Tessék mondani: itt mindenki hülye?
Rutinosabb olvasóink már tudják, hogy egy ilyen fajsúlyú ügyben, amely egyrészt bejárta az országos média minden zugát (persze a kormány- és Fidesz-propaganda eszközeit sem helyben, sem országosan nem számítjuk ide), másrészt extrém módon felkavarta a helyi közvéleményt, számos írást generál majd a KAPOS-T oldalán. Ez volna itt a második, az ügy hátteréről. A felbolydulást a közösségi oldalak forgalmán lehetett lemérni: példátlanul sokan osztották meg, ill. kommentelték a KAPOS-T által feltárt gazságot. Ez utóbbit nem árt aláhúzni, ugyanis sokan, egyszerűbb lelkek még mindig ott tartanak, hogy a „helyi újságok” miért nem írták meg mindezt. Nos, azért, mert nincsenek ilyenek. Nyomorult, fal mellett osonó, besz@ri médiacsicskák vannak, akik tudják, hogy képességeikből csupán arra futja, hogy lessék az utasítást a városházáról: mit kell írni, mit kell mondani. Ám a városháza most maga is hallgat: lapítás van, kuss, némi zavart makogás. Megértjük: ekkora kupac alól, ami most rájuk szakadt, nehéz tagoltan beszélni.
Szita Károly egyik igazi erőssége – mert az is van ám neki – az, hogy mesterien tudja rákenni másokra a felelősséget, lepasszolni a kínos ügyeket. Hogy ne menjünk messzire, a „történelmi”, a „város 21. századi fejlődését meghatározó”, bla-bla, kilencmilliárdos színházfelújításról szóló szerződést
sem Szita Károly, hanem egyik magasan képzett helyettese, Borhi Zsombor írta alá. Mert sohasem lehet tudni.
Vicc. Ez a valaha volt legnagyobb volumenű városi beruházás. Mert 67-es útról szóló Szita-hazugságot el ne higgyük: ahhoz semmi köze Kaposvár városának. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. a beruházó, s egy országos, ill. európai közútfejlesztési program része. Ráadásul le is húzták kb. egyharmadát: bruttó közel százmilliárdért csak a Somogyaszaló-Somogybabod közti részt építik, a többi egyelőre „felejtős”.
A ZÁÉV-szerződés aláírásai. A történelmi jelentőségű dokumentumot Borhi Zsombor alpolgármester szignózta, Szita Károlynak halaszthatatlan lapíthatnékja volt.
A Kaposvári (intermodális) Közlekedési Központ még a Holdban sincs, szerintünk nem is fog megépülni, tehát a Csiky Gergely Színház marad az, amelynek bruttó kilencmilliárdos összege kimagaslik az elmúlt évek beruházásai közül. Így azt hinné az egyszerű földi halandó, hogy már afféle „történelmi” presztízsokból is a polgármester teszi oda kommunista állampárti besúgói jelentésekről jól ismert szignóját.
Még az is lehet, hogy egyszer erre fog hivatkozni: nem is ő írta alá.
Ami azonban ennél sokkal érdekesebb, az a szerződés néhány, pl. az építési-bontási hulladékra vonatkozó pontja:
A hulladékra vonatkozó szerződési pont. Nem az alvállalkozó a felelős, hanem a ZÁÉV. Hivatalos lerakóhely: kaposújlaki erdő, vízmosás.
Ez azoknak a kételkedőknek, akik úgy gondolják, hogy mindez a magasságos ZÁÉV-re nem üt majd vissza: rákenik a sokadik alvállalkozóra, oszt’ jónapot. Nos, ez nem lesz olyan egyszerű. És az egyik következő pont ezt meg is erősíti: felelőssége az ügyben megkerülhetetlen.
A felelősséget tisztázó szerződési pont.
Ugyanúgy, ahogyan a FŐBER-OVIBER konzorciumé is, akik a beruházás lebonyolítói és teljes körű műszaki ellenőri feladatok ellátását nyerték el közbeszerzésen, csekélyke 120 millió forintért.
De szerintünk ugyanez vonatkozik a kaposvári önkormányzatra: a szerződésben ugyanis ez is olvasható:
A megrendelő kaposvári önkormányzat kiemelt figyelemmel kíséri az építkezést, ment is a lelkendezés minden csatornán, csak az nem volt világos a számukra, hogy hová tűnik a rengeteg bontási hulladék…
Kezdettől fogva azt kommunikálta a városháza, hogy kiemelt figyelem fogja kísérni a beruházást, és a közvéleményt részletesen tájékoztatni fogják az építkezés állásáról. Igaz, hogy nincs név szerint említve a kaposvári, Nádasdi utcai inert hulladék-feldolgozó, de abszolúte kézenfekvő, hogy a beruházás jelentős bontási műveletekkel fog járni, és a végterméket valahol el kell helyezni. Ahogy az is, hogy a szállítási költségek így a legkedvezőbbek.
A kérdés, hogy jutott-e egyáltalán alibiből ide a Csiky darabjaiból, vagy nem. Nem lennénk meglepve.
Felmerült persze bennünk, hogy talán már nem is érdekli annyira a városvezetést az egész,
mióta az orbáni államosítási téboly a hulladékszállítást is elérte: ma, mint tudjuk, ezt a Dél-Dunántúli Hulladékkezelő Nonprofit Kft. végzi, teljesen állami cég, nem az önkormányzaté.
Igen ám, de az építési hulladékbizniszt Kaposvár város éppen a kecsegtető haszon reményében kivonta az államosításból, és ez év elején megalapította a Kaposvári INERT Zrt.-t, mely a Kapos Holding része. Nocsak.
Az inert hulladékbeszállítás árai a kaposvári feldolgozóban. Amúgy kész rablás egy három köbméteres konténerért negyvenezer forintot elkérni…
A cég honlapján árak is vannak: a vegyes, tehát nem válogatott építési törmelék befogadási ára 10.200 Ft + ÁFA tonnánként. Miután nagyjából 1.5 tonna egy köbméter sitt, könnyű kiszámítani, hogy mondjuk ezer köbméter lerakása nettó tizenötmillió forint. Kétezer, az harmincmillió, és így tovább.
Ennyiért Mészáros Lőrinc le sem hajol.
A kérdés, amely felveti a városháza felelősségét, hogy a tulajdonában lévő építési hulladék-feldolgozó vajon kötött-e szerződést a ZÁÉV-vel, és eljutott-e városháza hivatalos kapcsolattartóihoz az az információ,
hogy emberek, hát hová lesz vajon az a sok szép, drága építési törmelék? Mert ide egy féltégla nem sok, annyi sem jött be!
Talán a ZÁÉV „táskás embere” hordja el Felcsútra Mészáros Lőrinc udvarába, apránként, vagy hová a ménkűbe lesz?
Ha ez az információ nem tudott „rövidre záródni”, a kaposvári városházán az bizony komoly képességbeli hiányokra vet fényt: hiszen a holding, végső soron Kaposvár város bevétele és az inert hulladék-feldolgozó haszna, gazdaságos működése volt a tét.
Kérdés: mennyiért lesz ostoba ennyire valaki?
Ahogyan az is, hogy vajon mit gondoltak azok, akik végül is ezt azt egészet kitalálták, és végrehajtották? Hogy nem fognak lebukni? Egy viszonylag forgalmas úton, közel egy városias településhez csak úgy lazán leszórhatnak egy erdei vízmosásba ilyen irdatlan mennyiségű hulladékot?
Néhány millió, vagy engedjük meg: tízmillió forintért akár súlyos börtönbüntetést lehet kockáztatni?
Mit gondolt vajon a terület tulajdonosa, akiről nehezen tudjuk elképzelni, hogy ne tudott volna a műveletről? Már csak azért sem, mert akkor azonnal feljelentést kellett volna tennie a rendőrségen, s tudomásunk szerint erre nem került sor.
Egy másik feljelentés viszont információink szerint elment: Kaposújlak a kaposmérői körjegyzőséghez tartozik, és dr. Mészáros Renáta körjegyző tette környezetkárosítás miatt. Reméljük, már az új helyre, a „Somogy Megyei Kormányhivatal Kaposvári Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztálynak” címezte, és nem Pécsre, ahol korábban a regionális hivatal működött.
Szóval a kérdés a hivatás- és üzemszerűen űzött lopás hazájában az, hogy miért kell egy ilyen piti balf@szsággal kockáztatni a botrányt?
Esetleg a kriminológia tudománya kínál támpontot a magyarázathoz: a tudósok azt mondják, az emberek egészen kis haszon kedvéért is hajlandóak a bűn útjára lépni, ha a lebukás veszélye kicsi. Nos, az új időszámítás, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hetedik évében, egy Mészáros Lőrinc-cég árnyékában valószínűleg erről van szó: semmi sem elég, viszont bántódásunk nem lehet belőle.
Zsebükben az ország: mi bajuk lehet, de tényleg?
H. I.
