Ez nem a jövő kiárusítása, Szita úr?
Ma Palkovics László minden-is-ügyi miniszter részvételével átadták Kaposváron a CMC nevű kínai óriáscég fővállalkozásában, magyar állami támogatással megépült közel 100 megawattos napelemparkot. A nyitóbeszédekben bőségesen eregetett fellengzősségek és szópetárdák mellett egy szó nem sok, annyi sem esett a lényegről: a beruházás, ellentétben azzal, amit a 2018-as földtörvény és a józan ész diktál, a grandiózus telep az utolsó négyzetcentiméterig a mi drága, jó, édes, termő anyaföldünkre épült, mely ezután nem fog kenyérnek valót teremni.
A helyi csicskamédia tálalásában különben olybá tűnt,
mintha az egész ceremóniának egyedül Szita Károly lenne az alfája, omegája és origója egy személyben, a többiek, pl. Gelencsér Attila parlamenti írnok csupán statiszták. Egy közepes hosszúságú elbeszélést lehetne írni arról, hogy a kaposvári polgármesternek mennyi ostobaságot sikerült röpke néhány percben összehordani, leginkább azt sugalmazva, hogy a beruházás Kaposvár energiatakarékossági programjának része.
Kaposvárnak sem elméletileg, sem gyakorlatilag semmi köze
nincs ehhez a beruházáshoz, miután ezt a kormány 322/2017. (XI. 8.) sz. rendeletével nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította, ha akarja, sem tudta volna megakadályozni. Az itt termelt áram az országos energiarendszerbe kerül, a nyereséget pedig a kínai befektető fogja kivinni az országból, vagy,
ha úgy tartja a kedve, rak egy nagy máglyát százdollárosokból, és elégeti.
Apropó: ki is szokott véres nyálat fröcsögve ordítani, hogy „a rohadt nyugati kapitalisták kiviszik a hasznot az országból…”? Mit tetszenek gondolni, a kínaiak mit fognak tenni vele? Úgy tűnik, a Fidesz-kormány és
vidéki helytartói egyre inkább a kommunista Kína érdekeit képviselik.
A földet pedig, amelyre telepítették, eredetileg a volt – ugye milyen jó kimondani? – Kaposvári Egyetem által művelt 220 hektárt, kivették a termelésből, mikor állítólag a legnagyobb kincsünk volna, és a „21. század stratégiai terméke az élelmiszer, bla, bla…” Ezt is hányszor hallottuk…
Lett volna Kaposváron is megfelelő terület, pl. az egykori Nádasdi utcai
szeméttelep rekultivált része, ahol mezőgazdasági termelést amúgy sem lehet folytatni, de nyilván minderről – tanulva a gumiégetős balhéból – ugyanúgy a kutyát sem kérdezte meg sem az állam, sem a városvezetés.
A városnak, mivel nem az ő beruházása, sem az esetlegesen önként vállalt széndioxid kibocsátás-csökkentésében, sem más vonatkozásban nincs köze a napelemparkhoz. Előnye nyilván származik belőle, hiszen mind az iparűzési adót, mind a telekadót ide fizetik, és úgy tűnik, Kaposvárnak csak ez volt a lényeg:
ez a pénz megérte, hogy kétszázhúsz hektárnyi termőföldtől megváljon.
Munkahelyet gyakorlatilag nem teremt, s akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a médiában egyre több szó esik arról – idézi a 444.hu a BBC-t – hogy „a napelemek egyik fő alapanyaga, a polikristályos szilícium világtermelésének 45 százalékát az ujgurok lakta kínai tartomány, Hszincsiang adja, ahol javarészt kényszermunkára fogottakkal állítják elő”.
H. I.
