Jogtiprás, erőszak, Fidesz
Kevesen lehetnek e nem túl széles hazában, akik ne ismernék a Nemzeti Választási Iroda előterében 22-én történteket töviről hegyire. A jogállamiságnak ilyetén való sárba tiprásáról lényegében maguk a szervezők és a kedvezményezettek (a kormány és a Fidesz) is elítélően nyilatkoztak, holott mindennél világosabb volt, hogy az MSZP-nek immár tizennyolcadik próbálkozását a vasárnapi boltzárról való népszavazásra, ugyanúgy bármi áron meg fogják akadályozni, mint az előzőket. Korábban is arcátlanul cinikus jogi csűrcsavarás, mondvacsinált kifogások és hazugságok követték egymást, de ez az utolsó akció minden előzőnél gyalázatosabb volt. Csak egyvalami tudta felülmúlni: az, ahogyan az NVB jogász tagjai – köztük egy kaposvári ügyvéd, dr. Boda Pál – döntésükben törvényesnek és legálisnak minősítették a kamerák előtt zajló nyilvánvaló gaztettet: előre megfontoltan, csoportosan, sőt bűnszervezetben elkövetett garázdaságot, személyi szabadság megsértését, kényszerítést, választás rendje elleni bűncselekményt, közokirat-hamisítást. Büszke lehet az a város és jogásztársadalma, ahol ilyen kiválóságok teremnek.
A permanens botrányoktól forrongó média súlyának megfelelően tárgyalta az esetet, s a választási iroda biztonsági felvételeinek nyilvánosságra kerülése után nem volt több kétség: az MSZP-s Nyakó Istvánt, habár előbb ért oda, az időbélyegző használatában megakadályozták, két verőlegény feltartotta, egy pedig a vállánál fogta vissza addig a néhány másodpercig, amíg egy negyedik lebélyegezte a nála lévő kérelmet, amelyen egyébként nem a kopasz, hanem Erdősi Lászlóné neve szerepelt.
Az NVB, melynek Boda Pál is tagja, civilizált hangnemben nem minősíthető eljárást folytatott le az ügyben, és átengedte Erdősiné kezdeményezését. Szerintük senki nem követett el törvénysértést, mulasztást, egyszerűen csak így járt a kárvallott – van ilyen, hehe.
A nénikétek meg kimondottan rendes asszony volt, hehe.
Már kész volt írásunk, mikor az Élet és Irodalomban Megyesi Gusztáv cikke megjelent: miután az NVB tagjait kilenc évre választották meg, mi is múlhatatlanul fontosnak tartjuk megörökíteni, hogy mit is művelt az a hét tag, köztük Boda Pál, akik kopasz verőlegényekkel karöltve gyalázták meg a magyar demokratikus intézményrendszer maradványait.
Szinte a teljes magyar média és politikai közvélemény elemi felháborodása kísérte az arcátlanságot. A 444.hu feltette a kérdést: „szándékos rosszhiszeműségen kívül milyen magyarázata lehet, hogy 12 felnőtt ember megnézi ezt a blokkolásról készült videót, és a többség azt állapítja meg, hogy az MSZP-s Nyakó Istvánt a kritikus pillanatban nem akadályozták fizikailag, hogy elérje a berendezést? … A választások tisztaságáért felelős állami szervezet tagjainak többsége a hatalom cinkosának állt, hogy ne legyen tiszta a szavazás.”
Az egyik tag, aki szerint rendben volt a nemzetközi botrányt kiváltó eljárás, dr. Boda Pál. Megtehette volna, hogy ellene szavaz, hisz öten, közülük pl. Patyi András elnök is így tett, de Boda nyilván tiszta lelkiismerettel, meggyőződésből szegült a jog és a nyilvánvaló népakarat ellen.
A Somogyi Hírlap 2013 októberében lelkendező cikket közölt Bodáról, akit akkor a Nemzeti Választási Bizottság Áder János államfő jelölése alapján tagjai sorába „emelt”. Az érintett – nyilván a meghatottságtól – patetikus hangnemben foglalta össze ars poeticáját: „A kaposvári ügyvéd kérdésünkre elmondta: nagy megtiszteltetésnek tartja a jelölését, így bár elgondolkodott a válaszon, komolyan nem fontolgatta a szerinte nem illő visszautasítást. Egyúttal nagy szakmai kihívásnak is tekinti a megbízatását, hiszen az NVB a demokratikus joggyakorlás, a szabad választások tisztaságának fontos intézménye.”
Huh, nyisson valaki ablakot. Demokratikus joggyakorlás, és a szabad választások tisztasága. „A hegyi patak némasága és a nyári nap hidege” idéznénk erre Kiplinget, ha nem szégyellnénk egy angol úriembert ebbe a mocskos történetbe keverni. Így folytatja kedvenc Somogyink: „Boda Pál a legfontosabbként említette: az államfő pártsemleges és független szakértőkből álló köztestületet jelölt, ő maga sem volt soha pártnak tagja.”
Jól nézzék meg, tisztelt olvasóink: így néznek ki a pártsemleges, független szakértők. A kérdés csak az, hogy hogyan képzeljük el azokat, akik egy, a kormánynak rettenetes módon nem hiányzó, szinte biztos buktát jelentő népszavazási kezdeményezést nagyjából Luca Brasi módszereivel és stílusában veretnek le, majd ugyanők döntenek arról, hogy minden a legnagyobb rendben volt.
Így viselkedik egy tisztességes jogászember? Ezek után pedig felveszi az ügyvédi talárt, és bőszen ágál majd a bíróságon, igazságot követelve ügyfelének? A bíró meg – esetleg valamelyik egykori táncsicsos tanítványom a sok közül – lefordul az emelvényről a röhögéstől: te beszélsz jogról, ember? Esetleg a Somogy Megyei Ügyvédi Kamarának nem kéne önvizsgálatot tartania: biztos, hogy egy gyalázatos, szakmai és erkölcsi szempontból is védhetetlen „szakmai” döntés részesének továbbra is helye van a testületben?
Ülésezik a Központi… pardon, a “Nemzeti” Választási Bizottság: szemben és balra dr. Boda Pál Kaposvárról. (kép: blikk.hu)
2013-ban már jócskán túl voltunk azokon a törvényeken, amelyekből világosan látszott: itt minden lesz 2014-ben, csak tisztességes választás nem. Egy forduló, át voltak rajzolva a körzetek, a győztes is kapott töredékszavazatokat, meg volt ágyazva a kamupártoknak, amelyek aztán azóta is (el)számolatlan milliárdoktól szabadították meg a költségvetést, s megvolt minden, amitől 44%-kal kétharmadot lehetett szerezni. Ilyen feltételek mellett egy 20 éve a helyi választási bizottságban dolgozó jogásznak el sem lett volna szabad vállalni, legyen bármennyire is jobboldali, az NVB-tagságot.
Tudnia kellett, hogy ott naponta fogják lábbal tiporni a jogot, hogy a Fidesz akkor törli majd beléjük a mocskos bakancsát, amikor akarja. És, hogy erre egyre gyakrabban sor kerül majd.
A Somogyi persze most mélyen hallgat. Most nem aktuális körülugrálni a „nagytekintélyű jogászembert”, akit az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy a NER demokráciát kivégző osztagának első puskása lehet. Persze 2013-ban is meg lehetett volna kérdezni, hogy nincsenek-e szakmai természetű aggályai az új választójogi törvénnyel kapcsolatban, de erre nyilván nem volt felhatalmazás. Nem volt rá kilövési engedély, hogy vadásznyelven fogalmazzunk (Boda állítólag nagy vadász), bár a történetet, mely arról győzött meg bennünket, hogy akkor is van lejjebb, amikor arról már álmodni sem mertünk, inkább a hurokvető rapsicok nyelvén lehetne elmondani hitelesen.
Viszont, hogy mondjunk valami jót is, jövőre Szita Károlynak nem kell hazug módon trükközni, ígérgetni: e hőstettel eldőlt, ki lesz a 2017-es év kaposvári díszpolgára.
H. I.
