A jó, a rossz és a csúf valóság
Néhány napja – és a legnagyobb örömmel – osztottuk meg a cikkajánlónkban is látható Magyar Nemzet-írást, ill. fotósorozatot, a kaposvári Röhrig Dani munkáját, mely egy külvárosi, mélyszegénységben élő házaspárról szól: feltöltős villanyóra, víz a kútból, havi harmincezer élelemre, gyógyszerre, ruházkodásra, népkonyha, egyensúlyozás a lét és a semmi peremén, csikkszedés a városi szemétgyűjtőkből. A cikk 14-én, egy nappal a KAPOS-T alábbi írása után jelent meg, melyben lelepleztük Mr. Gecsa legújabb, ám annál piszkosabb trükkjét: egy helyi fideszes pártapparatcsik, Gáspár András családján próbálta illusztrálni az országban dühöngő általános jólétet. A hatás nem maradt el: információink szerint a Magyar Nemzetben szereplő házaspárnál tegnap megjelent a kaposvári önkormányzat hivatalnoka, és felajánlotta azt, amit korábban, számtalanszor hiába kértek: eseti, kis összegű segélyek helyett rendszeres támogatásban részesülhetnek.
Ez jó, mert örülnünk kell annak, hogy, ha késve is, ha csupán az országos visszhang és felháborodás hatására, de lépett a hivatali apparátus, és ezek után remélhetőleg érdemben segítik majd Franciskát és Sándort. Úgy, ahogyan pl. néhányan, magánszemélyek szinte azonnal megmozdultak: tűzifát kaptak, élelmiszercsomagot, pénzsegélyt.
A Magyar Nemzet cikke a kaposvári, mélyszegénységben élő házaspárról
Tegyük hozzá: az információ a hivatal megjelenéséről nem Sándoréktól származik, hanem az önkormányzat berkeiből: néha magunk is elámulunk azon, hogy mennyi titkos szurkolónk és szimpatizánsunk van a kaposvári városházán. Mennyi végtelenül tisztességes és lelkiismeretes közszolga nyög egy inkompetens, gátlástalan figura járma alatt, aki mindent: szakmaiságot, emberséget, ésszerűséget kizárólag a hatalma megtartásának rendel alá évtizedek óta:
mert, ha a média elkezd foglalkozni azzal, miféle nyomorúságban is élnek emberek Kaposváron, onnantól már „érdekes” a dolog. Persze, hogy ez a rossz.
Egy kommentelőnk vette észre: ilyen az, amikor a propaganda díszletei mögül kikandikál a valóság. A Kapos Tv Gelencsér-videóján a játszótéren vidáman szaladgáló gyermekek, gondtalan anyukák mögött ott látható egy közismert kaposvári hajléktalan asszony – őt persze nem kérdezte senki a Fidesz jótéteményeiről.
Az pedig egyenesen csúf – és végtelenül szomorú – hogy ez nyilván csupán egy szépségflastrom lesz, semmi több: a nyáron pl. önkormányzati hivatali-bürokratikus úton ellehetetlenítették a Szeretetkapu működését, akik aztán hiába próbáltak pl. karácsonykor is egy kis melegséget vinni a hajléktalanszálló lakóinak életébe, nem nyertek bebocsátást. Nem volt rá szükség.
Félő, hogy itt is csak addig tart a nagy önzetlenség, ameddig a médiafigyelem.
Egyértelműen kirakat-, ill. médiapolitizálás folyik e téren is Kaposváron: ha a szegénységet, a fájdalmat, a nyomort véletlenül nem sikerül elrejteni a világ szeme elől, akkor, de csak akkor kegyeskedünk segíteni.
A két írás kontrasztja, a két véglet nagyon sok olvasónak szemet szúrt, miután a KAPOS-T cikke is hatalmasat ment az országos médiában: kozmikus távolság választja el a valóságot a fideszes propaganda-világtól, a megélhetési, nettó hazudozást az újságírástól.
Mert hagytuk, hogy így legyen.
H. I.
Címkép: Magyar Nemzet, Röhrig Dániel
