Ma Kaposváron jogerős ítélet született a hírhedt „rendőrgázoló” ügyben, melynek részleteiről a KAPOS-T is beszámolt, elsősorban az ügy helyi, társadalmi-politikai vetületeit tartva szem előtt. Másoknak más a dolguk: a slapaj elballag a tárgyalásra, „felveszi” az anyagot – mindenki a maga helyén. Arról, hogy mennyi volt mindebből a politika, az ügy egyes részletei mennyiben alakultak volna másként, ha Kovács úr nem – fogalmazzunk így – Fidesz, ill. Szita Károly-közeli személy, arról, ahogy kezdetben magáról az esetről is hallgatni illett, a KAPOS-T legkevésbé sem hálás feladata volt képet adni.
A városban ugyanis – újságírókörökben kiváltképp – már az eset napjaiban, 2012 márciusában beszédtéma volt az eset, s nyilván sokakban felmerül a kérdés miért nem került akkor, rögtön nyilvánosságra, miért csak közel egy év múlva, mikor a sértett rendőr a „kurucéknál” nyilvánosságra hozta a telefonnal készült felvételt? Kezdjük rögtön önvizsgálattal: én azidőtájt éppen határozatlan idejű „szilenciumon” voltam, újságírástól való eltiltás alatt, miután sikerült kissé rálépnem a 168 ÓRA főszerkesztője, Mester Ákos politikusbarátjának, Keller Lászlónak a tyúkszemére egy cikkben, ami épp a somogyi vadászatok körüli hajcihőről szólt. Hogy pl. a helyi napilap miért nem járt utána a közszájon forgó történetnek, annak ellenére, hogy a sértett saját bevallása szerint fel is vette velük a kapcsolatot – csak ők tudják.
Nincs válasz a hónapokig tartó, rendőrségen belüli huzavonára, ahogy arra sem, hogy miért kellett továbbra is megtartani Kovács Józsefet a Kapos Holding koordinációs igazgatói posztján: ez civilizált helyeken úgy megy, hogy a cég jogászai összeülnek, és megpróbálják feltérképezni az esetet, mennyivel, mivel járhat, és mik lehetnek a következményei a cég jó hírneve szempontjából. Kaposváron meg valaki „odaszólt”, ahogy most, az ítélet után is.
Emlékezzünk arra is: korábban egy Püspök Rudolf nevű „elítélt” (gazdasági bűncselekményekért jogerősen felfüggesztettel) zavartalanul lehetett évekig a későbbi holding egyik tagvállalatának, a KVG-nek az igazgatója. Csak akkor repült, mikor kiderült, hogy saját cégének csinált konkurenciát – az már főbenjáró bűn volt a Szita-féle helyi büntetőkódex szerint. Természetesen tudjuk: az erőszakos bűncselekményért kiszabott végrehajtható – nem kevés – büntetés az nem ugyanaz.
Kovács József áldozat. Áldozata annak, hogy – a helyi kiskirályokhoz törleszkedve – naponta látta, hogyan lehet embert egy kézlegyintéssel tönkretenni, hogyan fordul meg az élete egy másiknak egy telefon miatt, tudta, miért fújja meg valaki egy baleset helyszínén „valaki” helyett a szondát, egyszóval hogyan is mennek a dolgok Kaposváron, mi a dörgés. És, minthogy az ő szekere is futott, hiszen nem kellett mást tennie, mint rajta tartani a szemét a holding ügyein, és jelenteni a gazdájának, azt hitte, ennyi neki is belefér. Hogy már ő is a „körön belül van”.
Valószínűleg „csak” pechje volt és megvédte volna a rendszer, ha nincs néhány apróság. Mindent kimagyaráz, ha nincs a videó, ha az, akivel szembekerült, kicsit kevésbé „tökös”, ha a sajtó nem plankolja fel a sztorit, és, ha a Pártnak csak egy egészen kicsivel többet ér a bőre úgy, ha rajta van, mint kiterítve. Az utolsó hónapokban gőzerővel próbált politikai jó pontokat szerezni, hátha…
Tévedett. Figyelmen kívül hagyta a dzsungel első számú törvényét: „…itt minden ehető. Te is az vagy.”
H. I.
