Már a bontott síneket is kispórolják, nehogy a tekintetes úr éhen haljon
Nem egy jobbal, „a” jobbal. Körülbelül húsz éve tartja Kaposvár és környéke népét permanens izgalmi állapotban a katasztrofális vasúti közlekedés kérdése. Sőt, van az harminc is, ha az annak idején rohammunkában elvégzett villamosítás káros következményeit, a kaposvári belváros teljes közlekedési csődjét, a borzalmas tekergőhidat, a Donner elszigetelődését s a nyomában járó gettósodást is hozzávesszük. Az elmúlt évtizedekben olyan mértékben leromlott a legfontosabb közösségi közlekedés színvonala – erősen pártfüggetlen módon – hogy éppen pl. a Kaposvár Fonyód vagy a Kaposvár-Siófok vonalak felszámolása már sok szempontból észszerűbb döntésnek tűnt, mint a felújításuk. Ám pártunk és kormányuk ennél sokkal jobbat talált ki. Eurómilliárdok sokaságát veszi fel az Uniótól közösségi közlekedés fejlesztése címén, odaadja Mészáros Lőrincnek, aki aztán megoldja okosba’: a bal sín helyébe jön a jobb, és fordítva – pedig néhány hónapja még nem erről szólt az ígéret.
Kezdetben volt az, hogy a több mint nyolcvanmilliárd forintos dél-balatoni vonalról kibontott sínek kerülnek a „Kaposvár-Fonyód vasútvonal állapot javítása” című projektbe. Erről már szintén jó néhány éve szó volt: a Somogyi még 2014-ben lelkendezett róla ilyenformán:
Nyolcvannal, hurrá. A Sonline címe 2014-ből. Azóta – szokás szerint – kicsit megváltozott a leányzó fekvése.
Mi pedig idén augusztusban, miután persze némi késedelmet szenvedett a projekt, s éppen most jár félúton, szóvá tettük, hogy az, amit két éve még csak kínkeservesen, nagy sokára ismert be Dávid Ilona MÁV-vezérigazgató, hogy a Kaposvár-Dombóvár fővonalon is bontott anyagokat építettek be, értelmetlen jövőfelélés, pénzpocsékolás csupán:
az egyik, amivel a felzárkózásunkat igazán segíthetnénk Európához, éppen a közösségi közlekedés fejlesztése lenne.
Hangsúlyoznánk: a fejlesztése, nem a hatvanas-hetvenes évek színvonalának az újbóli elérése.
Most azonban már ott tartunk, hogy a használt sínért is verekednek a piacon. A Menedzser Fórum című lap tette közzé, hogy az Ebes-Püspökladány vasúti gigaberuházáson kibontott sínekért ölre mennek a kelet-magyarországi „vasazók”: egy mátészalkai csoportjuk szeretné, ha a Mátészalka és Debrecen közti, mellesleg évente 825 ezer embert szállító vonalon lennének beépítve, ám a nagyhatalmú sündisznócska, Lázár János mindenügyi miniszter közbeszólt: nem, a kibontott sínek a Szeged-Hódmezővásárhely közti tram-train vonalhoz kellenek, ezt nektek.
Ennek fényében nem csoda, hogy a KAPOS-T – fogalmazzunk így – vasúti körökből úgy értesült, hogy a Kaposvár-Fonyód feljavítása során kisebb újratervezés zajlott: már kevesebb szó esik a balatonszentgyörgyi vonalon kibontott sínekről, csak ahol nagyon szükséges. A betonaljakat cserélik, szintén használtakra,
a látható károsodás nélküli sínek viszont maradnak, csupán a szemközti oldalon találják magukat, mint a jó Szili Katalin.
Gelencsér Attila és Móring József fideszes – akkor még ellenzéki – képviselők 2009-ben óriási patáliát csaptak, a kormányt vádolva, mikor Somogyjád állomáson a MÁV felszedett néhány sínt, megszüntetve a nem használt kitérőket. Most is felszedik a síneket, csak – sajnos – ugyanazokat rakják le, miután lenyúlták a közlekedésfejlesztésre szánt EU-százmilliárdokat. És most Gelencsér Attila csendben van, legfeljebb időnként migránsozik egy penetránsat. (Kép: Somogy Tv)
A kőágyazat új, emberünknek véletlenül van egy kőbányája, de a réginek is találtak helyet: a Deseda nyugati partján útépítés helyett ebből szórtak le egy réteget a pontyfogó világbajnokság előtt néhány nappal, rohammunkában.
Valószínűleg még kozmetikázásnak is szerény az a beavatkozás, amit a hírek szerint huszon-egynéhány milliárdért elszenved a vonal. Most még – ha ugyan – ideig-óráig lehet, hogy majd megy nyolcvannal is itt-ott a „Fürdő”, ahogy a vasutasok hívják,
ez volna ugyebár az 1969-es sebességi csúcs, de röpke pár év, és jöhet az újabb lassújel.
A vonat ugyanis úgy fog pattogni a leharcolt síneken, mint a pingponglabda. Persze, ha addig szét nem esik.
Nem végeztek szívderítő munkát a kivitelezők a Kapostüskevár megállónál sem: kérdés, egyáltalán miért volt szükség egy nagyméretű „P+R” parkolóra: felesleges pénzkidobásnak tűnik. Sokan mennek vajon így, Tüskeváron leparkolva Fonyódra?
Ezzel szemben a vasútállomásnál viszont még jó néhány évig nem lesz „P+R” parkolásra lehetőség.
A Kapostüskevár Vasútállomás és múzeum, vasútbarát oldala részletesen, sok-sok képpel mutatja be a rombolást, fakivágásokat, a gondozott terep feldúlását, amelynek értelme, haszna szinte semmi sem volt, csupán annyi, ahogy egyik „beszállítónk” fogalmazott:
hogy Mészáros Lőrinc tekintetes úr egy kicsivel többet számlázhasson.
Szita Károly erről persze éppen úgy fog hallgatni, ahogy eddig, hiszen akkor sem mert megnyikkani, mikor kiderült, hogy az állomásépület éppen a vállalt idő kétszerese alatt készült el. Neki sem a ZÁÉV-vezérigazgatóval, sem a MÁV nagyasszonyával szemben nem osztanak lapot.
Mondjuk ehhez mérten is érdekli Kaposvár közösségi közlekedésének problémaköre: nemrég, szeptember 22-i szokásos rádiós észosztásában azt találta mondani, hogy
a Béla király utcai felüljáró a „Budapest-Siófok vasútvonal” felett ível majd át…
Értik: Budapest-Siófok. Mert nekik végül is tökmindegy: ők vadiúj Mercedessel vagy Skoda Superb-bel hasítanak – a vasúti vezérigazgató asszony is – nyilván sietős a dolguk. Vonaton a lúzerek utaznak.
Mert a lényeg csak az, hogy legyen egy szép, harsány, hetedhét országra szóló átadás, meg sok-sok lelkendező cikk, videó a cselédsajtóban. Más úgysem számít, már persze a pénzen kívül.
H. I.
