A NER-csicskák úgy tűnik, a törvények felett állnak
Azzal akartuk kezdeni ezt az írást, hogy „a kaposvári törvényszék még a helyén van”, aztán mégsem: ez igazságtalan lenne más bíróságokkal szemben, másrészt pedig azt sugallná, hogy ők valamiféle politikai elköteleződés mentén hozzák meg a döntéseket. És ez éppúgy téves felfogás volna, amint a KAPOS-T olvasói közt is akadnak szép számmal, akik ezt a mi munkánkat valamiféle politikai gerillaharcnak tekintik – olykor egyenesen Don Quijote-hoz hasonlítva. Holott ez csupán újságírói tevékenység, szakmai szabályokkal – ebben hasonlít a törvényszékhez. Csak ott tényállást mérlegelnek, jogszabályokat alkalmaznak, és ítéletek születnek – elfogulatlanul, de semmiképp sem tanulságok nélkül.
A kötelező szerénységet félretéve, saját ügyünkkel kezdenénk: az ördögbe is, már megint megnyertünk egy sajtópert,
s még mindig a Real-PR 93 közvéleménykutató ellen. A boldogtalanok egy 2016-os cikkben találtak egy, azaz egy darab szót, amely miatt pert bírtak indítani. (A megfejtéseket a Facebookra kérjük.)
Sajtópert mondunk, direkt pontatlanul, ugyanis ez valójában – ahogy a többi is – ún. „személyiségi jog megsértése” tárgyában indult, ugyanis ma már ritka a klasszikus, „sajtó-helyreigazítási” eljárás. Személyiségi jogi per a divat ma, hiszen ott egyúttal anyagi kártérítést is megítélhet a bíróság, nem beszélve arról, hogy ez öt évre visszamenően bármikor indítható.
Szóval megnyertük, immár a sokadikat, most épp a kaposvári városháza rendszeres közvélemény-szállítója ellen –
már szinte bagatell: az ellenünk az elmúlt években indított hét peres eljárásból hatot csont nélkül.
Kivétel a Fülöp Péter színházigazgató által indított volt, itt a sérelmezett öt állításból négyben nekünk adott igazat a bíróság, egyben – az utazásairól készült képek tárgyában – neki, a felperesnek, s ez megegyezéssel zárult: mi levettük a képeket, ő pedig eltekintett a kártérítéstől.
Hozzátennénk, hogy ugyanezen ügyben a színigazgató úr még egy rágalmazási büntetőpert is indított ellenünk, melyben viszont teljes körű felmentő ítélet született.
Ezt csupán azért említettük, mert olykor azt is el kell tudni fogadni, ha a bíróság nem nekünk ad igazat, s a normakövető polgár végrehajtja az ítéletet, vagy az abból következő megállapodást.
Kivéve persze, ha az illető nem normakövető, nem polgár, hanem fideszes propagandista:
ekkor ugyanis még a jogerős bírói végzést sem „kell” végrehajtani. Takács Richárd, a Somogy Megyei Közgyűlés jobbikos tagja például hiába várta, hogy az általa indított sajtóperek jogerős megnyerése után a Kaposvár Most, ill. a 74nullanulla végrehajtja a törvényszék, ill. a Pécsi Ítélőtábla végzését.
Mindkét cég ellen jogerős bírói végzés alapján végrehajtás van bejegyezve a hivatalos cégadatbázisba. A NYL Bt. tulajdonosa, Nyári László (eredeti névválasztás) előszeretettel osztja az észt és a morált a Kaposvár Moston (némi összefonódás nem probléma), ahelyett, hogy becsületes, törvénytisztelő állampolgár módjára végrehajtaná a bírósági ítéletet.
Ma már mindkét „sajtóorgánum”, ill. fenntartójuk ellen a cégadatbázisban is feltüntetett végrehajtási eljárás van folyamatban. Ám a magyar jogérvényesítés másik fele, a végrehajtás még nem jutott el odáig, ahová a fejlettebb országokban: ott ilyenkor ugyanis könyörtelenül blokkolják az adott internetes médium elérhetőségét.
Egy apró mozdulat, s a világ és benne Kaposvár egy csapásra jobb hely lenne…
Más a helyzet, ha az illető médium ellen sajtó-helyreigazítás helyett a fentebb említett személyiségi jogi pert kezdeményezi a sértett. Így tett Takács Richárd édesapja, dr. Takács Norbert is, aki viszont a Kapos Televízió ellen nyert jogerősen négyszázezer forintnyi kártérítést, még a réges-régi Rákóczi-ügyben.
Mint annak idején megírtuk, a hecc-, megfélemlítési és rágalomkampányt azért indította ellene
Szita Károllyal és Kéki Zoltánnal az élen a városvezetés, mert nem volt hajlandó első szóra átadni a Kaposvári Rákóczi Kft.-ben lévő tulajdonrészét. Az akkor megjelent rágalmak miatt kell most a Kapos Tv-nek – tegyük hozzá, a kaposvári adófizetők pénzéből – vagy félmillió forintot kifizetni a perköltségekkel.
Tegyük hozzá: a bosszúhadjárat része volt a család, ill. Takács Richárd ellen indított, „sétálóutcai parkolás” néven elhíresült példátlan lejárató kampány. Ennek némileg szövevényes utójátéka a Kaposvár Most és a 74nullanulla által elvesztett sajtóper, amelynek ítéletét ezidáig nem voltak hajlandók végrehajtani.
És egy igazán durva ügy – melyet nyilván épp ezért vesz körül a legmélyebb hallgatás:
Szekeres Alán, Szita polgármester „sajtóattaséja” nemrég rágalmazási pert indított Takács Richárd ellen egy Facebook-bejegyzés kapcsán, a magánéletére tett megjegyzés miatt.
Valójában nem is az első tárgyaláson elhangzottak voltak baljósak, hanem ami utána történt: Takács Richárd tanúként – mellőzve a név szerinti felsorolást – a kaposvári közgyűlés ellenzéki képviselőit kérte beidézni, mondván ők fogják az állításait megerősíteni.
Szinte még véget sem ért a tárgyalás, Szekeres máris telefont ragadott, és végighívta az ellenzéki képviselők többségét, kinek finomabban, kinek nyomatékosabban „értésére adta”, hogy, aki az ő magánéletével kapcsolatos nyilatkozatot tesz bárhol, az ugyanúgy bíróság elé kerül, mint Takács Richárd.
Ezzel viszont, úgy tűnik, átlépett egy határt: rendőrségi feljelentés született az ügyben, miután felmerülhet, hogy a tanúk befolyásolását kísérelte meg.
Ettől függetlenül viszont – első fokon legalábbis – a Kaposvári Járásbíróság felmentette Takács Richárdot Szekeres magánvádjai alól.
Az viszont finoman fogalmazva is vérlázító, amit megengednek maguknak a hatalom árnyas-nedves testhajlataiban tenyészők: egyesek simán elszabotálják a jogerős bírósági végzés végrehajtását, mások presszionálják a lehetséges tanúkat egy perben, s persze teszik mindezt úgy, hogy a békésen szundikáló többség maximum az orra elé kerülő kátyúkat érzékeli, mint orvosolandó városi problémát.
Nekik találták ki ezt a rendszert, s miattuk egyre arcátlanabbak az urak és a cselédek.
H. I.
Természetesen, amint további fejlemények adódnak az ügy(ek)ben, azokról is beszámolunk.
