Egy szép barátság felmelegítése
Óriási hibát követnek el a gumifeldolgozó miatt tiltakozó kaposváriak és a helyi ellenzéki összefogás, ha hagyják „elaludni” ezt a múlt héten gyúlt, s egyelőre biztatóan lobogó lángocskát. Nem csak a közgyűlésen szűkölő-makogó, előre megírt hozzászólásokat betűzgető képviselők, hanem Szita Károly polgármester zavart, túljátszott handabandázása is jól mutatta, mekkora a baj Fideszéknél. Érzik a vesztüket: akár felülről lett rájuk kényszerítve, akár ez az ára Szita 2019-es újraindulásának – s ezzel az ő további „karrierjüknek” – ebből nehéz lesz kimászniuk. Szita Károly pedig kétségbeesésében olyat tett, amit emberemlékezet óta nem: a Somogyi Hírlapban utoljára hat éve volt vele interjú, s most röpke egymásutánban kettő is megjelent.
Nyilván nem volt véletlen, hogy a helyzet súlyosságára való tekintettel személyesen mondta el a Somogyi riporterének, hogy „szerinte” mit is kell tudni erről a gumifeldolgozóról. Nem voltunk restek megszámolni: a néhány mondatos szövegben nem kevesebb, mint tizenhárom hazugság vagy önellentmondás van.
De akkor is interjú, amely ékesen bizonyítja, hogy jelentős változásnak lehetünk tanúi. Már hat éve nem fordult ez elő, s az akkori is a mellékelt képen látható „fizetett hirdetés” formájában, „öninterjúként” jelent meg. Ilyenkor természetesen a városháza keresi meg az adott médiumot, hogy jelezze: a polgármester úr … khm, „állna rendelkezésre” az adott tárgyban. Persze a gumifeldolgozóról szóló beszélgetésben legalább öt-hat hazugságra le lehetett volna csapni, bár akkor azt kockáztatja a lap, hogy mégis letiltja az alany a nagyszerű trófeát.
Hogy mást ne mondjunk kapásból: ezt az üzemet és technológiát „világszínvonalúnak” soha, senki, sehol nem nevezte, tessék rákeresni. Kizárólag saját maguk és Szita Károly, aki ugyanitt lazán megrágalmazza a százhalombattai önkormányzat által felkért szakértőket, akik titoktartási nyilatkozat aláírása mellett a teljes műszaki dokumentációt átnézték, és ennek alapján mondtak nagyon egyértelmű, elutasító véleményt.
Ami viszont igazán meglepő volt, hogy Szitának a Somogyival példásan alakuló kis románcára nagyon gyorsan rásegített egy újabb jutifali: a polgármester pár napon belül ismét leereszkedett hozzájuk, s ezúttal az intermodális közlekedési akármicsoda legújabb, háromszázhatvanhetedik változatáról zengedezett egy sort saját pici cseresznyeajkaival. Lesz alul- meg felüljáró, amin oda és vissza is lehet … hűha.
Hat éve volt utoljára a Somogyiban Szita-interjú, az is fizetett hirdetésként. A barátságot a polgármester rúgta fel, aki úgy gondolta, többé már nem lesz szüksége a Somogyira, saját médiájára támaszkodhat. Úgy tűnik, tévedett.
Hat évig semmi, aztán meg kétszer egymás után… hiába, öregember nem gyorsvonat.
(Az intermodális is megér majd egy másik mesét, annyi marhaság van benne összehordva – nem feledkezünk meg róla.)
Két interjú a közel hat évig tartó mosolyszünet után? Akkora a baj, hogy a helyi Fidesz-körökben folytonosan kommunistázott, sőt liberálisozott Somogyi-Sonline hóna alá bújunk? (A Fidesznek, a Liberális Internacionálé egykori tagjának ma a liberális durvább szitokszó, mint a kommunista.)
Ilyenkor támad a kicsit is működő politikai emlékezettel megvert embernek az a bizonyos „déja vu” érzése: 2005 elején is ugyanígy szaladt Szita Károly, alias Krakus Péter Kercza Imréhez, a Somogyi akkori főszerkesztőjéhez könnyeivel küszködve, hogy mostan akkor mi is lesz ővele. A bajban persze jól jött a pártállami rutinnal megáldott sajtó a háznál. Gyorsan lenyomunk egy-két-há… hurráoptimista sikersztorit, rettentően kritikusnak próbálunk látszani egy halovány kis publicisztikával, közben, mint a jó fuvarosló, elalszunk a közgyűlésen az égzengésszerű hangzavar közepette, aztán a tudósításban nem annak adjuk a vastapsot, aki kapta, hanem annak, aki szimpatikus…
Úgy teszünk, mintha. És ezt csináljuk évtizedek óta.
Az nyilván nem kérdés, hogy miért jó ez Szita Károlynak: meg akarja nyerni az ütközetet a helyi médiatérben, sikerpropagandával el kívánja terelni a kínos ügyről a figyelmet, jelzi, hogy még az „ellenzéki”, „baloldali”, „kritikus” sajtó is mellette áll. Bajban van, s ilyenkor minden segítség jól jön.
De miért jó ez a Somogyinak? Erre sem nehéz a válasz: elégtétel ez, annak beismerése, hogy nélkülük nem megy. Hogy kár volt Szitának közpénzen, százmilliókért saját médiát építenie, mert úgy járt vele, mint Orbán a TV2-vel és a Habony-művek többi termékével: olyan elképesztően, hideglelősen, visítóan sz@r lett (lásd a fingós időjárás-jelentést), mint a Kaposvár Most és kapcsolt részei a rovott múltú főszerkesztőjével, a Bayer Zsoltot megszégyenítő Nyári László – Zichy László – Schenk János trió túltolt hazugságaival és primitív gyalázkodásával, melyet épp csak a látszat kedvéért öntenek nyakon némi bulvártakonnyal.
Vagy a Kapos TV, amelyről elég annyit elmondani, hogy nemrég az egyik munkatárs arcába süvöltötték egy le nem vett Facebook-poszt miatt: Ez! Egy! Fideszes! Téévéé!!!
Abban tehát biztosak lehetnek a gumifeldolgozó ellen fellépők, hogy kemény és jeges média-ellenszélben kell majd helyt állniuk. Szita Károly ereje döntően az elmúlt két évtized alatt a mögé-alá felépített médiumokban van, amelyek igyekeznek lefedni a netes közösségi teret éppúgy, mint a rádióhallgatókat vagy hagyományos hírközlési eszközökhöz ragaszkodókat: természetesen ingyenes-bedobálós is van a „portfólióban”, a Kapos Extra.
És ők tudják, hogy számukra a lé(t) a tét. Foggal-körömmel harcolnak majd, nem fognak válogatni az eszközökben.
H. I.
