…vagy hangsúlyozhatnánk úgy is, hogy „jóóóóóóóóóóóóóó… reggeeeelt Kaposvár!” ahogy a nagyszerű Robin Williams tette vietnami filmjében. Hangozzék akárhogy, beismerjük: elég nevetséges dolog valakit a huszonnegyedik órában ébresztgetni. Ez a mi vétkünk, „s nem is kevés”, szögezzük le, mielőtt bárki máséval foglalkozni kezdenénk. Mi ugyan a KAPOS-T indulása óta intenzíven, sok cikken át tárgyaltuk azt a tényt, hogy Kaposvár vészes, vagy inkább katasztrofális gazdasági lemaradásban van mindenkihez képest, akivel összemérhető, de mindez nem váltott ki jelentős visszhangot. Most viszont – érdekes módon csak a választások után – másoknak is kezd leesni a tantusz: az országos sajtó tegnap közreadta a GFK Hungária legújabb kutatási eredményeit, mely szerint a vásárlóerő szintje szerint mért hazai rangsorban Kaposvár a megyei jogú városok közt hátulról a harmadik, csupán Nyíregyházát és Salgótarjánt előzi meg, egészen minimális különbséggel.
Hogy egészen egyértelmű legyen: úgy gondoljuk, hogy ez, a gazdasági leszakadás Kaposvár majd’ összes bajának, gondjának, nyomorúságának forrása. Az alábbiakban megpróbálunk ezzel kapcsolatban okokat feltárni, párhuzamokat keresni, és egy percig sem gondoljuk, hogy a fideszes kontraszelekció nyomán pozícióba került hígagyú seggfejek, főnökük nyomában járó csicskások, és korrupt élősködők véleményét kellene kérdezgetni ez ügyben.
Először, indulásunk után nem sokkal A kisemmizett Kaposvár című írásunkban foglalkoztunk a kérdéssel, azzal, hogy az ígéretek ellenére a 2010-2014 közti időben Kaposváron semmi érdemleges nem történt azon kívül, hogy befejeződött néhány, az előző kormány által indított, EU-finanszírozta beruházás. A város lakóit azonban úgy tűnik, kevéssé érdekelte mindez, legalábbis a választások eredményéből erre lehetett következtetni. A közeli kép persze jóval árnyaltabb: a választókörzetek átrajzolása, a választási rendszer maga és a nyomasztó, már-már brutális médiafölény, különösen vidéken lehetetlenné tette az ellenzék tisztességes szereplését. Egyenlő feltételek mellett a Fidesznek ma egészen biztosan nincs meg az a két mandátuma, amelynek a kétharmadát köszönheti, főhetne négy évig a saját levében. Hogy mást ne mondjunk, nem tudta volna a nyáron módosítani az önkormányzati választási törvényt a saját javára, és akkor most Tarlós István béna kacsaként vergődhetne öt évig Budapest élén.
Nem ártana felébredni Kaposváron sem…
A Fidesz országosan és Kaposváron sem tett egyebet hatalomgyakorlás címén, mint tömte a zsebét, és készült arra, hogyan nyerje meg a következő választásokat. A kettő persze összefügg: a hatalomból pénz lesz, a pénzből pedig hatalom, és ők minden intézkedést ennek rendeltek alá. Hogy közben elnyomorodtak az imádott „emberek”, „magyarok”, „polgárok”, és ma már négymillióan számítanak szegénynek? Ez érdekli a hatalmat a legkevésbé, sőt: egy közmunkás, egy szegény, a lét és nemlét határán egyensúlyozó ember sokkal könnyebben megfélemlíthető, irányítható, befolyásolható. Erre ragyogó példát szolgáltattak az idei választásokon Kaposváron a többségében cigányok lakta kaposvári szavazókörök: közel kilencven százalékban egységesen a Fideszre szavaztak.
És, hogy miért van Kaposvár dunántúli megyei jogú városi státuszához képest szégyenletesen leszakadva attól a mezőnytől, ahová tartozik, miért sorolják a rideg tényszámok a keleti országrész településeinek szintjére? A válasz egyszerű: mert itt régebb óta, nevezetesen és gyakorlatban húsz éve Fidesz-uralom van. Azok a környező megyei jogú városok, melyeknek „elméletileg” hasonló szinten kéne lenniük: Szekszárd, Pécs, Zalaegerszeg, Nagykanizsa közül egyik sem volt kénytelen elszenvedni ennyi éven át egy – mellesleg III/II-es érintettségű, ügynök, besúgó –, csupán a hatalma megtartásával és a zsebe tömésével foglalkozó fideszest. Meg is látszik a – valódi, tényleges! – fejlettségbeli különbség pl. az iparűzési adóbevételben, a korábbi adósságállományban, vagyonban, és persze főleg abban, hogy lakói mennyit visznek haza hónap elején. Nyugodtan nézzen utána a számoknak bárki, akár a KAPOS-T cikkeiben is megtalálhatóak.
A ragyogó eredmény – “Távol-Kelettel” egy szinten. Kivételesen otthagytuk a reklámot, mert valóban igaz: a siker fejben dől(t) el
Folytattuk aztán az állandósult, a helyi média kollaboráns és folyamatos közreműködésével folytatott sikerpropaganda bírálatával: Szita Károly jól megtanulta Rejtő főhősétől, Piszkos Fredtől a kocsmai verekedés alapszabályát: először a lámpát kell leverni. Sötétségbe kell borítani a sajtó elfoglalásával mindent, hogy aztán kedvünkre garázdálkodhassunk. Ahogyan a Fidesz vérlázító arcátlansággal évi száztíz milliárd forintot képes elkölteni közpénzből saját a propagandaeszközévé tett közmédiára, közel annyit, amennyit az egész felsőoktatásra költ az ország, ugyanúgy finanszírozza Szita és a kaposvári Fidesz a város nyomorúságos büdzséjéből a Kapos Tv-t, a Kaposvár Most-ot, a Kapos Extrát, és a – székházbérleti díjkedvezménnyel megtámogatott – Somogyi Hírlapot. Amely ugyan most szemforgató módon közreadja a lesújtó, szégyenletes eredményeket, de pár nappal ezelőtt még tele pofával örvendezett annak, hogy meghívta „vállalkozói fórumára” Barcza Györgyöt, a Századvég nevű intézet elemzőjét, amelyet éppen a napokban nevezett egykori vezetőjük, Mellár Tamás pécsi közgazdászprofesszor a Fidesz „pénzmosodájának”. Barczától nyilván hasznos tanácsokat kaptak a helyi vállalkozók a Somogyi közreműködésével arról, mennyire kifizetődő fideszes főmuftik testnyílásai környékén tenyészni.
Egyértelmű a két vizsgálat következtetése, bár ezen a komplex fejlettségi listán még Nyíregyháza is előttünk van
A helyi média kollektíven és mélységesen hallgatott akkor is, amikor augusztus végén közreadtuk saját elemzésünket „Ahol még Jézus is legugyul: a kaposvári járás fejlettségben csúfosan leszakadva a sereghajtók között” címmel. Azért merészeljük sajátnak nevezni, mert a GVI kutatóintézet adataiból el kellett különítenünk a megyei jogú városokra vonatkozó adatokat és abból összehasonlító, különösen a dunántúli városokra vonatkozókkal kellett egybevetni. A tanulság azonban az, hogy a GVI és a GFK Hungária vizsgálatai Kaposvárt pontosan ugyanoda mérték.
Kaposvár a bányászbéka segge alatt tanyázik százhuszonöt méterrel a locsogó szökőkútjaival, a díszburkolataival, a flancos és üres intézményeivel, a csak télen nyitva tartó jégcsarnokával, a lecsúszó iskoláival, a fantáziátlan tucatfürdőjével, az egyre gyengébben teljesítő vállalkozásaival, a közmunkásaival, a hazug médiájával, a sehol nem jegyzett politikusaival, a városban szégyenkező üres, el- vagy félbehagyott épületek tömegével, kívül-belül roskadozó, élőhalott színházával, fél- vagy nulla tudású polgári körös „értelmiségével”, nem létező szellemi életével, a város életében idegen testként létező, „Intercity-professzorokból” és csütörtök este a városból tömegével menekülő diákokból álló, a fideszes állam által fojtogatott egyetemével, a tizenkilencedik század szintjén álló közlekedési infrastruktúrájával.
Mert a bevált Fidesz-recept szerint elég, ha egy szűk kisebbség számára nyitott a lehetőség: ők, amint azt büszkén hangoztatják úton-útfélen, sikeresek, gazdagok. A többiek pedig – mint az Lázár János óta közismert – annyit érnek, amennyijük van.
Valóban, már csak az a kérdés, hogy érdemes-e még felébredni…
H. I.
