„Üdítően bátor új színház született”
Nyilván előfordult már a történelem során, hogy egy átlagnál ambiciózusabb, többet és újat akaró fiatalokból álló színészosztály (magja) együtt maradt, és létrehozott valami eredetit. Sok minden segít ebben: az együtt töltött évek, az összecsiszolódás, a közös élményvilág, és persze azok a meghatározó tanáregyéniségek, akik a legjobb esetben a felszínre hozhatják azt a tehetséget és alkotóerőt, ami az ifjúságban természeténél fogva megvan. Persze sok-sok körülmény szerencsés együttállása mellett tengernyi szorgalom, kitartás és elszántság szükséges ahhoz, ami a k2-nek sikerült: néhány év alatt – részben még kaposvári színészhallgatókként – a magyar független színházi szféra elismert alkotógárdája lettek.
A k2-t 2010-ben, akkor még kaposvári másodévesként Benkó Bence és Fábián Péter alapította. Osztályfőnökük Kelemen József volt, de dolgozott velük Jeles András, Mohácsi János, és számos színházi kiválóság abból a korszakból, melyet nevezzünk az egyszerűség kedvéért a Vidnyányszky-érát megelőzőnek, hogy aztán ezzel a lendülettel a vidnyánszkyzást (zést) be is fejezzük, egyrészt, mert korábban minden lényegeset elmondtunk már róla, másrészt pedig ne várjuk pályájukat most kezdő ifjú emberektől, hogy az elődeik által ásott lövészárkok jelentsék nekik azt a bizonyos ösvényt.
Ha majd lesz ezzel kapcsolatban mondandójuk, tudni fogunk róla.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne karakteres önképük: a „k2” nyilván utalás a Stúdió K-ra, amely pedig sok más mellett Brecht K. urára és/vagy Kafka Josef K-jára, és nyilván utalás Kaposvárra is, no meg a K2-re, a világ második legmagasabb csúcsára, melyet nehezebb megmászni, mint a Mount Everestet.
A fiatalsága ellenére teljesen kifejlett és minden szempontból érett társulat 2012-ben mutatta meg magát először a kaposvári színházi tanszék falain kívül a Csiky Gergely Színház stúdiójában a Volt egyszer egy Helené című darabjukkal, melynek szövege a két alapítótól származik. Az első, mellbevágóan friss, pimasz és üde kísérletet követte a többi: Az isten és a részegek a Stúdió K-ban 2013 szeptemberében, a Viharok a Szkénében, s ezt aztán 2014-től már szabályos, társulatszerű működés váltotta fel, valódi bemutatókkal. M. ország gyermekei, Mielőtt az éj leszáll, az Ördögkatlan Fesztiválon bemutatott Yorick visszatér, és a 2014-es év legnagyobb visszhangot kiváltó produkciója, a Züfec.
A darabot, melyben helyenként Bulgakov Színházi regényének ízekre szedett-megrágott-kiköpött szövege ismerhető fel, a Magyar Narancs kritikusa így üdvözölte:
„van valami üdítően bátor és megmagyarázhatatlan a K2 előadásában: új színház született”.
A Züfec utáni nagy dobás – számos más bemutató mellett – a 2015-ös Röpülj lelkem volt, egy afféle „magyarságoperett”, mely kifejezést itt és most meg sem próbálunk megmagyarázni, s a Bakfitty, lánykori nevén Dürrenmatt Nagy Romulusa. Az idei évet is erősen kezdték: Ascher Tamás rendezőpápa, a Színművészeti nemrég leköszönt direktora, az egykori „Kaposvár-jelenség” négy oszlopa közül az egyik dolgozott velük: az Át az ingoványon című darabot a Jurányi Produkciós és Közösségi Inkubátorházban mutatták be áprilisban.
A k2 társulata
A k2 több éve részvevője az Ördögkatlan Fesztiválnak: a magyar színházi életben egészen egyedi kísérletbe kezdtek 2014-ben A nagyharsányi menyasszony című darabjukkal: minden évben létrehoznak egy új előadást a helyi lakosokkal készített interjúk alapján (2014: Nagyharsányi menyasszony, 2015: Kisharsányi vőlegény, 2016: A villánykövesdi vőfély). A társulat egy hétre levonul a fesztiválon résztvevő faluba, ahol megismerkednek a helybeliekkel, beszélgetnek velük és történeteket gyűjtenek. Ezekből a történetekből azután egy színdarab készül, immár harmadik éve. (A legújabb k2 bemutató augusztus 3-án Villánykövesden, a több, mint hatszáz jobbnál jobb Ördögkatlan-program között!)
Most készülő legnagyobb vállalkozásuk is hasonló koncepcióra épül:
az „Akik örökségbe kapták” munkacímű terv, mely a Szkéné Színházzal közös projektjük, az 1956-os forradalomról és szabadságharcról szól, és célja egy új magyar dráma létrehozása és színpadra állítása az 1956-os szemtanúkkal készített személyes interjúk alapján.
A beszélgetések középpontjában személyes sorsok állnak az ’56-os események kapcsán, illetve a szabadságharc és a szabadság, mint fogalom körbejárása. A kutatómunka után Závada Péter költő és drámaíró fogja feldolgozni az összegyűjtött anyagot, és epikus drámát ír az élettörténetekből, melyek sorsfordító pontját minden esetben ’56 adja. A kész művet Fábián Péter és Benkó Bence állítják színpadra a k2 Színház színészeivel a Szkéné Színházban 2017 áprilisában.
Az egykori kaposvári színészhallgatók társulata, a k2 Színház ehhez a – bátran fogalmazhatunk így – kulturális misszióhoz kér támogatást: aki teheti, járuljon hozzá anyagilag a projekt megvalósításához, mely eredeti látásmódjával, fiatalos hangjával gazdagíthatja ’56 örökségét, egyesítve a drámai erőt és a dokumentarista hitelességet.
Számlaszámuk: K2 Színház Alapítvány, 11743002-29910207
H. I.
