Somogy még a tavalyinál is mélyebben a listán
Nyilvánosságra hozta a Jobb Veled a Világ! alapítvány az idei boldogságkutatásának eredményeit. Eszerint a megyék közül Somogy hátulról a harmadik helyen végzett, csak Nógrádban és Borsodban boldogtalanabbak az emberek, mint megyénkben. Ráadásul a helyzet tavaly óta is romlott, akkor a megye „csak” az „átlagon alul boldog” volt a mutatók alapján, az idén viszont már „boldogtalan”. A székhely, Kaposvár sem dicsekedhet: ugyanott végeztek, mint a megye, hátulról a harmadikak, csak Miskolcnak és Salgótarjánnak vannak rosszabb mutatói. Izgatottan várjuk a városháza és a cselédsajtó diadaljelentéseit.
Kaposvár tavalyi állapotához képest valamelyest javított ugyan, de ez az országos trend, így még szomorúbb, hogy a Somogy viszont rontott helyzetén.
Magyarország is előrébb lépett: a World Happiness Report 2019-es jelentése szerint a 69. helyről feljött a 62. helyre a világ országait a lakosaik boldogságszintje alapján rangsoroló listán. Az alapítvány honlapján részletezett kutatás hitelességében, szakszerűségében nincs okunk kételkedni, ugyanis egybevág a nemzetközi mérésekkel, az ELTE PPK Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportja készítette.
Az okokon persze lehet meditálni, vagy éppen vitatkozni, bár utóbbira már hosszú-hosszú ideje nincs példa
– különösen Kaposváron nincs. Megkockáztatjuk, hogy éppen ez az egyik ok: hogy a hatalom sáncain belülről csak hurráoptimista szónoklatok hallatszanak, hogy egy ártatlan közmeghallgatás tényét is szabályosan eltitkolják, hogy arra, aki az egyedül üdvözítő Fidesz-hatalmi szózat ellen fel meri emelni a szavát, értelmes vita helyett legfeljebb megbélyegzés vár.
Attól kéne boldognak lenni, hogy öt kormánypárti médium versenyt hazudik az arcunkba?
Boldogságtérkép 2018-2019. Tavaly még az “átlagon alul boldog” kategóriában volt a megye, idén már “boldogtalan”. A megyeszékhely, Kaposvár pontosan ugyanígy áll, hátulról az előkelő harmadik helyet foglalja el a megyeszékhelyek rangsorában.
És többek közt ebből jön az a már-már kétségbeejtő fásultság, ami Kaposvár polgárait jellemzi, ami miatt lelkiállapotuk csak az ország gazdasági szétszakítottsága által legjobban sújtott északkeleti régiókéhoz hasonlítható.
Itt úgysem változik semmi, Szita Károly és lehangolóan nívótlan klientúrája, az általuk képviselt feudális szellem
olyan mértékben ette be magát a közélet, gazdaság, kultúra, oktatás rendszerébe, hogy képtelenség volna bármilyen radikális fertőtlenítő eljárással megszabadulni tőlük.
Tegyük hozzá: különösen úgy, hogy a választásokra állítólag formálódó „össz-ellenzéki összefogás” első dolga a kirekesztés volt: megegyeztek abban, kit hagynak ki belőle…
A város lakossága folyamatosan csökken, s még úgy is cserélődik, hogy azok, akik el szeretnének költözni, egyre nehezebb helyzetben vannak, miután az itteni és az ország más városaiban az ingatlanárak közt egyre nagyobb a szakadék. A környező falvakból frissen, pár éve „bevándoroltak” számára ez itt egy világváros, a létező világok legjobbika – ahhoz képest, ahonnan jönnek.
„Hajrá Kaposvár, másoknak is példát kell mutatni” mondta állítólag tegnap Áder János, a Fidesz köztársasági elnöknek nevezett zoknibábja. Bele se gondoljunk, milyen lehet annak, akinek Kaposvárról kell(ene) példát vennie.
H. I.
