Az azért várható volt, hogy nem ússza meg a somogyi közvélemény az interjút a vadiúj megyei közgyűlési elnökkel: ami jár, az jár. A dolgozat a „Jakó Gergely megdolgozott az elnökségért” címet kapta, amit akár ironikusnak is tekinthetnénk, ha nem a Somogyiban jelenik meg, s, ha olvasva a sok alá … khm, … kérdezést, nem tűnne úgy, mintha visszarepültünk volna az érett hetvenes évekbe egy MSZMP megyei titkári interjú erejéig. Jakó Gergely, az örökös alelnök csupán két dolognak köszönheti, hogy előreléphetett: egyrészt annak, hogy mostantól Gelencsér Attila – brifkója nagy bánatára – nem tölthet be két funkciót, másrészt pedig, hogy a megyei közgyűlés oly mértékben lett súlytalan és érdektelen, hogy már a helyi erők számára sem volt igazi pálya. Úgy látszik, van, akinek ezért is fogcsikorgatva kell küzdenie.
Jakó „Gergő” életrajzában ugyan nem tér ki erre, de a Munkácsy Gimnáziumban kezdte a középiskolát, ahol közéleti ambíciói már zsenge ifjúkorában kiütköztek: osztálypénztárnokságig vitte. Kis idő múltával átigazolt a Táncsicsba, amit aztán sikerrel el is végzett, ahogyan – sokkal később – a földmérői diplomát is megszerezte. A Fidesszel viszonylag korán eljegyezte magát, amint a földmérés mellett a külterületi reklámhelyek értékesítésével is (ő lett a helyi Simicska Lajos), köszönhetően többek közt annak a barátságnak, amelyet Szita Károllyal még munkácsys korában ápolt, leginkább a kosárlabdapályán.
Jakó elnöksége leginkább a Fidesz elbizakodottságának tudható be, annak, hogy miután a kétharmados totális térfoglalás révén minden bandatag számíthatott biztos pozícióra, lemondtak az álláshalmozásról és – Orbán jól felfogott hatalmi érdekéből – a helyben összpontosuló hatalmat is korlátozni tudták így. Ez azonban korántsem ment olyan simán, mint azt látszat mutatta: Gelencsér még a tökéletesen formális pozícióról sem mondott le szívesen, különösen nem Jakó javára, akit sokkal inkább Szita emberének tekintett, mint a sajátjának.
(Így) bízzon a Fideszben: képünkön Jakó Gergely
Ezért is kezdett kavarni a színfalak mögött a megyei közgyűlési lista véglegesítése előtt, és próbálta meg Bátori Zsoltot, bizalmasát az élére helyezni, kiütni Jakót a nyeregből. Bátori, a korábbi megyei intézményfenntartó szervezet maradványainak igazgatója, megyei közgyűlési tag, régi harcostárs, a megfelelő ember. Éppen olyan jellegtelen, „se hús se hal” Fidesz-káder, akinek elfér az arcán, hogy ország-világ előtt hülyét csináljon magából azzal, hogy 2012 közepén aprólékosan elmagyarázza a helyi sajtónak, milyen fantasztikus stabilitást is jelent az, hogy a megyei intézményeket átveszi az állam egy megyei mamutszervezetbe, majd ugyanez az állam pár hónap múlva a stabilitás jegyében szétrúgja az általa felállított szervezetet, mint tyúk a töreket, káoszt, adósságot és kirúgástól rettegő munkatársakat hagyva maga után. Az óriásból mindössze egy kis kóceráj maradt Bátorira, aki ezek után már szívesebben lett volna megyei elnök.
Szita és Jakó persze elszaladtak panaszra Orbánhoz, aki leállította a kis helyi Machiavellit, Gelencsér Attilát, s így Bátori Zsolt maradt, ahol volt, Jakó viszont megkapta álmai székét, előmelegítve.
Nyilván a jó édes anyaföld az oka, hogy itt ilyen jó a termés politikusokból: valamilyen módon mindannyian kötődnek ehhez a vidékhez
Erre „Gecsának” csak egy válaszlépése lehetett: odaültette másik bizalmasát, egykori kabinetfőnökét, Bíró Norbertet alelnöknek Jakó nyakára. Ahogy mondani szokás, egy kép, mint ezer szó: íme, Somogy megye 51-es körzete, ahonnan az ufók jönnek.
Nyilván teljesen véletlen, hogy Móring József Attila és Gelencsér Attila képviselők, Neszmélyi Zsolt kormánymegbízott és Bíró Norbert újdonsült alelnök – és még sokan mások a holdudvarból – kötődnek valamilyen módon ehhez a körzethez: jó itt a levegő, úgy tűnik.
Az interjúra, ill. arra a rakás sületlenségre, amit Czene Attila és Jakó közösen összehordtak, nem is nagyon érdemes visszatérni: Jakó hosszan fejtegeti, hogy valójában a megyei közgyűlés egy „önfenntartó” intézmény, persze nem abban az értelemben, hogy megtermeli a magáét: amit az államtól kap, az csupán a hivatal és a képviselők jóltartására elég. Ebben az értelemben tehát egy rakás élősködőről beszélünk, akiknek – mint az Jakó beismeréssel felérő okfejtéséből kiderül – nincs semmiféle döntési jogkörük.
Vallomás 1.: Lázár János majd eldönti
Kiderül a vallomásból, hogy mindenről a Miniszterelnökség, más szóval egy személyben Lázár János dönt, a megye jószerivel még a konkrét javaslattevéstől is el van tiltva. Ennyire súlytalan, milliárdokból fenntartott, óriási felhajtással megválasztott politikai testület valószínűleg a világon nincs máshol. A megyei elnöknek és a közgyűlésnek hovatovább nincs más feladata, hogy megmagyarázza a kormány épp aktuális bakugrásait, pl. azt, miért nincs már szó infrastruktúra-fejlesztésről a megyében. Most épp az a trendi, hogy előbb legyen gazdaság, és majd utána építünk autópályát. Afféle kései eminensként (diáknak nem volt az) Jakó még elismétli Orbán Viktor elmúlt években elhullajtott baromságait a kétkezi munkáról.
Érdemes szó szerint, annyira mellbevágó: „Magyarország elment a szolgáltatások irányába, ehelyett jó volna ismét megteremteni a munka világát. Ez nem idegen tőlünk: más kérdés, hogy rossz hatékonysággal, de a szocializmus idején szinte mindenki kétkezi munkát végzett. Úgy gondolom, van erre igény, és van szükségszerűség is.” Szükségszerűség, az van. És a szocializmus idején mindenki kétkezi munkát végzett. És igen, a szocializmusra van igény: lásd teljes foglalkoztatottság, illiberális „demokrácia”, államosítás, gyűlölettől fűtött békemenet, „mocskos ámerikai imprilisták”, személyi kultusz. Jakó Gergelytől nem idegen sem Rákosi sem Kádár, de mennyire, hogy nem.
Köszönjük elnök úr, szép beismerés volt. Tud ön igényes lenni, ha úgy hozza a szükségszerűség.
H. I.
