Úgy tűnik, ismét jogosan dagadozhat a kaposvári kebel: ma jelent meg az index.hu-n egy – némileg ugyan felületes – áttekintés a magyar városokban fellelhető körforgalmak sajátos szubkultúrájáról. A cikk csupán finom iróniával érzékelteti azt a kétségbeejtő ízléstelenséget, amely az utóbbi időkben a jobboldali-populista neoprimitivizmus „városszépítő dühe” nyomán ellepte köztereinket. Ez persze a közbeszéd és -gondolkodás általános elsekélyesedése után egy pillanatig sem meglepő, különösen egy edzett kaposvárinak nem. A Fő utcai, szarral teli bérlemény után röviddel most Kaposvár egy újabb kétes eredménnyel került be az internetes média milliók által olvasott főáramába: nálunk található az univerzum legkisebb, szabad szemmel alig látható, ennélfogva tökéletesen értelmetlen körforgalma.
A donneri korsó – ide csak ez hiányzott
A cikkből mindenekelőtt kiderül, hogy a hülyeség nem Kaposvár-specifikus jelenség: máshol is vannak eszelősök, akik a járókelők felüdülését és a közvetlen környezet hűsítését szolgáló szökőkutakat a körforgalmak közepére helyezik, ahol élő ember nem férhet közel hozzájuk. Jobb helyeken, pl. Gyulán legfeljebb egy-kettő van belőlük, szemben Kaposvárral, ahol legkevesebb öt, csak ebből a körforgalmas fajtából. Ebből is számunkra a leggázabb, idétlenül szájbarágós a donneri: Donner János, a kerület névadója serfőző volt, hát akkor legyen egy söröskorsó, mer’ hogy serfőző, éééérted?
A fehérvári huszároknál is elmentek – otthonról…
Az Index-cikk bemutatja azt is, hogy a körforgalmak „dekorációjára” inkább negatív, mint esztétikus példák találhatók országszerte. Székesfehérváron pl. egynek a közepén fűzfából font Szent Korona van. Ennyiből mondjuk, lehetne Szent István-szobor is kenyérbélből. Különös, hogy az efféle ízléstelen blaszfémiákra a fogcsattogtató, lőrésszemű vérmagyarok nem vetik rá magukat, ahogy az egyik szolnokira sem, ahol konkrétan péniszalakú halászokat ábrázolnak a körforgalom közepén álldogáló „faszobrok”.
Középen egy kis barna folt – ez Kaposvár legújabb nevezetessége
Ebben a mostani „versenyben” kivételesen nem az ízléstelenség és a hivalkodó kivagyiság okán vesz részt Kaposvár, mi ugyan a Tesco-kereszteződésben álló térplasztikát beneveztük volna: az egyik csúcsán álló kocka épp annyira eredeti és gondolatgazdag, mint a város köztereinek utóbbi években készült dekorációja: a Szivárványnál a „fülbesúgásra” váró kislány, a „szamaras” szobor, vagy Ady és Rippl-Rónai kutyával súlyosbítva.
Még hálásak is lehetünk annak az ismeretlen jótevőnek, aki Kaposvárról a kétes értékű dicsőséget eredményező körforgalom-versenybe a Fő utca-Anna utca kereszteződésében lévő, mikroszkopikus méretű objektumot nevezte be, amelynek a közepén legfeljebb egy pisilő kisfiú (Manneken Pis, Brüsszel) férne el.
Ha már ez a sok ízléstelenséget Brüsszel fizette, megemlékezhetnénk róluk.
H. I.
