Vörös riasztás az ingatlanpiacról
Mikor belekezdtünk a KAPOS-T projektbe, álmunkban sem gondoltuk, hogy ilyen jól fogunk szórakozni. Savanyú, unalmas számkukackodásra, jogszabály-bogozgatásra számítottunk, ehelyett móka van, kacagás kifulladásig. Persze a Patyomkin-műsor legjobb ellenszere mindig is az volt, ha kiröhöghettük az ügyeletes képmutogatót: Szita Károly most épp egy „még erősebb” Kaposvárt álmodik, a régió vezető gazdasági erejévé kívánja tenni a várost, új iparosítással. Aztán csak jönnek szembe azok a qrva számok, csak jönnek… ám annál szörnyűbb nincs, mint mikor a leghűségesebbnek hitt cselédünk borítja a fejünkre az éjjeliedény tartalmát.
Márpedig ez történt: a Kaposvár Most, amely Szekeres Alán városházi médiakápó
legszorosabb, mondhatni fojtogató felügyelete alatt működik, közreadott egy cikket – persze aláírás nélkül – a kaposvári ingatlanárakról, hivatkozva az ingatlannet.hu ingatlanpiaci elemzéseire, amelyek a ténylegesen megkötött ingatlan-adásvételek hozzáférhető adatain alapulnak.
És ezekből az adatokból nagyjából az derül ki, hogy Kaposváron fele annyiért lehet
ingatlant venni, mint Veszprémben, vagy Székesfehérváron, százezer forinttal olcsóbban négyzetméterenként, mint Pécsen, s a zalaegerszegi és szekszárdi átlagárakat is alulmúljuk vagy huszonöt százalékkal. Lesújtó.
Ezt a leleplező, ingatlannet.hu-ról származó grafikont mellékelte a kaposvári ingatlanok katasztrofális elértéktelenedéséről szóló cikkéhez a Kaposvár Most. Mi ez, ha nem szabotázs? Követeljük a felelősök példás megbüntetését!
Ráadásul a cikknek a névtelen szerző kegyetlenül szarkasztikus címet adott: „Kedvezőek az ingatlanpiaci árak Kaposváron”, ojjé. Ennyiből azt is írhatta volna: „Gyertek Kaposvárra, az itteni k.rvák egy marék apróért sz.pnak!”
Cinizmus, ostobaság, vagy gyilkos irónia? A szolganép kikacsint a csizmatalp alól
az olvasókra: mi is látjuk ám, mi folyik itt, s a magunk módján, ahogy a régi szép kommunista időkben volt szokás, üzenünk a sorok között! Csodás az élet Kaposváron, fillérekért kapni házat, minden eladó!
Azt viszont, hogy az a bizonyos „vörös farok” mennyire tudatosan van ott a cikkben, az is bizonyítja, hogy a Facebook-oldalukon, ahol egyébként mindent megosztanak, ez valahogy nem bír ott lenni. Nyilván számítottak a kommentek özönére: barmok, erre vagytok büszkék?
Inkább szégyenkezni kéne amiatt, hogy nálunk bagóért kapni ingatlant!
Tömegével ismer mindenki olyanokat, akiket Szita Károly és az őt évtizedekig felszínen tartó kollektív ostobaság szabályosan röghöz kötött Kaposváron: eladná lakását, házát, elmenne, de azért, amit itt ér, máshol csak egy udvari sufnit adnak.
Fordítsuk komolyabbra: az általunk megkérdezett ingatlanpiaci szakértő
azt mondja, ennél azért jóval árnyaltabb a kép: a kaposvári ingatlanárak valóban a fizetőképes keresletet – vagy, tegyük hozzá, annak hiányát – ill. a vásárlóerőt tükrözik, de, amíg a panellakások ára megszaladt, majdnem 300 ezer per négyzetméter, addig az egyedi fűtésű lakások ára inkább stagnált az utóbbi időben,
Vágod a logikát, ugye? Attól jó nekünk, hogy sz@r. Csak az nem világos: ezek tényleg ennyire hülyék, vagy megjátsszák magukat?
családi házat pedig kínszenvedés eladni (175 ezer az átlagár a szakportál alapján).
Tegyük hozzá: az arányok az egyes ingatlantípusok közt hasonlóak Zalaegerszegen és Szekszárdon is, csak jóval magasabb áron.
Ami viszont baljós előjel az ingatlanszakma szerint, hogy 2019 végén és 2020 elején, tehát az utóbbi két-három hónapban jelentősen csökkent az érdeklődés, s ami van, csak a legolcsóbb árfekvésű ingatlanokra irányul. A piac ismerői úgy látják, hogy a már ezres nagyságrendben Kaposváron dolgozó külföldi,
jellemzően ukrán munkavállalóknak eszük ágában sincs itt lakást vagy házat venni.
Bocsánat, ha kivételesen kissé illetlenek leszünk, de csak ez a klasszikus bír eszünkbe jutni – mondjuk, úgy általában is – a Kaposvár Most akciója kapcsán a Szita-féle sikerpropagandáról: „azért kicsi és puha, hogy ne fájjon neked, drágám”.
H. I.
