Kozmetikázott adatok, kiábrándító valóság
Jézus urunk a Péter nevű kősziklára építette az egyházát, Róma a legenda szerint hét dombra épült, Kaposvár pedig – jobb híján, s leginkább az elmúlt két és fél évtizedben – hazugságokra. Ráadásul nem is valami rafinált, körmönfont álságra kell gondolni, hanem könnyen átlátható, olcsó maszlagra, ami nélkül már elvonási tünetei lennének az ittenieknek. Nemrég diadaljelentések tudatták a kaposváriakkal, hogy szélvészgyorsan emelkedik a városunkba látogató turisták száma, immár a bűvös százezer vendégéjszakát ostromoljuk. A baj megint, mint már annyiszor, ugyanaz: ez csupán a hatalom érdekeit, a sikerpropagandát szolgáló kommunikációs trükk.
A Turizmus.com c. idegenforgalmi szaklap közölt egy adatsort, ami arra
késztetett bennünket, hogy kissé jobban utánanézzünk a helyi, propagandaízű számoknak: a cikkhez mellékelt táblázatban azok a települések sorakoznak, amelyek a legtöbb idegenfogalmi adót – régi nevén „kurtaxát” – szedték be 2018-ban. Nos, ezen a táblázaton pl. a roppant egzotikus, mágikus turisztikai
vonzerővel bíró Cegléd városa is rajta bír lenni, ám Kaposvárt hiába keressük.
A turizmus.com által összeállított rangsor.
Nem véletlen ez: a 2018-as zárszámadás szerint 16.7 millió forintos idegenforgalmi adóbevétele volt az önkormányzatnak, az első százba viszont 18 millió volt a limit, így került be pl. Pápa, Cegléd, Orfű és Tiszakécske. Azért e települések mögé szorulni
bármilyen ranglistán elég kínos.
Számoljunk! Tizenhat egész héttized millió forint osztva négyszázzal, merthogy annyi az egy vendégéjszaka után fizetendő adó, az bizony csak 41.750 fizetős éjszaka. Ehhez képest az utolsó önkormányzati diadaljelentés a KSH-ra hivatkozva 90.016 vendégéjszakáról számolt be! (lásd a képet alább) Erre szokták megkérdezni: tessék mondani, ez hogyan jött ki? A vendégek vagy a szállásadók több mint fele nem fizetett?
Egyáltalán: honnan tudjuk, hogy
ennyien voltak? Talán a KSH beleszámolja az idegenbe szakadt, hazalátogató rokonokat? Egy magyarázat adódik: ennek a különbözetnek a döntő részét a Youth Football Festival sokezer tizennyolc év alatti látogatója teszi ki, akik után közismerten nem kell idegenforgalmi adót fizetni, ám az ő statisztikában való szerepeltetésük csak a lehangoló valóság kozmetikázása.
Valami még így sem egyezik
a számok körül, ugyanis épp az említett Turizmus-cikkre reflektálva Botka László, Szeged immár független polgármestere büszkén osztotta meg a Szegedma.hu írását, amely beszámol a Kaposvárnál két és félszer nagyobb lélekszámú, régóta baloldali vezetésű város idegenforgalmi teljesítményéről.
Szegeden 2018-ban 413.500 (!)
vendégéjszakát regisztráltak – ezt persze nem akarjuk Kaposvárral összevetni, más súlycsoport – az viszont feltűnő, hogy ott, úgy tűnik, minden vendégéjszaka után kifizették az ötszáz forintos idegenforgalmi adót, mert az önkormányzatnak 217 millió forintos kimutatható bevétele származott belőle. Ugyanakkor nem hinnénk, hogy egy árva kiskorú sem látogatta meg a Dél-Alföld gyöngyszemét – csak éppen őket nem vették be a statisztikába.
Hogy az itteni „szakemberek” számára nem a szakmai hitelesség,
hanem a lojalitás a fontos, azt az a hozzánk eljutott jelzés is bizonyítja, amelyben több kaposvári szállásadó is felháborodott azon, hogy a minap a Virágfürdő vezetősége „partneri megállapodást” kötött tíz szálláshellyel – a fotók tanúsága szerint régi ismerősünk, Jakó Gergely is ott feszített, nyilván a Sefag képviseletében – arról, hogy egymást népszerűsítik, ill. kölcsönös kedvezményeket adnak vendégeiknek.
Részlet az önkormányzat által tavaly márciusban tárgyalt hosszú távú turisztikai fejlesztési koncepcióból. Kérdés, honnan is vették ezt a darabra pontosnak tűnő adatot, ha nincs mögötte pl. adóbevallás.
A baj csupán az volt, hogy a fürdő vezetősége szerintük önkényesen válogatott
a helyi szállásadók között: volt, akit meghívtak, másokat nem. „Ez így rendben van? Ez nem tartozik a hátrányos megkülönböztetés, vagy épp a hivatali visszaélés kategóriájába?” kérdezte levélírónk.
De igen, úgy gondoljuk, az előbbibe mindenképp, ahogyan az is visszaélés, ha mindenféle, légből kapott vagy legalábbis irreleváns számadattal fényezzük magunkat valós teljesítmények helyett – sejthetően politikai megrendelésre.
H. I.
