Legközelebb már fiktív személyek is indulhatnak?
Míg csak ellenőrizetlen, bizonyíték nélküli hírek szálldostak a városban a névrokon kamujelöltekről, kétségeink voltak afelől, hogy valóban képes-e bárki ennyi energiát és pénzt fektetni abba, hogy önmagából totál hülyét csináljon. Miután bebizonyosodott, hogy a két „névrokon-független”, Varga István és Horváth Ákos, valamint Nadrai Norbert is teljesítette az ötszáz aláírásos beugrót, világossá vált, hogy a dolog több holmi amatőr próbálkozásnál, így érdemes utána menni, bár semmiképp sem párt-, vagy választási szempontok mentén. Elsősorban azért, mert nem tudunk annál abszurdabb dolgot elképzelni, mint, hogy ma, a 21. századi – európai – Magyarországon elindulhat valaki a parlamenti választásokon úgy, hogy a legalapvetőbb információkat se lehet róla tudni. Szó szerint semmit, s ez nyilván nem lehet véletlen, de nekünk – nem kevés oknyomozó munkával – sikerült kicsit közelebb kerülni a rejtélyes alakokhoz.
Kaposvár és környéke, a Somogy egyes választókerület dobogós
az induló jelöltek számában. Két kelet-magyarországi kerületben tíz jelölt indul, itt kilenc. A másik három somogyi körzetben négy-négy, ill. öt, ez az országos átlagnak megfelelő szám.
Ezúttal nem foglalkozunk a négy kisebb párt, a Mi Hazánk, a Kétfarkú Kutya Párt, a MeMo, és a Munkáspárt-ISZOMM problémájával: papíron mindegyikük törvényesen gyűjtötte be az aláírásokat, és van egy törvényben elismert, logikus céljuk: az öt százalékot elérve listás szavazatokkal bejutni a parlamentbe, s ott alakítani a politikát, vagy az egy százalékot megugorva jogot szerezni az esetleg évi több százmilliós párttámogatásra, és a további működésre. Tetszik, nem tetszik, ezek logikus, törvényes célok, még akkor is, ha száz százalékos
biztonsággal tudható, hogy egyéniben egyikük sem fog nyerni.
A címben szereplő „kamujelöltek” alatt definíciószerűen tehát azokat a jelölteket értjük, akikről szintén tudni lehet, hogy a leghalványabb esélyük sincs nyerni, ám a felszínen olyasfajta logikus érdekük sem fűződik az induláshoz, mint az említett kispártoknak. Elindulnak tehát, felettébb rejtélyes módon megszerzik az ötszáz aláírást – ami segítség nélkül nem is olyan egyszerű – de vagy rejtőzködnek, vagy valamiféle blőd választ próbálnak adni a kérdésre, miért is indultak.
Cikksorozatunk első részében Nadrai Norbertről lesz szó:
őt nem tartjuk klasszikus értelemben vett „kamujelöltnek”, ugyanis személye a helyi közéletben ismert, nem névrokona senkinek, s többé-kevésbé elfogadható magyarázata van arra, hogy miért indul. Négy éve, 2018-ban is így történt: elindult egyéniben, s mint kiderült, csupán az önkormányzati választásokra „gyúrt”, az ismertségét akarta növelni.
Habár akkor összesen 999 szavazatot szerzett, ami 2.24%-ra volt elég,
törekvése nem volt sikertelen, hiszen a teljesen ismeretlen Szőlősgazdák nevű kaposfüredi egyesület élén 2019-ben bejutott listán a kaposvári közgyűlésbe, ahol azóta is meglehetősen aktív ellenzéki tevékenységet folytat, ellentétben több ellenzéki képviselővel, akik meglehetősen passzívak – kivéve a szintén tevékeny Pintér Attilát, aki viszont csak nemrég, a DK-s Molnár Péter lemondása után került be a közgyűlésbe. Nehéz megmondani, hogy Nadrai kitől visz el inkább szavazatokat – esetleg választást eldöntő módon – valószínűleg mindkét oldalról, de többet az ellenzéktől. Így aztán a választás öncélú befolyásolásának vádja őt is joggal illetheti.
Információink szerint Nadrainak most sincs, nem is nagyon lehet
más célja az indulással, mint a 2024-ben esedékes, a mostaninál kicsit merészebb önkormányzati ambícióinak megalapozása. Neki – ellentétben a másik két „függetlennel” – legalább plakátjai vannak, amellett, hogy Kaposváron meglehetősen ismert is. Tudomásunk szerint kampányához nem veszi igénybe az egyéni jelölteknek kincstári kártyán járó egymillió forintot, bár a négy évvel korábbi eredményeit figyelembe véve megtehetné, hiszen a mostani szabályok szerint a két százalékot elérőknek nem kell visszafizetni a felhasznált összeget.
(Frissítés: utólag kiderült, hogy Nadrai mégis felvette az egymilliót, amit aztán vissza is kellett fizetnie, miután nem érte el a két százalékot.)
Nem volt ez másképpen tegnap sem: 2014-ben és 2018-ban is két virtigli kamubajnok
indult körzetünkben, kizárólag a megszerezhető kampánymillióért, Nagy Nándor Lajos és Gelencsér Balázs, miután akkor elég volt az üdvösséghez egy-egy felettébb gyanús forrásból származó költségszámlát benyújtani.
Apropó, Gelencsér: fideszes körökben égre-földre esküsznek,
hogy épp ez a Gelencsér vezetéknév volt régóta becsípődve a „valódi” Gelencsérnek, Attilának, aki a mai napig meg van győződve arról, hogy 2014-ben és 2018-ban is az ármányos baloldal indította rá az „ál-Gelencsért”, hogy szavazatokat nyúljon le tőle. Pedig, hogy kigyógyuljon a sok téveszméje közül legalább egyből, elég lett volna megnéznie a választások eredményeit: az „ál-Gelencsér” 2014-ben 188 szavazatot szerzett (0.41%), 2018-ban pedig 277-et (0.67%). Aki néhány tized százalék kedvéért milliókat költ egy/két kamujelölt indítására, az vagy nagyon ostoba, vagy nagyon be van sz@rva, esetleg mindkettő, ráadásul tömérdek pénze lehet.
Most a Somogyvári Sötét Nagyúr kettőzött erővel vág vissza:
de a KAPOS-T megtalálta mindkét kamujelölt „névbitorlót”, az egyiket a maga fizikai valójában, szemtől szemben, a másikat csak virtuálisan, ám ő szinte bizonyosan a Fidesz holdudvarába tartozik.
Folytatás hamarosan – izgalmas olvasmány a hosszú hétvégére!
H. I.
