – a világ csak lohol utánunk, lógó nyelvvel.
H. I.
