Mondhatnánk, Szophoklészt kiforgatva: sok van, mi lehangoló Kaposváron, de az, hogy a város polgármestere milyen intenzív, mondhatni bensőséges kapcsolatot ápol ezzel szellemi dögkútnak is csak némi jóindulattal nevezhető nyomdatermékkel, az talán a leginkább az. Szita Károly még a hozzá legközelebb álló házikedvenceknek, a Kaposvár Mostnak vagy a Kapos Tv-nek sem ad túl sűrűn interjút, a Somogyi Hírlapnak pedig 2010-es választások előtt adott utoljára, mikor még a város hétről hétre megvásárolt neki egy-egy oldalt a lapban évi tizenöt millióért. Ezzel szemben a néhai Csurka István hetilapjának, a nyilas-zöld színben pompázó, árpádsávval dekorált Magyar Fórum riporterének talán még saját irodája is van a kaposvári polgármesteri hivatalban, amennyire a megjelent, baráti hangvételű beszélgetésekből következtetni lehet. Évente négy-öt kolumnányi hely jár a szélsőjobb lapjában Kaposvár polgármesterének valami rejtélyes okból.
Hurrá, optimizmus: évente ötször, ha nem többször
Szita – hasonlóan a helyi médiumokhoz – ritkán szólal meg az országos sajtóban is: legfeljebb a Megyei Jogú Városok Szövetségének nevében, mint társelnök, önálló politikai szereplőként legfeljebb egy-egy rövid kérdés, konkrét téma erejéig. Ezzel szemben a Magyar Fórumtól csak ebben az évben öt alkalommal „találta meg” a névtelen újságíró. Mindannyiszor terjedelmes anyag készült vele, ellentétben más városokkal, budapesti kerületekkel, ahol láthatóan az adott hely volt a fontos, Szita esetében a személyről szóló interjúk domináltak. Más városok, akár jobb- vagy baloldali vezetésűek, nyomokban sem fordulnak elő évekig – s persze vannak a kedvencek.
Nem kell túlságosan ismerni a lapszerkesztőségek világát ahhoz, hogy tudjuk: az ilyen „megjelenés” mögött általában kiváló személyes kapcsolat húzódik meg. Miután a Magyar Fórum – legalábbis annak online változata – szinte teljes névtelenségbe burkolózik, s csupán egy alapítvány neve található az impresszum helyén, így csak találgathatunk, ki lehet a kiváló barát, aki ennek a sajátos hangvételű lapnak a meglehetősen egyoldalú repertoárjában ekkora helyet bír szentelni Szita Károly érdemeinek. Rajta kívül ugyanis nem sokan értékelik őt az országban: sem a jobbos, sem a független, netán baloldali sajtó nem szentel neki túl nagy figyelmet. A városháza sajtósai pedig – akiknek az volna a dolguk, hogy a médiában az optimális kép alakuljon ki Kaposvárról – úgy tűnik, nem állnak a helyzet magaslatán, hisz a Fórumon kívül még legfeljebb az Echo Tv az a hely, ahol Szita gyakorta feltűnik.
Kiváló a sajtónk: lépten-nyomon címlapon. Ez a celebek sorsa…
Az ő dolguk lenne az is, hogy egy-egy sajtótermék tartalmáról, pozíciójáról, szellemiségéről számot adjanak kenyéradó gazdájuknak. Jelen esetben ehhez sem kell túl nagy ész, legfeljebb ahhoz, hogy belőjék: kik és hányan olvassák ezt az alig, vagy egyáltalán nem is burkoltan antiszemita, fasisztoid, irredenta, gyűlölettől habzó szennylapot. Ugyanis a Jobbik jelentősnek mondható szavazótábora – gondoljunk róluk akármit is – biztosan nem. Ne feledjük, hogy a Magyar Fórum a néhai MIÉP-vezér, Csurka István lapja volt, még a mostani számok is jelentős részben róla szólnak, s, mint az közismert, a Jobbik – élén Vona Gáborral, a főgonosszal – a MIÉP-ből vált ki, eljelentéktelenítve, pusztulásba taszítva a maradék „betokosodott vén nácikat”. Így aztán nem csoda, hogy Pap Gábor, „a széleskörben tisztelt történész” (így, szó szerint), a Jobbikot a „legsötétebb ideológia képviselőjének” nevezi. Akkor vajon kik olvassák? Fidesz-szimpatizánsok? Baloldaliak? Vajon kinek a szívéhez áll közel egy efféle megállapítás: “a Jobbikban könnyebb előrejutni zsidóként”?
A megtévesztett fiatalemberek közül kettő ott kushad a kaposvári közgyűlésben – köszönik, jól vannak
Ilyen és hasonló patológiás baromságok végtelen tárháza a Magyar Fórum, kezdve Chrudinák Alajos kiérdemesült Közel-Kelet-szakértő heti rendszerességű, a palesztin-izraeli viszályt szigorúan a Hamasz keményvonal nézőpontjából történő értékelésétől Csurka István beszédein át Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak, a magyar haza megmentőjének dicsőítéséig, és a paksi atomerőmű szov…, bocsánat, oroszok általi megépítésének fontosságáig. Érdekes: nem okoz tudathasadást a szerkesztőknek, hogy a jobbikos Kovács Bélát, a KGB ügynökét ugyanazzal a lendülettel ócsárolják, amellyel Orbán szovjet-orosz keleti nyitását dicsérik. Bárki más már simán beleőrült volna.
Rasszista, homofób, antiszemita, cigányellenes szövegek sorjáznak, ezekbe épül – Esterházy Péter szavával: „szervül” – be szépen a Fidesz és Orbán kormányzásának feltétlen és a Magyar Nemzetet vagy a Heti Választ mélyen alulmúló cselédtempóban előadott felmagasztalása. A Fidesz jelentősebb figurái gondosan kerülik a lapot (nekik ott vannak az említett mérsékeltebbek), csak a „jóarcú” Németh Szilárd rezsibiztos, és egy-két eltévedt kereszténydemokrata fordul elő benne olykor.
És itt érzi otthon magát Kaposvár polgármestere: ez a természetes közege, jobbra a Fidesztől, jobbra a Jobbiktól, amelynek emblematikus arcait rendre lezsidózzák (persze másoknak is kijut), noha ez, valamint az alig burkolt holokauszttagadás és rasszista uszítás bőven elég volna a betiltásához. Megint van valami nagyszerű, amiből Kaposvár kiveszi a részét.
S persze továbbra is hisz, rendületlenül.
H. I.
