Nyolcvankilenc, azaz 89 százalék
Egy korábbi cikkünkben már szóba került a „Kaposvár – Szólj hozzá!” elnevezésű Facebook-oldal, amely nagyjából egy éve működik, s rajta egy olyan szoftver, amellyel zárt rendszerben lehet szavazásokat lebonyolítani. Számos voksolás zajlott már itt, és tanulságosnál tanulságosabb eredmények születtek. A kezdeményezés célja nem titkoltan épp az, hogy kialakítson egy, a közösségi oldalakon szinte kézenfekvő lehetőséget a részvételi demokrácia fejlesztésére – Kaposváron. A módszer nálunk boldogabb országokban már sok helyen bevett gyakorlat, és megfelelő feltételek esetén akár a népszavazást is pótolhatja. Az eredmény nyilván csak a nagyon elvakultakat lepte meg: százból nyolcvankilencen elutasítják a vegyiüzemet, és csak heten támogatják. Jól tetszettek látni: nyolcvankilenc aránylik a nyolchoz.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a Facebookon zajló szavazás alapvetően különbözik azoktól a módszerektől, amellyel máshol, a digitális dzsungelben találkozni lehet. A különböző weboldalak számtalan esetben használnak ilyen eszközöket, amelyek zártsága és hitelessége egyáltalán nem garantált. „Kiváló” példát tudunk említeni éppen Kaposvár közelmúltjának legzűrösebb fejezetéből, a Rákóczi Futball Kft. körüli ügyekből: emlékezetes, hogy Sólyom Sándor, a Szita Károly és Dér Tamás által a városra szabadított gonosztevő és állítólagos futballmágnás, aki végül a kegyelemdöfést megadta a kaposvári labdarúgásnak, akkoriban a csapat honlapján kért szavazást saját jövőjét illetően. Ám itt bizony mindenki annyiszor kattintgatott, ahányszor csak akart, s így is csupán szűk többsége lett az egykori emberrablónak, aki végül mégis itthagyott bennünket.
A hírhedt, „buszok színéről” szóló szavazás a Kaposvár Most-on sem volt semmivel különb: egyik esetben sem állítjuk, hogy bárki manipulált volna – bár voltak erre utaló kommentek – csupán azt, hogy erre megvolt a lehetőség. Az pedig a legkevésbé sem életszerű, hogy a tapintható ellenszenvnek örvendő Sólyom többséget kapott, vagy, hogy a kaposvári buszoknál „véééééletlenül” pont azokat a (lehangoló) színeket favorizálják, melyek a Magyar Televízió ún. szpotszínei (bordó és szürke), ahol Szita Károly „sztárblogger” évi négy-ötmilliós honoráriumért. Ilyen véletlenek léteznek?
Két korábbi szavazás eredménye: mindkét esetben jól látszik, hogy életszerű eredmény született.
Az azonban, amit a „Polls for Facebook (Code Rubik Inc./Montreal Canada)” nyújt, a fentiekhez a legkevésbé sem hasonlítható. Nincs többes szavazás, hiszen a közösségi oldalon egy profillal csak egyszer szavazhat mindenki. Nyilván előfordulhat, hogy valaki ún. „kamuprofillal” képviselteti magát, de ez tömegében szinte kizárt. Ezenkívül nem befolyásolható az eredmény, s, ha valakinek ezt eszébe jutna kétségbe vonni, akár jogi úton is bizonyítható a valódiság.
(Csak, hogy lássuk, mi jön velünk szemben a Facebook képében: amikor rákerestem, hogy be tudjam illeszteni a fenti linket, amelyen minden tudnivaló ott van a szavazásról, három másodperc múlva már ott volt az erről szóló hirdetés az idővonalamon…)
A korábbi szavazások közül – mindenekelőtt az arányosságra jó példák – két érdekeset emelnénk ki, 2015. májusában ezek voltak a nagyobb érdeklődést és aktivitást kiváltók: az egyik a fiatal eladólány meggyilkolása után, az Orbán Viktor és Gelencsér Attila által a közbeszédbe emelt halálbüntetés kérdésében, s itt a leginkább várható, a helyzethez mért eredmény is született: 59% támogatta a halálbüntetést, s 41% utasította el. Ez szinte dekára annyi, amit Magyarországon általában mérni szoktak.
Megjegyeznénk, hogy nem árt olykor ilyen, nagyjából várható eredményekkel járó kérdést is feltenni, mert éppen ez tanúskodik arról, hogy az aktív szavazók tábora mennyire tükre a teljes népességnek…
A másik kérdés arra irányult, hogy kinek mennyi közeli ismerőse, rokona dolgozik külföldön: itt is, mondhatni „ránézésre” reális eredmény született: 5% volt, akinek egy sem, és közel a válaszadók felének 10 vagy több, ahogy az ábrán is látható.
Az eredmény kördiagramon, kerekítve: elsöprő a nemek aránya.
Gumifeldolgozó-ügyben a kérdés, ill. a szavazásról szóló tájékoztató így szólt:
„Kaposvár és a környező községek népét április elseje óta tartja lázban, a városvezetés által letelepíteni szándékozott Homatech gumihulladék-feldolgozó ügye. Érvek és ellenérvek csapnak össze, s úgy tűnik, a legtöbb érintettnek határozott véleménye van.
Ön mit gondol? Szükséges és hasznos lesz a városban létesítendő üzem?
a. Igen, szerintem hasznos lesz, és támogatom. b. Nem, semmiképpen nem szabad megvalósítani környezetszennyező volta és egészségügyi kockázatai miatt. c. Nem tudom, nincs határozott véleményem az ügyben.
A szavazás megszervezésének és lebonyolításának technikai megoldását a Facebook saját szavazórendszere, a Polls for Facebook (Code Rubik Inc./Montreal Canada) biztosította, a szavazás anonim módon történt. Ennek értelmében a szavazók adatait a rendszer nem gyűjtötte, és ezek számunkra nem hozzáférhetőek. A többes szavazást a Facebook belső azonosító rendszere kizárta, a szavazó modul kívülről, felhasználói oldalról nem manipulálható.”
A válaszok között a „nem” válasz győzött, 89,1 %-os szavazataránnyal, az „igen” válasz 7,7 %-ot, a „nem tudom” válasz 3,2 %-ot kapott.”
A gumifeldolgozóról szóló szavazás eredménye: több mint 89% a nemek aránya. Figyelemre méltó, hogy nagyon kevesen adták a “nem tudom” választ, pedig állítólag szakmai kérdés…
Ehhez talán nem is kellene semmit hozzáfűzni: annyit ilyenkor kötelező, hogy ez a szavazás mégoly valószínű arányai ellenére sem tekinthető reprezentatívnak, hiszen talán azok voltak az elkötelezettebbek, az aktívabbak, akik elutasítják a beruházást. Ugyanakkor tudjuk, hogy az ügy színtisztán hatalmi-politikai hátterű, s azt is, hogy ilyenkor a Fidesz nem szokta a véletlenre bízni a dolgokat: a titkos sms-riadóláncban, a helyi Kubatov-listán és Szita saját email-listáján is vannak bőven olyanok, akiket mozgósíthattak volna szavazni, bár lehet, hogy ők képezik a hét százalékot.
Háromezer szavazó azonban már nagyon erős sokaság, s valószínűleg most a rútul becsapott Fidesz-tagok, aktivisták sem voltak olyan könnyen kaphatók. Tegyük hozzá azt is, hogy a kérdés a megosztásokon keresztül Kaposvár és környéke harminc-harminckétezer Facebook-felhasználójához eljutott.
Szépen haladunk afelé, hogy Szita Károlyt már ne az eddig ismert okok miatt hívják „Mr. Tíz Százaléknak”: látszik, hogy a gumiügy mennyit lendít a népszerűségén. Sokkal jobban látható, mint az, hogy miféle megfontolások, kényszerek, alkuk lehetnek a háttérben, amiért érdemes volt belemenni ebbe a kínos kalandba.
H. I.
