Színvonalról, méltóságról, függetlenségről…
…kicsit szomorúbban, mint mások. Azt hiszem, pont akkora képmutatás volna most elmenni szótlanul az Index-ügy mellett, mint köntösünket és nemlétező szakállunkat megszaggatva jajongani a magyar sajtószabadság végérvényes elbukásán: csak idő kérdése volt. Amiért a nagy-nagy, kalapemelős tisztelet illeti a szerkesztőség tagjait: nem akartak Népszava-szerű biodíszlet lenni, hogy az Orbán-Szíjjártó-félék elmondhassák: sajtószabadság van Magyarországon. Mert lehet, hogy vannak itt-ott egyre kisebb, süllyedőben lévő szigetei a független sajtónak, de ahol így ki lehet végezni a legnagyobb olvasottságú kritikus médiumot, ott sajtószabadság biztosan nincs.
Évtizedekkel ezelőtt, az online újságírás hőskorában volt némi közöm
az Indexhez, ill. az elődjéhez, az Internettóhoz, annak ugyanis létezett kaposvári mutációja. Gyerekcipőben járt, mint a kilencvenes években a többi, fizetni sem tudtak a megjelent cikkekért, így aztán hamar el is halt a dolog.
Az viszont, hogy szakmailag a legfelsőbb szintre jutottak, nem kétséges.
És ebben állt a titkuk, ami persze csak a nagyon hülyék és a nagyon elfogultak (két, egymást közel fedő halmaz) számára titok: aki profi, aki képvisel egy színvonalat, egyszerűen nem lehet más, csak független. És ők – minden hibájukkal együtt– azok voltak.
Már csak azért sem szeretnék gyászbeszédet tartani felettük, mert őszintén bízom abban, hogy egy percre sem szélednek szét, s hamarosan egy új hírportál (csak ne utálnám annyira ezt a kifejezést), szóval egy új online médium jön létre: egyszerűen ennyi tehetség, ennyi becsületes, kitartó munka, és – ne féljünk a szótól –
ennyi építő energia, társadalmi felelősségérzet nem veszhet el.
Ha csak azt vesszük, hogy a Távozó indexesek Facebook-oldalának egy nap alatt százötvenezer körüli követője lett, s mire ez az írás kikerül, már idejét is múlja majd a szám, bízhatunk ebben.
Egyet a KAPOS-T szerkesztőjeként bizton állíthatok: annak ellenére, hogy egy szál ismerősöm sem volt az Index szerkesztőségében, a szakmai kapcsolat az országos médiumokat tekintve magasan velük volt a legjobb. Ők voltak azok, akik mindig korrekt módon, hiteles forrásként kezelték a KAPOS-T-t,
átvették azokat a témákat, amelyek országos érdeklődésre tarthattak számot.
Kósa Lajos egykori miniszter, örökös Fidesz-potentát végigmotorozott haverjaival a kaposvári sétálóutcán, természetesen minden törvényes következmény nélkül. Csak az Index merte lehozni erről szóló cikkünket. (Kép: KAPOS-T)
Így szerzett tudomást a legszélesebb nyilvánosság pl. a Kapos Tv főszerkesztőjének kirúgásáról,
arról, hogy a rendőrgázoló egykori Szita-bizalmas Kovács József Kaposvár utazó nagykövete volt, hogy egy erősen foltos múltú üzletember (Sólyom Sándor) szállt be a Rákóczi nevű futballcsapatot fenntartó kft.-be, hogy Szita Károly évi milliókért írt szánalmas színvonalú bejegyzéseket a közmédia blogfelületén, hogy Csáki Judit munkaügyi pert nyert Vidnyánszky Attila és a Kaposvári Egyetem ellen, de az átmenetileg a Jobbik oldalvizén feltűnő
Tián Pál kaposvári éveiről is szóló cikkünk információit is átvették.
Folytathatjuk a sort a Kometa húsipari cég sokak szerint szabálytalan állami támogatásának ügyével, de Kósa Lajos Fő utcai motoros randalírozását is csak az Index vette át tőlünk – mindenki más gyávának bizonyult. Legnagyobb – közel nyolcvanezres – olvasottságú cikkünket, mely egy egymilliárdért hirdetett kaposvári családi házról szól, szintén az Index hivatkozásának köszönhetjük.
A gumiégető-harc idején reblogolt, hivatkozott cikkeket, információkat
meg sem tudnánk számolni, de a Kaposvári Egyetemről elbocsátott közel száz munkatárs esetéről sem tudott volna az ország nélkülünk – és az Index nélkül. A Csiky Gergely Színház nagy port felverő ügye, az idősebb színészek csoportos elbocsátása is ezen az úton kapott országos nyilvánosságot. A kaposvári közgyűlés ún. „kétfarkú-rendelete” szintén.
Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó – fogalmazzunk így: együttműködés – a Csiky Gergely Színház bontási hulladék kaposújlaki erdőben történő elhelyezésének leleplezése kapcsán zajlott, s persze annak végtelenül szomorú és ugyanennyire jellemző, tragikus kimenetele is: levetette magát
a kőröshegyi völgyhídról az a szállítási vállalkozó, akit felelőssé tettek az eset kapcsán.
Az sem maradt titok, hogy Prukner Gábor kaposmérői polgármester a hulladékmaffia vezetőjének nevezte Szita Károlyt, ahogy a KAPOS-T-nek az a leleplezése sem, midőn feltártuk, hogy Gelencsér Attila „teljesen véletlenül” egy helyi Fidesz-funkcionárius, Gáspár András családjával készített videoriportot, hogy rajtuk illusztrálja, milyen sok jót is tesz a családokkal a Fidesz-kormány.
Bekerült az országos hírfolyamba az is, hogy a helyi Fidesz-szervezet
fillérekért bérel tágas irodákat az önkormányzattól, de a „Gálvölgyi-ügy” mutatta meg leginkább, hogy miben is különbözik az Index más országos online médiumoktól: minden állításunkat precízen ellenőrizték, s így adták közre, míg más médiumoknak eszükben sem volt venni a fáradságot ugyanerre.
Így aztán nem volt véletlen, hogy az LMP kaposvári képviselője, Felder Frigyes a KAPOS-T megrágalmazására, lejáratására irányuló próbálkozásaival csúnyán padlót fogott: hazugságaiból egy vak hangot sem tudott bizonyítani. Arról is beszámolt(un)k, hogy még el sem indult a tavalyi ellenzéki összefogás, máris meghackelték a Facebookon, de a vereség utáni bomlásról is
tőlünk értesült az ország nyilvánossága – s persze az Index jóvoltából.
A tegnapi szolidaritási tüntetés a Várban, a Miniszterelnöki Hivatal előtt, melyen sajtóhírek szerint közel tízezren voltak. (Kép: szeged.hu)
A desedai halpusztulásról dettó, s a hatalommal beteges módon összefonódott helyi katolikus püspökségnek is sikerült volna
eltitkolni két feddhetetlen és rátermett oktatási intézményvezető kirúgását.
Tegyük hozzá: helyreigazítani, korrigálni soha semmit nem kellett. Ehhez képest más országos internetes közéleti médiumokkal – a hvg.hu-val, a 444-gyel, vagy a 24.hu-val – szinte semmilyen együttműködésre nem került sor, náluk érvényesült a Nagykörúton belüliek kötelező arroganciája.
A 444.hu esete különösen lehangoló: nem vitatva, hogy színvonalas,
fontos és kritikus lapról van szó, az ún. „sétálóutcai parkolás” ügyében csúnyán leszerepeltek: tele szájjal, boldogan visszhangozták a Kaposvár Most egyoldalú, rágalmazó cikkét, csak, mert egy jobbikos megyegyűlési képviselőről szólt. Miután Takács Richárd nyolc eljárást is megnyert az ügyben a bíróságon, ill. rendőrségen, erről már nem voltak hajlandók beszámolni, hiába küldtem el nekik az erről szóló cikket: kínos lett volna beismerni,
hogy becumizták a legalja fideszes propagandatermék hazugságait.
Az Index ezért (is) hiányozni fog. Ha lesznek is, nyilván sokkal szerényebb erőforrásokkal, nehezebb körülmények között fognak dolgozni, s a kiépülő egypártrendszer mindent meg fog tenni azért, hogy a most láthatónál akár sokkal durvább eszközökkel megfojtsa őket. Így aztán arra az erőre és méltóságra, amelyt most tanúsítottak, szükségük lesz még. A KAPOS-T a barátjuk és a tisztelőjük marad, bárhogyan is alakuljon.
H. I.
