Önkényeskedés a koronavírus árnyékában – galériával!
… bár ez Kaposvár polgármesterének megszokott, mondhatni gyári beállításokon alapuló üzemmódja akkor is, ha éppen előtte hangoskodik egy kicsit a gombnyomogatók előtt (ezt némelyek közgyűlésnek nevezik). Most viszont kiélhette magát, hiszen a járvány miatt egyszemélyi döntéseket hozhatott, ahogy arról mindig is álmodott. Erről tanúskodik az a május 15-én kelt polgármesteri határozat, amely a Fő utca-Irányi Dániel és Dózsa György utcák által határolt, végtelenül elhanyagolt tömbbelsőbe tervezett bölcsőde kapcsán, a környezetvédelmi eljárás lezárásáról született.
Ifj. Horváth Jánosnak, a Somogy Megyei Kormányhivatal állami főépítészének
nem ez az első, kevéssé hízelgő véleménye a város rendezési tervének módosításairól, melyeket egy-egy új épület vagy köztér-átformálás idején ír elő a törvény. A fürdő mellé tervezett „négycsillagos superior” szálloda terveinek véleményezésekor is az volt az álláspontja, hogy a vasút közelsége, a zajterhelés (és, tesszük hozzá: a kiábrándító látvány) miatt problematikus a beruházás.
Most, hogy nagyjából húsz év késés és tengernyi felesleges, ronda,
pénzpocsékoló beruházás után rászánja magát a városvezetés, hogy az Irányi tömbbelsőt – állítólag – rendbe tegye, kiderül, hogy az ún. Centenáriumi óvoda helyére bölcsődét terveznek, mert most épp arra lehet pénzt kuncsorogni. A beruházás egyik részét, a körforgalmat és a leágazást, no meg a közművek átépítését besuvasztották a Közlekedési Központ költségvetésébe, de arra már nem futotta, hogy a tömbbelsőben uralkodó káoszt, lepratelepet saját erőből felszámolják. Galéria:
Az egykori Centenáriumi óvoda is megér egy bekezdést:
ha valaki esetleg nem tudná, a város ékkövének, a Somogy Áruház építőinek felvonulási épülete, öltözője, és irodái voltak itt, s mikor éppen óvodahiány támadt a Ratkó-korszak második hulláma miatt, a város egyik legjobb intézménye lett évtizedekre, dacára az alkalmatlan épületnek.
Most – azt hittük – csekély negyven év késéssel feltárják végre a borzalmas,
gazos-romos területet, hogy a Fő utca eme részének lakói, az üzletek üzemeltetői is normálisan megközelíthessék ingatlanaikat, legyen lehetőség parkolásra, árufeltöltésre. Sőt, nyilván egy hangulatos kis belső tér is kialakulhatott volna itt, ám az ide tervezett bölcsőde „túlzsúfoltságot, közlekedési anomáliákat eredményezhet” – és ez már az állami főépítész szó szerinti véleménye volt.
Ráadásul – a terveket látva – a terület rendbe tételéről messze nincsen szó.
A főépítész további megjegyzései is elég sarkosak: az átalakítás az „ott lakók lakhatási komfortérzetét jelentősen negatív irányban befolyásolhatja … a tömbben ténylegesen kialakított, vagy kialakítható parkoló mennyiség viszonya, azaz a parkolómérleg-számítás nem megalapozott”. Magyarul ez azt jelenti: sokat kell még dolgozni ezen gyerekek,
hogy legalább a sz@r minősítést megkaphassa.
Ilyenkor az eljárásrend alapján van még egy átdolgozási lehetősége a benyújtónak, ezt a közlekedési rész esetében meg is tették, ám a főépítész másodszor sem volt kíméletesebb:
„Korábbi szakmai véleményünket, aggályainkat fenntartva, az ismételten megküldött és átdolgozott környezeti és közlekedési munkarész tartalmára illetve a többi érintett, a környezet védelméért felelő szerv véleményére tekintettel nem kérjük a környezeti vizsgálat lefolytatását.”
A tömbbelső helyszínrajza a rendezési terv előkészítő anyagából. A kis zöld mezőben lévő narancssárga téglalap a tervezett bölcsőde, mellette felszíni parkolók. A fenti galéria képei a Fő utcai front mögötti fehér területeken készültek. Ijesztő, hogy a narancssárga harántcsíkos területre társasházakat “álmodott” a tervező, melyekből másfél évtizede alig épült néhány a városban. Más szóval még legalább ennyi ideig marad a lepukkant sufniváros.
Világos beszéd: ő nem változtat a véleményén, de, miután a többi szakhatóság nem kérte a környezetvédelmi felülvizsgálatot, nem kekeckedik tovább. Hiába is tenné, mert ez nem kötelezi semmire az önkormányzatot.
Tegyük hozzá: mindez még a közgyűlés nyilvánossága elé sem került,
Szita Károly egyszemélyben döntött. Nem kell hozzá túl élénk fantázia: a környezeti értékelésre hivatkozva várhatóan a rendezési terv módosítása is átmegy a közgyűlésen, és egy hangulatos, a teljes várost és az ide látogatókat szolgáló, fantáziadús, kreatív belső tér helyett lesz valami lehangoló félmegoldás, jó sok közpénz elégetése árán.
Mondjuk, pl. be lehetett volna vonni az ott lakókat, alternatívákat kidolgozni,
kreatív ötleteket gyűjteni, de erről szó sincs. Kaposváron a közösségi tervezés – lásd Donner – amúgy is legfeljebb a porhintés céljait szolgálja, pedig az elmúlt két évtized során, amióta a tömbbelső csak enyészik és pusztul, lett volna rá idő, mert az, úgy látszik, tényleg megállt itt.
H. I.
