Egy korántsem csodálatos elme mondhatni, teljes leépülése
Egyszer még hálásak leszünk a Kaposvár Mostnak ezekért az élményekért. Amellett, hogy humanitárius szempontból is tiszteletre méltó, amit naponta közreadnak, pszichológiai kísérletnek is tanulságos: teljes mellszélességgel támogatják ugyanis a „para-újságírás” szinte minden változatát, kezdve a nettó írástudatlanok nyilvános megszólalásától a kisegítő iskola médiaszakkörét alulról szagoló fogalmazványokig, a Müller Péter-Paulo Coelho-Oravecz Nóra-Gyurcsók József-vonal mindenre elszánt frontharcosaiig. Még a kórosan önelégült alanyi költő (és vízóraleolvasó) zsigeri, „mit ettem, mit ittam, milyet sz@rtam, de főleg mit olvastam én, a nagyon művelt”-típusú megnyilvánulásai sem jelentik a legalját, mert Zichy László „művei” azok: az emberi tudat sajnálatos, ám visszafordíthatatlan lebomlásának, a személyiség teljes széthullásának tünetegyüttesét produkálják amellett, hogy unásig ismert jobboldali összeesküvés-elméletek nyomán a politikai ellenfél fizikai megsemmisítésére szólítanak fel. Valódi gyűlöletbeszéd ez, kétség nem férhet hozzá. Nem lesz haszontalan, ha valaki majd a távoli jövőben egyszer össze akarja foglalni, milyen szellemi állapotban volt a kaposvári jobboldal a kétezres évek elején…
Zichy legutolsó, a fenti linken olvasható blogbejegyzése értékelhető persze úgy is, mintha egy helyiérdekű Bayer Zsoltot olvasna az ember – „Bayer-szindrómának” is nevezhetnénk: paranoid tévképzetekből, kóros önigazolási kényszerből, beteges exhibicionizmusból, önértékelési zavarokból táplálkozó, egyre nagyobbat és provokatívabbat mondani akarás. Bayer mára eljutott oda, hogy nyíltan a bevándorlók legyilkolására szólít fel, bár korábbi dobásai is bőven kimerítették a közösség elleni uszítás büntetőjogi tényállását, és soha ne feledjük, hogy az illető pontosan miért is érinthetetlen: a mai napig ő a Fidesz 5-ös számú párttagkönyvének tulajdonosa, Orbán miniszterelnök barátja.
Hogy Zichy László kinek a barátja, és milyen tagkönyvek tulajdonosa, nem tudjuk, azt viszont igen, hogy Bayer Zsolt íráskészségén nem látszik az, ami Zichyéről ordít: a verbális inkompetencia, a koherens gondolkodásra és érvelésre való teljes képtelenség. Istenem: kisváros, kisbayer, Kaposvárnak ebből is a resztli jutott. A szöveg, habár a 2006 őszi eseményeket „boncolgatja”, szólhatna bármiről: a fő baj vele teljes összefüggéstelensége, szövegszerűen értelmetlen volta.
Az „okfejtés” amúgy Kövér László LMP-s vendégszereplésével, az Ökopolisz Nyári akadémiáján elhangzottakkal foglalkozik, kiemelve a médiában is széles körben tárgyalt állításokat, nagyjából így:
Gyűlöletbeszéd: a politikai ellenfél fizikai megsemmisítésére való felszólítás – e helyütt képtelen és ostoba rágalmakkal megtámogatva.
Zichy afféle fogadatlan prókátorként megpróbálja ezeket az unásig ismert, Kövér által úton-útfélen hangoztatott paneleket a maga nyomorúságos módján igazolni, s voltaképpen ezzel állít ki magáról legalább olyan súlyos diagnózist, ami védencéről is indokolt lenne.
Az első bravúrkunsztja egy méretes logikai bukfenc:
„Ezeket a mondatokat nem egy mezei politikus, hanem Magyar Országgyűlés elnöke ejtette ki, szavainak, kijelentéseinek különös súlya van. Kövér László, bár neves fideszes politikus, e funkciójában bizonyos mértékben pártok felett áll.”
„Ha Kövér László házelnök egy ellenzéki párthoz közeli nyári egyetemen valamit kijelent, azt igen komolyan kell venni. Sem általában, s különösen ebben a helyzetben nem engedheti meg magának, hogy megalapozatlan kijelentéseket tegyen.”
Kövér, mint orákulum: tehát mindezt azért kell készpénznek vennünk, mert egy olyan tekintély mondja, mint Kövér László.
Vajon ez még a kötelező seggnyalás, vagy már a leépülés? Kövér László szavainak különös súlya volna? Ő az, aki pártok felett áll? Pár évtizede, mióta Kövért ismerjük, megnyilatkozásai kizárólag az aktuális politikai ellenfél gyalázásában merültek ki, bár ezek rendre változtak: először volt az MDF és a Torgyán-féle kisgazdák (akikhez Zichy is elég közel állt), a KDNP, s persze jó ideje már a baloldal. Kövér életében nem ejtett ki a száján olyasmit, aminek ne lett volna politikai stichje, még otthon, a hitvesi ágyban sem.
Talán egy gyengébb óvodában, a középső csoportban elmenne egy ilyen érvelés: „az óvónéni azt mondta…”
Az erős indítás után a szerző Kövér polgárháborús állításának alátámasztásán szorgoskodik, persze a maga módján: „Én mint igazán közeli szemtanú, szakmám szerint az eseményeket megértő szakértő, jelentem: igen!” Huh: „én az eseményeket megértő szakértő” – ennél briliánsabb önjellemzést ritkán olvas az ember, pedig – Einsteinnel szólva – az Univerzumon kívül csak az emberi ostobaság végtelen. Ezért ne is lepődjünk meg azon, hogy „szemtanúként” csak a közismerten elfogulatlan Demokrata egyik cikkét sikerül felhozni, s azt, hogy neki egy korábbi tv-elnök beszélt az MTV-székház bejáratának rácsáról, mely megvédte volna az ostromlóktól, s amely nem volt leengedve.
A lángoló tv-székház azóta is a hoaxok, összeesküvés-elméletek, paranoid téveszmék első számú célpontja. (kép forrása: nol.hu)
Csak, hogy valóban érzékelhető legyen, mennyire hiteles „szemtanú” Zichy, idézzük Császár Attila hírhedt Hír Tv-s „forradalmi” közvetítését – szó szerint:
„23:11 A főbejáratnál lehúzták a rácsot, és a tömeg azt skandálja, hogy szép volt fiúk.” Közismert, hogy a székházba végül a bent lévő rendőrök engedték be a támadókat több mint egy óra múlva – a rácsnak semmiféle szerepe nem volt sem előtte, sem utána: a megadásra a betört ablakokon és ajtókon behajigált gyújtóeszközöktől több ponton fellobbant tűz miatt kényszerültek a bent lévők.
Innentől kezdve – ahogy 2006. szeptember 17-én is – elszabadul a szellemi atommáglya: „Még sok információm van, de mind nem fér be egy cikkbe.” Irgalom atyja, ne hagyj el. Zichy egyetlen épkézláb állítást sem tud tenni annak alátámasztására, hogy mitől lett volna „polgárháborús helyzet” az, amihez hasonló a világ nagyvárosaiban szinte naponta előfordul: többé-kevésbé szervezett csoportok autókat, épületeket gyújtanak fel, üzleteket fosztanak ki, viszont szexin azt susogja: még nagyon sok információm van. Polgárháborúnak pl. egy olyan fegyveres felkelés felel meg, amivel napjainkban Kelet-Ukrajnában találkozhatunk. Persze tudjuk, mire volt jó mindez: sötét árnyékként felsejlik a háttérben Gyurcsány Ferenc, egyedül ő volt az értelmi szerző, a kivitelező, ő állt minden célba találó gumilövedék mögött, így lehet még drámaibbá tenni vétkét. Így folytatja: „A jogvédőknek 17 oldalas jelentést írtam, bemutatva az egész balhésorozat szervezettségét.” Hol? Kinek? Milyen jogvédőknek? Egy biztos: az általa is felemlegetett Gönczöl-bizottság még csak célzást sem tesz rá.
És akkor jön, nem a Tenkes kapitánya, hanem az ultima ratio, a végső érv: „Minden elemzésem azt mutatja, hogy ez egy célszerűen megszervezett provokatív akciósorozat volt.” Értik, emberek!? Az én minden elemzésem! Hogy ezek hol olvashatók, milyen módszert használt, milyen forrásokra hivatkozott – arról egy árva szó sem esik.
Tehát Kövér László kijelentéseit az hitelesíti, hogy ő Kövér László, Zichy László Kövért támogató kijelentéseit pedig az, hogy ő Zichy László, aki senki által nem ismert, sehol nem olvasható elemzéseket végzett. Ennek alapján bizton állíthatjuk, hogy 2006 őszéért Gyurcsány a hibás.
Mondjuk ki: épelméjű ember így nem beszél.
Az már csak hab a tortán, hogy, mikor arra kerülne a sor, miért követne el valaki szándékosan politikai öngyilkosságot az önkormányzati választások előtt, már elfogy Zichy tudománya: jobb híján Pelle János újságíró igencsak gyenge lábakon álló magyarázatát plagizálja: Az egész 2006-os balhé csak arra volt jó, hogy tudatosan „elrontsák” az 56-os forradalom ötvenedik évfordulójának ünnepét. Gyurcsány és Putyin közös érdeke volt ez.
Ez az agyatlan hoax kering a jobboldal masszívan zavaros ködében hosszú ideje: tehát Gyurcsány májusban (az őszödi beszéd akkor hangzott el) ravaszul kifundálta, hogy Putyinnak (aki az évforduló miatt már nem tudott rendesen aludni egy ideje) a kedvében járjon, jól el kéne rontani október 23-át, ezért Őszödön jó kamikaze módjára legyalázta párttársait és az előző korszak politikáját, feldúlta a győztes pártot, majd a beszéd titkos csatornákon keresztül való nyilvánosságra hozásával kirobbantotta szeptember 17-ét, felgyújtotta a tévészékházat, hogy aztán mindezt a 23-i eseményekkel megkoronázhassa.
A célt akár Rákosi pajtás is megirigyelhetné: az írmagját is kipusztítani! Humánus, nemes, civilizált, európai gondolatok.
Gyurcsány Ferencnek egyéb gondja sem volt májusban, a kormányalakítás idején, mint, hogy hogyan járjon a kedvében Putyinnak, akinek, mint az közismert, manapság már Orbán is a pincsije: nyilván azért olyan szánalmasak és formálisak manapság az 56-os megemlékezések, hátha kapunk egy-két akciós rúd dúsított uránt cserébe.
Egyáltalán: hogy meri ez a kis vidéki blogger szájára venni Orbán miniszterelnök atyai jóbarátjának, Vlagyimir Vlagyimirovicsnak, Magyarország jótevőjének a nevét? Nem kéne már újraírni a múltnak ezt a részét is? Nem lehet, hogy Gyurcsány házassági évfordulós ajándéknak szánta Dobrev Klárának az 56-os ünnep elrontását?
Csak ismételni tudjuk: ezek egy elborulóban lévő elme konstrukciói. Szövegszerűen „az eseményeket megértő szakértő” funkcionális analfabetizmusa jelzi, s a beteges, hiszteroid, félelemkeltő „kövéri” gyűlöletbeszéd arról, hogy „a hydrának nincs levágva minden feje!” Ahogy Bayer, úgy Zichy is eljut az ellenfél fizikai megsemmisítésének kívánalmáig. Hajrá, nyakazásra fel: Szíriában az IS fundamentalista tébolyultjai naponta gyakorolják a műveletet.
A szándék már kimondatott, nyilván nem kell sokat várni a megvalósulásra sem: fundamentalistákból, rögeszmékből és rögeszmésekből elsőrangú a felhozatal.
H. I.
