Azért a primitív sunyulás most sem maradt el…
Tegnap, július 14-én három perccel hat előtt került fel egy bejegyzés a Kaposvár Most felületére: szó szerint közlik annak a jogerős bírósági ítéletnek a szövegét, melyben elismerik, hogy hamis színben tüntették fel, ill. elhallgatták azokat a tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy Takács Richárd ellen a felsőbb jogi fórumokon rendre elbuktak a Kaposvár főjegyzője, Kéki Zoltán által indított – most már fogalmazhatunk így nyugodtan: koncepciós – eljárások. Egyértelműen beigazolódott, hogy a KAPOS-T annak idején, mikor ezt még rajtunk kívül senki nem vállalta fel, igaz ügy mellé állt, minden pártalapú és ideológiai különbségétel nélkül. Hálát nem várunk érte, de nem is kaptunk.
Az eljárás igazságtalansága felett érzett felháborodásunkat csak fokozta az a tény,
hogy, míg a Kaposvár Most valóban lejárató cikkének állításait simán utánközölte az országos sajtó, pl. a 444.hu, a további fejleményekről, habár az erről szóló írásokra és bizonyítékokra rendszeresen felhívtuk a figyelmüket, semmit nem voltak hajlandók közzétenni. Működött a szekértábor-logika.
A Kaposvár Most is meghátrált: jogerős bírósági ítélet kötelezte az igazság közzétételére, ám erre hosszú hónapokig nem voltak hajlandóak
Nyilván egyrészt emiatt kapott vérszemet a helyi cselédmédia, és ezért folytatták
a végsőkig a harcot hazug és lejárató kampányuk védelmében, megszámlálhatatlan per során. Másrészt pedig a helyi hatalom maximális védelmét élvezték, anyagi és „erkölcsi” szempontból egyaránt.
Most, úgy tűnik, elfogyott a bátorság, és lerottyantották a bokájukat.
Persze nem is ők lennének, ha kisóvodás módjára nem tették volna keresztbe a mutató- és középső ujjukat: „nem ér a nevem, káposzta a fejem!” A főoldalra kitett címhez ugyanis egy nyomorúságos kis képecske társul, ami már a szövegoldalon, a cikkre kattintva nem tűnik elő:
A Kaposvár Most által becsempészett képecske: javíthatatlanul toxikus emberek, szociopaták így reagálnak, ha szembetalálják magukat a joggal és az igazsággal
Szánalmas, hitvány kis ravaszkodás ez,
amire már nincsenek kifejező szavak: amúgy, ha valaki nem figyel kellőképpen, észre sem veszi. Ettől persze továbbra sincs egy milliméternyi igazuk sem, legfeljebb annak örülhetnek, hogy Szita Károly – az EU pénzén – sóval hintette be a Chrome Disco helyét.
A KAPOS-T-n kívül senki nem állt bele
ebbe az ügybe: sem a most, néhány leeső kompenzációs listás közgyűlési hely érdekében lepaktált ellenzéki pártok, sem az igazság helyi bajnokai. Meg is kaptuk persze érte a hízelgő jelzőket, főleg a közösségi média helyi fideszes pöcegödrétől. Most felettébb kíváncsiak vagyunk,
hogyan reagálnak a fejleményekre: valószínűleg hallgatnak.
A szomorú és szégyenletes tanulság az, hogy a kaposvári és a szélesebb, országos közvélemény sem volt képes felfogni az ügy jelentőségét: a hatalom ráküldte a fogdmegjeit semmiben nem vétő állampolgárokra, nem is egyszer: sorozatban. Bírságoltak, megpróbáltak ellehetetleníteni embereket, vállalkozásokat, s mindezt tetézték azzal, hogy vérebként uszult rájuk a helyi szolgamédia.
Mindezt, a közösségi oldalak tanúsága szerint közönyösen, ill. kárörvendően
nézte Kaposvár „művelt” közönsége. Nyilván sokkal kényelmesebb ilyen-olyan párt- és egyéb szimpátia alapján sommás véleményt alkotni, mint gondolkodni, netán figyelmesen olvasni. Úgy, mint némely Jobbik-szimpatizáns, álnéven kommentelő figura, akinek nem tetszik, hogy mostanában kritikusan szóltunk a Kaposváriakért Egyesületről a KAPOS-T oldalain és az országos médiában.
Eszükbe sem jutott, hogy érdemben is lehetne vitatkozni állításokkal: számukra minden „lejárató”, ami nem visszhangozza elvtelenül az egyesület elnökének, Fejes Istvánnak a részben elcsépelt, részben logikai szinten is tarthatatlan lózungjait.
Melyik vakondtúrásban tengették az életüket ezek a fazonok, mikor a KAPOS-T állt ki
egyedül a nyilvánosságban a hatalmi önkény és a médiahadjárat ellen? Melyikük volna képes egy valóban lejárató és egy elfogulatlan cikk között különbséget tenni?
Tágabb értelemben azok is szégyellhetik magukat, akik a gumiégető-ügyben elkezdték a történelem újraírását: egyesek már ott tartanak, hogy 2016-ban nem is volt ellenzéki média, hanem az aláírásgyűjtőktől tudták meg az emberek, hogy mit tervez a Szita-féle városvezetés. Köszönjük.
Minden hazugság lelepleződik előbb-utóbb, ahogy a mellékelt ábra mutatja. Kérdés, hogy ennek van-e bármilyen hatása: képes-e akár egyetlen ember is felülemelkedni kicsinyes rögeszméin, kilépni a szellemi restség komfortzónájából. Vannak kétségeink.
H. I.
