„A shownak mennie kell”
Emlékszem, milyen jól szórakozott egy egész tantestület kiváló, ám végtelenül naiv, és a hétköznapi dolgokban teljesen járatlan kollégánkon, mikor az valami rejtélyes okból 1988-ban belépett az MSZMP-be. A buli végén, zárórakor, mikor már az őstagság is kifelé sasszézott, neki fontos lett. Csak ehhez tudnánk hasonlítani Szita Károly minapi akcióját: Kaposvár városa együttműködési megállapodást kötött Pakssal, úgymond „kiaknázandó” a Paks II. vagyis a teljes Európai Unió és a magyar lakosság döntő többsége által ellenzett, feltehetően soha meg nem valósuló atomerőmű-beruházásból lehulló esetleges „lehetőségeket”. Most, a szezon végén, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy az egészből nem lesz semmi, úgy látszik, sikerült tető alá hozni azt a paktumot, amely még talán a szabadföldi karalábétermesztésnél is jobban segíti majd az amúgy nem is létező kaposvári munkanélküliség felszámolását.
Nem szeretnénk ugyan elrontani az örömünnepet, de miután olyan helyekre, ahol a szép új világ épülésének testközelből lehetnénk a tanúi, nem nagyon hívnak bennünket, itt fűznénk hozzá néhány megjegyzést. Tudjuk egyrészt, hogy Orbán Viktor s általában a Fidesz a forszírozója az efféle „nesze semmi” típusú megállapodásoknak. Ilyeneket kötöttek a legtöbb Magyarországon működő multicéggel, és a megyei jogú városokkal is, vagy épp olykor kínai vagy török „testvértelepülésekkel”, ahová jól el lehet utazni közpénzen, s alá lehet írni egy senkit semmire nem kötelező, semmi konkrétumot nem tartalmazó sajtcédulát, aminek az aznapi kétes és soványka sajtómegjelenésen kívül az égvilágon semmi haszna nincs.
Halkan emlékeztetnénk rá a tisztelt olvasókat, hogy ami az együttműködési megállapodásokat illeti, Süli János paksi polgármester olyan illusztris klubba került, amelynek nem kisebb személyiségek a tagjai, mint pl. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, vagy Sólyom Sándor, emberrablásban, pénzmosásban, prostitúcióban való részvétel miatt elítélt gonosztevő, Fidesz-nyelven „üzletember”. Mások mellett vele, ill. cégével is kötött ugyanis ilyen paktumot Kaposvár városa.
Szita Károly szerint tízezren dolgoznak majd az erőműben, ezért meg kell reformálni a szakképzést. Eláruljuk: a paksi atomerőműben 2500-an dolgoznak, s ez a bővítés után sem menne négyezer fölé. Sőt, a hírek éppen drasztikus létszámleépítésről szólnak. Tényleg jó, ha az ember egy kicsit többet tud a világról, mint Karcsi.
És, ha már megint az áldott-átkozott labdarúgásnál tartunk, jegyezzük meg azt is, hogy kevés inkompetensebb személyt találhatott volna Szita egy ilyen megállapodásra Süli János paksi polgármesternél. 2014-ben a választáson ugyanis a Duna menti kisvárosban a Fidesz Kozmann György egykori világbajnok kenust indította, s őt verte meg csúnyán Süli, mellesleg az atomerőmű egykori vezérigazgatója, akit most már az objektum közelébe sem engednek. Orbánék ezt Fidesz-szokás szerint nem hagyták megtorlatlanul: a Magyar Villamos Művek, melynek a paksi atomerőmű is része, azonnal megvonta a szponzori pénzt a paksi, amúgy NB I.-es futballcsapattól, s egy részét éppen a Kaposvári Rákóczinak adták.
Aki egy kicsit is járatos az orbáni hatalomgyakorlás rejtelmeiben, pontosan tudja: a feketeseggű Süli mesternek és a paksi önkormányzatnak annyi beleszólása lesz abba, hogy kik, mit, mikor és mennyiért szállítsanak a paksi beruházásnak, mint mondjuk az izlandi csincsillatenyésztőknek vagy a chilei nyugdíjas tűzoltó-dalárdának. Vagy éppen Szita Károlynak, akinek képzelőereje éppen annyi van a gazdaságfejlesztéshez, mint bármi máshoz: idegenforgalomhoz, városarculathoz, oktatáshoz, kultúrához, s úgy általában a huszonegyedik századhoz.
Persze a baráti sajtónak mindjárt számot is adott széles körű hozzá nem értéséről: egyrészt regélt valamit egy létesítendő szakképző központról, amely „szakemberekkel” látná el a paksi építkezést, amely – szerintük – 2018-ban kezdődik. Eszerint lenne szűk másfél-két év arra, hogy magasan kvalifikált hegesztőket, turbinaszerelőket, speciálisan képzett, egyedi elektronikai rendszerek telepítésében jártas technikusokat, s még százféle, lehetőleg nagy gyakorlattal rendelkező szakembert kiképezzenek – Kaposváron, ahol most kéne a semmiből megteremteni a műszaki képzést. Hát hogyne. Így megy ez a világban sokfelé.
Szita szerint a kaposvári vállalkozások beszállítók lehetnek – kérdés, hogy egy európai léptékben is óriási beruházásban milyen szerepet kaphatnak egy olyan település építő-szerelő cégei, ahol lényegében minden épületet, ami nagyobb volt egy kutyaólnál, a közeli Zalaegerszeg Fidesz-közeli vállalata, a ZÁÉV épített. A helyi építőipar, miután társasházból is utoljára majd’ tíz éve épült egy, mondhatni, teljesen elsorvadt.
Süli János is kulcskérdésre tapintott jó érzékkel: ő a Kaposvári Egyetem szakmai segítségét várja, miután a környékbeli kistermelőkkel akarja etetni a Paks II.-t építő sokezernyi embert. Elképzelhető, hogy most kell majd megtanítani gazdálkodni a sok fideszes műkörmöst, fitneszedzőt és társaikat, akikre az elmúlt hónapok földrablása után most az élelmiszerellátás gyönyörű, ám felelősségteljes feladata hárul? A kistermelők ugyanis nem túl sok földhöz jutottak. Javasolnánk a kazah birkatanulmány újrahasznosítását, miután gyanítható, hogy a beruházást, legalábbis az eddigi titkolózásból kiindulva, kipróbált csecsen harcoló alakulatok fogják őrizni, akiknek a bárányhús a kedvence.
Egyszóval a két dél-dunántúli politikai óriás összeült, és elosztotta egymás közt azt a szolid háromezer milliárd forintot, amiből legott fel is virágoztatják városkáikat. Vagy nem, viszont ismételten ki lehetett ülni a kamerák elé és nyomni az érvénytelen, süket dumát annak a néhány rajongónak, akik így megint ájuldozhatnak egy sort: „istenem, mánnyit daógozik ez a szent ember a városér!”
Lehet, ha egy kicsit több szabadságot vett volna ki az évek során, nem itt tartanánk.
Volna befejezésül még néhány ötletünk, a fenti vérszegénykék mellé:
– Szita Károly a Kaposvári Egyetem címzetes docense tarthatna mesterkurzust a biztonsági szolgálatnak titkos információszerzésből,
– a Kaposvár Most, Kapos Extra és kapcsolt részeik kiválóan működtethetnék a KGB helyi dezinformációs részlegét Vlagyimir Putyin normáinak és sajtóetikájának szellemében, miután az ellenség sosem alszik,
– a Kaposvári Egyetem színészhallgatói Vidnyánszky Attila betanításában eljátszhatnák Fagyejevtől az Ifjú Gárdát, miután úgyis többet vannak Oroszországban osztályfőnökük jóvoltából, mint Kaposváron,
– a Somogy elnevezésű folyóirat kiadhatna egy különszámot a „II. Ukrán Front dicső tettei a Dunántúlon” címmel, a szov… orosz-magyar barátság elmélyítése céljából,
– a Csiky Gergely Színház üzemeltethetné a ruhatárat és a büfét Pakson, ebben ők a legjobbak az országban,
– Kokas Katalin gründolhatna egy ellen-reaktort pl. a Tiszán,
– a Takáts Gyula Könyvtár vállalhatná a belépők, igazolványok, ID-cardok fotóinak elkészítését,
– a rendőrgázoló Kovács „Trombitás” Józsi szerény díjazás ellenében bárkinek elfújná az utolsó ítéletet,
– a Kaposvári Püspökség vállalhatna ördögűzést, rontáslevételt, szolid felár ellenében igény szerinti migránsozást, kommunistázást „Zsákutcából irányfények” jeligére,
– Fábry Kornél sztárplebános szórakoztathatná az építőbrigádokat katolikus stand-up műsorokkal „Ti vagytok a Föld show-ja” címmel,
– Kaposvár közgyűlése szállíthatna Paksnak lapraszerelt, szellemileg tökéletesen csíramentes polgármesteri tanácsadókat és hátsó szélvédő alá való bólogató képviselőket nagy tételben jelentős árengedménnyel (enyhe zsizsikesedés előfordulhat, de demokráciával való fertőzöttség garantáltan kizárva).
Ugyanott sokféle giccsszobor, szamár, kutya, bronzszínűre mázolt gipszmedve (Vlagyimir Vlagyimirovicsnak kiváló személyre szabott ajándék), szökőkút és keveset használt „Lehetőségek városa” -táblák ipari mennyiségben ingyen elvihetők. Határ a csillagos ég, csak ránk ne szakadjon.
H. I.
