Most meg a kaposváriak nyolcvan százaléka elutasítja?
Már mi is csak kapkodjuk a fejünket, olyan tempóban követik egymást az események. Az Ady által megénekelt álmos-poros kisváros zsurnálnyelven szólva, akár a felbolydult méhkas. Az aláírásgyűjtés legtöbbször névtelen, ám annál valóságosabb hősei, most, a hajrában úgy tűnik, konkurens utcai harcosokba botlottak több helyen is, s tőlük kaptuk a hírt: a nemrég a Kaposvár Most kiadója megbízásából közvéleményt kutató régi ismerős, a Real PR 93 Kft. kérdezőbiztosai már megint a várost járják. Úgy hírlik, hogy most a városháza adta megrendelést, és a „munka” rettentően sürgős a kérdező hölgyek szerint: hétfőn már le is kell adni. Viszont a kérdezőbiztosoktól származó információink szerint az eddigi tapasztalatok kicsit mások, mint az előző végeredmény alapján sejteni lehetett volna: körülbelül NYOLCVAN százaléka a megkérdezetteknek elutasítja a gumifeldolgozót…
Ahogy azt a város utcáit járó sárga cédulás emberről szóló cikkünkben is említettük, Szita Károly polgármester gőzerővel keresi a kiutat a maga ásta veremből. Nyilván nem véletlen az sem – feltéve persze, ha helyesek az információink – hogy azokkal az erős és erőszakos gazdasági-politikai csoportokkal szemben, akinek az ajánlatát elsőre nem állt módjában visszautasítani, nyomós érveket kell felhoznia, ha szabadulni akar. Ezt a célt szolgálja egyrészt a sárga cédulás városjárás, másrészről pedig a megismételt közvélemény-kutatás.
A Fideszben egyébként bevett gyakorlat az, hogy készül egy közvélemény-kutatás a „közvéleménynek”, ezt nyilvánosságra hozzák, és készül egy, a valóságos állapotokat tükröző, hiteles változat, amit persze titokban (próbálnak) tartani, s amit szigorúan csak a saját politikai stratégiájuk kialakításához használnak. Úgy tűnik, ezzel találkoztunk most is, ám ezúttal már nem lesz szerencséjük eltitkolni, ahogyan a Rákóczi nevű egykori futballcsapatról kétmillióért készült anyagot sem volt.
Megpróbálták, ám, miután megírtuk, az ellenzéki képviselők sorban kikérték. Akkor persze Kéki Zoltán akkori főjegyző úgy tett, mintha egy percig sem akarták volna rejtegetni: ó, hát persze, itt van, tessék, nem gondoltuk, hogy érdekel benneteket…
Nyolcvan százalék: a grafikon, mely többet mond ezer szónál…
Most valószínűleg megint ugyanez a játék kezdődik majd: jaj, dehogyis titkos, hát mi csak tudni akartuk, hogy mit is gondolnak a kaposváriak igazából. Ezért is járja az agyforraló nyárban a polgármester az utcákat (ez neki a legkevésbé sem jelent problémát) és ezért futtatják, persze busás pénzért újra a házi közvélemény-kutatódroidokat a kaposvári utcáknak.
Hogy a kétféle eredmény kinek és hogyan fér el majd az arcán? Ugyan. Ilyet Kaposváron a helyi viszonyokat egy kicsit is ismerő nem kérdez. De, hogy megint a Real PR 93… Hihetetlen.
A lényeg, hogy ezek után nem tudják eltitkolni.
A jól látható kapkodás és más pánikreakciók azonban nem jelenthetik azt, hogy lankadhat az aláírásgyűjtő elszántság. Nyilván több forgatókönyv van: a gúnyos lekicsinylés, ha nem sikerül: „lám, ezek még erre sem képesek…” Vagy az álszent „hát én mindig is csak a kaposváriak érdekeit…”, és „én az első perctől kezdve tudtam…”, és „itt nem történhet semmi a kaposváriak akarata ellenére…”.
A nem kellő számú aláírás Szita Károly és a Homatech mennybemenetelét jelentené.
Akiket viszont megkérdeznek, azoknak nem árt résen lenni: tudniuk kell, hogy a válaszadás nem kötelező, és ahhoz is joguk van, hogy ellenőrizzék, milyen válaszokat jelölt be a kérdező. És persze, ha nem akarják, nem kell megadniuk a személyi adataikat.
Mi viszont továbbra is várjuk – ahogyan a múltkori alkalommal – hogy olvasóink beszámoljanak az „idegenek látogatásáról…”: milyen kérdések voltak, hogyan zajlott a beszélgetés, s, ha nem titok, mit válaszoltak.
Ma már minden kaposvárinak élnie kell a gyanúval: ez a helyi hatalom, s az általa idekommandírozott csürhe nem rendes emberekből áll. Maguknak akarnak jót, nem Kaposvárnak, és ezért állandóan a körmükre kell nézni.
H. I.
